Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

* MAGYARORSZÁG ’ Budapest, 1905. vasárnap, október 22.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1-----------jo

got, nog.y a pártatlan irodalomtörténet díszhelyre állítson a magyar próza legelső mesterei közt, hanem jogod van ahhoz az élő, sugárzó halhatatlansághoz is, mely az írók müveihez visszatérő utókor soha meg nem szűnő, hálás gyönyörűségéből áll! . . .

Es most, amikor elbocsátunk végső utadon, elbocsátunk ebből a zűrzavaros, szomorú világból : nem kell-e irigy szemekkel néznünk a te lassan távozó, lassan tovatűnő koporsód után, ahol nyugodtan, békén pihen immár mindaz, ami ezen a földön szenvedett, kimerült, elfáradt, — s ahonnan fölszabadulva, felfrissülve szállott ki az a lobogó, villámló erő, ami a te szellemed volt, Bartha Miklós?

Irigységünket csak egy gondolat enyhíti: a te mostani boldogságodnak talán már nemsokára mindnyájan részesei lehetünk!

Bucsuzásunk fájdalmában csak egy reménység vigasztal: ha utánad megyünk, meg fogunk találni téged ama glóriás nagyok közt, akik méltókká tették magukat az örök élet dicsőségére ! . . .

Menj közéjük hát! . . , Isten veled!

Majd a magyar ifjúság gyászát Meíha Armand tolmácsolta a következő szavakkal:

Némán szeretnék állni kihűlt poraid előtt, elhunyt, igaz magyar!

Keserű gyászunkhoz tán legjobban illenék, ha szótlan térdepelnénk koporsód körül 1 Mikor minden fogalmunk rólad s minden gonosz sejtelmünk a haza sorsa iránt vadul küzd ellene, hogy halálod agyunkban öntudattá váljon, tán akkor mondanánk el legigazabban mérhetlen gyászunkat elmúlásod felett, ha lelkünk sötét viharzó képeit, szivünk vad fájdalmát némán, láthatatlan halotti lepelként borítanánk babérövezett nemes homlokod köré.

Szivünk mélyén érzett kötelesség, hogy bensőnkből szóljunk a végső Istenhozzád előtt — most érezzük csak igazán, — hogy az elmulásod- okozta nagy csapás súlya alatt milyen szótlanná lett a máskor oly beszédes ifjú ajak. — Szólni Szeretnénk ! Oh, de mit ? ! Hisz porod előtt nincs más szavunk,csak forró könyeink a szabad magyar Hazáért, aki e súlyos gondok közt elveszített. — Halott honvéd, aki öldöklő fegyveredet többé nem forgatod, enyhítse a gyászunk könyei között csillogó remény siri nyugalmadat, hogy hazánk szabad, független, boldog lesz nemsokára, s hogy azon a napon kegyeletes szívvel visszük sírodhoz hálakoszorunkat. Isten veled.

(A gyászmenet.)

A gyászszertartás e részének befejeztével levitték az Entreprise gyászfogatára a koporsót. Mig a menet az utczára ért, Bartha Miklós kedves czigányprimása, Banda Marczi az elhunyt két kedves nótáját, a „Kitették a holttestet az udvarra“ és a „Lehullott a rezgő nyárfa“ szomorú dallamával búcsúztatta el a magyar dal lelkes rajongóját.

Pontban 4 órakor indult meg az impozáns gyászmenof, amilyent ritkán láttak Budapest utczái. Tizenkét diszruhás lovasrendőr vezette a menetet, akik után a koszorús kocsik következtek rogyásíg rakva a kegyeletes gyász virágáldozataival. A gyászkocsi előtt Zent a város küldöttsége élén Gulyás Lajos polgármester és Lovászy Andor tiszti főügyész haladt, és a város diszruhás hajdúja képviselőjének sir- járe szánt cserlombból font koszorúját vitte. Ezután diszőrséggel körülvéve gördült a négyfogatu gyászhintó, a koporsón a család, a „Magyar- ország“ szerkesztősége és a függetlenségi pártkor koszorújával. A gj'ászkocsi mögött a család, a „Magyarország“ szerkesztősége és a képviselőház monstreküldüttsége haladt és ezután sorra következtek Budapest független polgári köreinek, a Petőfi-társaságnak, a Sasok körének, Kolozsvár városának és az Kinkének küldöttségei, majd a gyászoló barátok és tisztelők több száz főnyi sokasága.

Amerre a menet elhaladt, az ut mentén ezernyi és ezernyi ember állt sorfalat és a Károly- köruton és a Kerepesi-uton a menet elvonulásáig csaknem teljesen elakadt a forgalom.

A temetőben.

