Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

122 hirdet „Kakas Márton albuma“ czim alatt ez év végéig nyolcz füzetben megjelenendő munkára, melynek jóval szebb életet merünk jósolni, mint a Jókai Nagy tükörének, (bár ennek is öt ezer előfi­zetője volt) mivel a bevégzett vállalatban is a Ka­kas Márton művei voltak legkitűnőbbek, s a többi között a „Szaladj szaladj, jön a billog“ országos, de sőt európai paródia is Kakas remekműve. Jó­kaiban sok erős humor, élez van, de ilyen chariva- riféle vállalat élére egyedül Kakas Márton való, ő az igazi, egyetlen, s első magyar harlequin. Hogy többet ne idézzünk, azt Írja előfizetési felhívásában miként: „f. évi decemberig mind napvilágot lát (a 8 füzet), ha addig meghalnék is, trónörökösöm Kakas Mihály folytatja a megkezdett munkát, te­hát hiába ellenem minden összeesküvés.“ Ö azon egyetlen és boldog szerkesztő, ki igy irja alá ma­gát : „Kakas Márton , felelősség nélküli szer­kesztő.“ — — Farsang utolsó hétfőjén népes és fényes volt a Lloyd teremben tartott „nőegyleti bál.“ — Ugyan-e napon Pest minden bálhelyiségében bá­lok tartattak : a városligetben „lövészbál“, a két pisztolyban „tisztességes“ polgárbál, a horgonyban péle-méle-bál, a tüköriben inexpressible-bál ... a búcsuvétel nagyobb volt a vendégségnél, a farsang utolja több a kezdetnél és a derekánál. — A múlt vasárnapi — utolsó álarczos bál a nemzeti színházban jövedelmi tekintetben ke­vésbé sikerült, mennyiben több páholy most üres volt, s a belső világosság egyéb részeiben is igen kényelmesen lehete feszengeni — mivelhogy a fesztelenkedéshez, génialis értelemben , a mi bál­közönségünk szokva nincsen. — Egyébiránt „igen szép maszkák voltak — szebbek, mint az előbbe- nieken“ — ez volt az általános vélemény.—Előtte való szombaton pedig a szinházi melléképületben, összebeszélés utján , közös vacsorát rendeztek a kardalnokok, melyen a személyzet csaknem teljes számmal megjelenvén, házi zene mellett olyan táncz kerekedett, hogy bálnak is megjárta a mu­latság. És ezzel vége e különcz farsangnak, mely fényes vigalmak, boldog menyegzők helyett (az egy angol-porosz kir. párét kivéve) világszerte csak nevezetes halálozások s gyászeseményekről marad emlékezetes, azért ezt nem fogjuk oda írni, hol boldog farsangjaink följegyezve vannak. — Tavai azt mondták a Teleki-féle pályabí­rók, hogy a koszoruzott művek nem állanak a je­len magyar drámairodalom szinvonalán, és — az ellenkező bizonyult be. — Az idén már előre azon hirek szárnyalnak a beadott vígjátékokról, hogy azok nagyobb része igen jó. Gyanús előhirek. — Múlt hó végén itt helyben egy izraelita másfél napig feküdvén kiterítve, éjfél tájban a vir­rasztók legnagyobb bámulatára s ijedelmére föltá­madt koporsójából, nem ugyan mint kisértet, hanem mint tetszhalott. E hir majd minden pesti lapon átment, s még nincs megczáfolva, tehát elég rettenetes — hogy igaz. — Nmélt. Ürményi Ferencz ur, volt koro­naőr, cs. k. b. titk. tanácsos, f. hó 11-én élete 78-ik évében meghalálozott. Hült tetemei f. hó 15-ikén tétettek le a váli nemzetségi sírboltba. BELFÖLD. — Az alig hatezernyi lakossággal biró Ká- rolyfehérvárról írják, hogy oda több mit két­száz példány magyar lap jár. — Roger nagyhirű tenorista jövő hó elsején lép föl először Bécsben az udvari operaszínházban. Nálunk husvétig még öt rendkivüli előadás vár művilági nagyságra , — alkalmasint ezek egyike lesz Roger is, vajha a másik — Ristori lenne! — Szigeti haza érkezett sikeres vendég- szerepléseiből. ** Libay Lajos festő hazánkfia igen csinos szinnyomatu egyptomi tájkép-füzeteket ad ki — Bécsben. A magasabb körökben is pártolást nyert vállalatának nemrég ielent meg már 2-dik füzete 12 képpel. ** Nincs többé „rut nő“! Szerintünk ugyan eddig se volt, a mennyiben minden nő a szép­nemhez tartozik, — hanem azok a bécsi férfiak, nem osztozva a mi fönebbi lovagias hiedelmünk- ben, az általuk elég rágalmazólag rútaknak tartott nők cziméül azt a technikus terminust találták fel, hogy „pastranita!“ — Már most kötelességünk lenne egy hasonló titulussal boszulni meg magun­kat a „pastranita“ feltalálóin, csakhogy mi e kö­telességünket és illetőleg jogunkat átruházzuk a nálunk mindenesetre találékonyabb — igazi nő­világra. ** Az ügyes tapintattal szerkesztett, és vál­tozatos tartalmú „Győri Közlöny,“ mely a mi kedves tollú s feledhetlen humoristánknak—Beöthy Lászlónak testvéröcscsét Károlyt bírja derék fő­munkatársául — közelebb Févalnak „Madame Pistache“ czimű egyik legsikerültebb regényét küldé szét rendkivüli kedvezményül előfizetőinek. — A regény fordítója Kovács Ödön, jeles ve­terán írónk s munkatársunk Dr. Kovács Pálnak szépreményű fia. — Az érdemekben gazdag apa mutatja be e művel fiát a közönségnek.— „Ha egy szerető anya — irja az apa a műhez csatolt elő­szavában : — némi önérzettel vezeti be elsőszülött leánykáját az első tánczvigalomba; ekkor egy jóa- karatu veterán Írótól sem lehet rósz névén venni, ha — bár csak ily csekély műben is —maga akarja némi reményekre jogosító fiát a tisztelt olvasó kö­zönség előtt bemutatni.-----------En őt úgy neve­lő m, s nevelendcm még továbbra is, ha Isten éle­temnek kedvezend, miszerint meg vagyok győ­ződve, hogy ő lelkének minden erejét s még kifej- lendő tehetségét — mindig, és csupán csak imádott honának s az emberiség javára szentelendő“— Mi őszintén kívánjuk a köztiszteletben álló apával, hogy — „úgy iegyen!“

Next

/
Thumbnails
Contents