Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Vasárii;i|t. febr. 21-én 1858.

8-ik szám.

Második évi folyam.

Előfizetési díj helyben kiadóhivatalból elhordva negyedévre 1 ft 15 kr., félévre 2 it 30 kr., egészévre 5 pft. — Vidékre postán vagy helyben házhoz hordatva negyedévre 1 frt 30 kr., félévre 3 frt., egészévre 6 pgfrt.

1.

Egy szép júniusi éjszakán, mintegy két óra tájban, egy kandúr sétálgatott a háztetőn és bámult a holdba. Egyik szeme, a hold rézsűt eső sugaraitól megvilágítva, zöldes fényben égett, mig a másik fekete maradt, mint a szurok. így ért lassú tipegéssel a födél végére, ott benézett egy ablakon — én meg ki. Szemeinek barátságos karikáit rám függesztve, meglepetve látszott kérdeni: — „Hogyan, kedves játszó- és szobatársam, ily későn még az ablakban talállak? hiszen máskor, ha éji körutamat tettem és történetesen ablakodon bepillantottam, mindig vánkosodon, nyugodtan pihenve találtalak.“

„Ej, jó kandúr — válaszolám a néma iérdésre — az idők most az egyszer, mint átod, megváltoztak. Vánkosaim érintetlenül fekiisznek, a telehold azokra rajzolja a kedvesen világló ablaküvegeket, a helyett, hogy nyugvó arczomat vonná be fénynyel, de ládd ki kell hajlanom, ha az égből valamit látni akarok, mert tudd meg, hogy az égen a legritkább, legcsodásabb csillagzat fog ma föltűnni, minő még nem volt látható. Fényleni ugyan nem fog, de ha érdeme szerint Ítéljük meg, lesz valami benne, a mi gazdagabb lesz sugarakban, mint a hold és valamennyi csillag együttvéve, nem véve ki még a te ragyogó szemeidet sem.“

A kandúr azonban, mintha értette volna szavaimat, még nagyobb szemeket meresztve, s még barátságosabban fordult felém, majd puha szőrével kezemhez dörgölőzve, bizalmas dorombolásához fogott. Én folyta- tám enyelgésemet. „Ha egy kis észlelő tehetA LÉGHAJÓ.