Öt óra jóval elmúlt, amikor a hatalmas gyászmenet a kerepesi temetőbe ért, ahol a főváros díszsírhelyében utolsó pihenőre tették Bartha Miklóst. Itt az újságírók egyesülete nevében Cziklay Lajos alelnök a következő búcsúztató beszédet tartotta:

Mélyen gyászolt pályatársunk, Bartha Miklós halálával a magyar zsurnalisztika egyik hatalmasan lobogott fáklyája aludott ki örökre. Lobo- gása átható fényt derített mindenhová, bevilágítva a lelki szolgaság legrejtettebb odúiba is,„elűzvén onnan a sötétség fojtogató rémeit. Önmagát emésztve egy emberöltőn át lobogott ez a fáklya, mig egyszer aztán, mindannyiunknak méltó bánatára, a halál jeges szele ki nem oltotta.

Bartha Miklós halála mély gyászba borítja az általa rajongásig s a legnagyobb áldozatra kész odaadással szolgált magyar hazát, nemzetünk kultúráját : de talán senkit se annál jobban és közvetlenebbül, mint a magyar újságírást, melynek ő testestől-lelkéstől ritka módon megáldott, és mind súlyosabbá váló napjainkban alig pótolható bajnoka volt. Első sorban a mienk volt őse téren szinte páratlanul ragyogó sikereivel mérhetetlen áldására volt hazájának s a magj'ar közmiivelődésuok. A lángészt s a lángszivet megillető őszinte csodálattal tekintettünk fel hozzá az ő pályatársai mindenha, aki meteorként vonult át a magyar szellemi küzdelem égboltján, lángkévéket szórván széjjel mindenfelé, felrázva a töprengőket és szolga- lelkiieket, és hatalmas falankszszá tümöritvén a haza szabadságáért és függetlenségéért küzdők mindjobban népesülő táborát. És valóban a nagy Kossuth Lajos óta talán nálánál senkinek sem adatott meg jobban a toll hatalmával íelrázni a szunnyadó magyarság lelkiismeretét olyan időben, mikor a szegény, sokat szenvedő magyar haza újból odasodortatott a lenni vagy uem lenni végzetesen súlyos kérdése elé.

S ime ismét szegény nemzetünknek hagyományos végzete teljesedik be rajtunk most, mikor a harcz izzó tüzében dől ki az, ki nemzeti har- czainkban legragyogóbban forgatta a tollat kö- züljink.

Ám nem jajveszékelés illet bennünket. Ha ke- gyeletesek akarunk lenni Irántad, nem könyet kell ejtenünk, hanem kitelhetőleg folytatni a nagy munkát, melyből Téged csak a halál tudhatott elnémítani.

így búcsúzik tőled a Budapesti Ujságirók Egyesülete, melynek Te egyik legnagyobb dísze voltál, melv egyesület mindig hálásan fogja megőrizni áldott emlékedet.

Nyugodj békén az anyai földben, melyért any- nyit küzdöttél és szenvedtél. Isten veled!

Majd Gulyás Lajos, Zenta város polgármestere lépett a nyitott sir szájához és az elárvult város nevében fenkölt szavakkal búcsúzott el rajongásig szeretett képviselőjüktől.

Végül Csernátony Lajos az Emke nevében mondott búcsúztatót.

Már az este sötétsége bontogatta fekete szárnyát, a lepergett lombu temető fölött, mikor Bartha Miklós koporsójára a búcsúzó baráti kezek az első göröngyöt dociák a koporsóra.

,,. Eltemettük Bartha Miklóst...

A részvét.

A mai nap folyamán is rengeteg részvétirat érkezett úgy a gyászbaborult özvegyhez, mint lapunk szerkesztőségéhez, az ország minden részéből, ezenkiviil számosán személyesen fejezték ki részvétüket.

Az özvegyhez a következő részvéttáviratok, levelek érkeztek:

Kossuth Ferencz a következő levelet intézto Bartha Miklósáéhoz :

Nagyságos asszonyom 1 Az országos függetlenségi és 48-as párt nevében szomorú szívvel fejezem ki a párt mélységes részvétét az ön fájdalmában. Vigasztalja nagyságodat az a tudat, hogy az öu fájdalma a magyar nemzet Géniuszának fájdalma, amely a nemzeti gondolatnak arany tolla egyik nagy mesterét veszítette el.

Az ön halottja a magyar függetlenségi eszme halottja ; ő kidőlt a nagy küzdelem közepette, de lelke, midőn elhagyta e földet, mely a mi hazánk és az ő hazája volt, talán meglátta hazája láthatárán a hajnal pirkadását, melyben hitt és bízva bizott, s mely jönni fog.

Nagy tisztelettel

Kossuth Ferenc-,

az országos függetlenségi és 4S-as párt elnöke.

Thaly Kálmán országgyűlési képviselő következő levelet intézte a gyászoló özvegyhez:

Lesújtó, mély gyászában fogadja nagyságod boldogult barátom, képviselő- és irótársam váratlan elhunyta felett vérző szívvel érzett részvétemet. Igaz bánattal, mély fájdalommal.

Thaly Kálmán.

Justh Gyula képviselőházi elnök távirata:

A nagyságodat, hazánkat ért súlyos csapás bubánattal, fájdalmas részvéttel tölti meg keblemet.

Az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében Vertényi titkár kondoleált:

Fogadja az Erdélyi Irodalmi Társaság fájdalmas részvétének kifejezését feledhetetlen férje, társaságunk kiváló tagjának elhunyta felett.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület távirata:

Az E. M. K. E. direktóriuma mély részvétét fejezi a lesújtó veszteség fölött.

Kolozsvár szab. kir. város tanácsa:

Nagynevű férje, a lánglelkü hazafi, iró és politikus elhunyta megdöbbentett. Legmélyebb részvétünk mellett kérjük Isten kegyelmét nagyságod vigasztalására.

A Magyar Állam szerkesztősége a következő levelet intézte Bartha Miklós özvegyéhez:

Nagyságos asszony 1

Mély fájdalom bénítja meg toliamat, midőn az ön nagyemlékű, jeles férjéről kell emlékeznünk, aki nem egyedül nagyságod szivének pótolhatatlan halottja, hanem vesztesége egész hazánknak, mindnyájunknak.

Mi csak hitvallásban különböztünk: de egyek voltunk vele elvben, érzületben s mindig bámultuk, nagyrabecsültük igazi keresztényi hitét s meggyőződését, mely olyan szilárd volt, mint szeplőtelen, forrón és kiapadhatat- lanul lobogó hazafisága, amelyért szenvedett, amely megaczélozta erős lelkét.

Az a Mindenható, akiben bizott és akinek gondviselése alatt biztosítottnak látta szeretett nemzetének életét, adjon erőt és vigasztalást nagyságod vérző szivének. Fogadja még egyszer fájdalmunk és hő részvétünk őszinte kifejezését, melylyel mandunk mély tisztelettel Szemnecz Emil, a „Magyar Állam“ felelős szerkesztője.

Táviratilag kondoleáltak: Molnár Albert or- szággyülési képviselő, Klobusiezky Béla Fiume, Békéscsabai Függetlenségi párt nevében Pándy István dr. pártelnök, Eg an Irma és Imre, Nagy Lajos Vajdahunyad, Beáöházy János országgyűlési képviselő, Berzenczey Domokos, Kisfaludy Kálmán temesvári függetlenségi pártelnök, Padi Gyula, Bory Béla, Törley József és neje, Szúnyog Mihály, Domokos Andor, Domokos alispán Udvarhely vármegye nevében, Szakáts Péter és neje Marosvásárhely, Török Béla országgyűlési képviselő, Dorgó Albertnő Kolozsvár, Ugrón Gábornó, Esterházy Sándor jogtanár, Dósa Endre Kolozs- megye alispánja, Vörös Sándor és családja Magyaróvár, Otthl Iván miniszteri tanácsos és neje, özv. Rigó Ferenezné, Ferencz Gyuláné, Zichy Ödön gróf, Décsy Aladár és neje, Kállay Zoltánná, Benedikly Lajos és még igen sokan.

Levélben fejezték ki részvétüket: Huszár Elemér dr., Szápáry Pál gróf, Zámory Mária, Inkey Lujza báróné, Raczka Pál, Szécsiné Lorencz Jozefin, Lo- vassy Ferenezné, Kisfaludi Lipthay Béla, Horánszky Emilia, ifj. Vojnits Sándor, maktai Maktay Gyula, Holczer Sándor kereskedelmi tanácsos, özv. Vojnits Lukácsné, Mezey Gyula, Lázár Pál és neje, Sághy Gyula, Tornay Alajos, Laehne Anna, Laehne Berta, Szederkényi Nándorné, Marinovics István és neje, Brasch Arnold dr., Szlávy György, csepei Zoltán Gusztáv, Rónay Ödön, Horváth Janka, Element Károly, Wlassics Gyula és neje, Bajza Aladár, Palóczy Lajos és neje, Horváth János, Fejérpataky László egyetemi tanár, Szitányi Géza, Györy Tibor, baranyanádasdi FeicMmger Elek és neje, Barabás Béla országgyűlési képviselő, Lázár Nándor dr., Dévai függetlenségi és 48-as párt, Járicz András és neje, Várady Károly orsz. képviselő, Kovács Leó, a Herkulesfürdő igazgatója, Navralil Dezsőné, Ürmösy Miklós és mások.

Személyesen kondoleáltak : A Védőegyesület nevében: Szigethi Barthos Tivadar, Dobieczky József nyug. m. kir. honvédhuszár-ezredes; Grúz Albert“ államtitkár és neje; Kolozs vármegye küldöttsége ; az EMKE küldöttsége; Zenta város küldöttsége; Kovács Gyula és Csarada János egyetemi tanárok; Hellebronth Géza, Ábrányi Kornél, Enyedy Lukácsné, Inczédy Kálmánné, Schwarcz Gusztáv, Székely László és még igen sok au.------ *