Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hó 21. 27 zeténél, mint egyéb, talán gazdasági okoknál fogva ma még nem érkezett el az ideje annak, hogy az egész közoktatásügyet államosítsuk. Azonban szerintem nemcsak most, de régen megjött az idő arra, hogy a népoktatást államosítsuk. Legelőször is azt állítom, hogy a népoktatás államosítása erősen 48-as programm és e részben leszek bátor bizonyítékokkal előállani. 1848 augusztus 3-án az akkori közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be az elemi népoktatásról. Ennek 13. §-a a következőket tartalmazta. Felolvasom szó szerint: »A mely községben több hitfelekezet van, mindegyik hitfelekezet számára külön elemi iskola nyittatik, ha egy-egy hitfelekezeti iskolába járó gyermekek száma ötvenre megyen.« Ez volt a miniszteri javaslat. A választmány, a mely megfelel manapság a közoktatásügyi bizottságnak, erre ezt véleményezte : »A 13. §-ra nézve nem titkolhatja el a választmány azon óhajtását, vajha a közös iskolák — t. i. az állami népiskolák akkor közös iskoláknak neveztettek — minden vallás- és nyelvkülönbség nélkül minél előbb általánosan létesittethetnének az egész országban.« Nagy vita indult meg akkor e kérdésben, és nagyon figyelemreméltó, hogy e kérdésben mit mondott a 48-as párt egykori vezére, Irányi Dániel. A kultuszminiszter ugyanis majdnem ugyanazon a nyomon haladva, mint a mostani kultuszminiszter ur, nem akarta az összes iskolákat államosítani, hanem bizonyos irányban a segélyezés mellett, bizonyos irányban a községi iskolák mellett volt, és fentartandóknak gondolta a felekezeti iskolákat is. Eimek ellenében Irányi Dániel a következőket mondotta : »Én részemről gyökeres reformot akarok. Az pedig nem lenne gyökeres reform, ha némely pontok, a melyek a t. kultuszminiszter ur javaslatában foglaltatnak, törvénynyé válnának. Ilyen az, hogy az oktatás ne legyen közös, mint elébb kifejté, ilyen az a pont, hogy az alapítványok ezentúl is a hitfelekezetek tulajdonai maradjanak, ilyen azon pont, hogy az oktatás nyelve akként határoztatik meg, miszerint a többség nyelve legyen egyszersmind az oktatás nyelve». Ézeket tartotta Irányi Dániel sérelmeseknek a kultuszminiszter, t. i. Eötvös József kultuszminiszter programmjában. Azt mondja továbbá : »Meg vagyok győződve arról, hogyha a közös iskolákat nem hozzuk be, az alapítványoknak a státus általi lefoglalás által ki nem mondjuk azt az elvet, miszerint mindaz, mi vagy elődeink vagy a státus által alapítványul adatott, ezentúl is a státus tulajdona, úgy mi veszélyes elvet állapítunk meg, és az ily elv kimondása által a későbbi reform útját álljuk«. Azt mondta még Irányi Dániel: »Előttem egy az ideál és ez az, hogy a hitfelekezetek közötti választófalak minél előbb leomoljanak, és kezdet erre nem lehet más, mint az, hogy e választófalak lebontása már az elemi iskolákban kezdessék meg«. A 48 as képviselőház 3| korelnöke, Palóczy László, igen érdekes nyilatkozatot tett. Azt mondja: »József császárnak egy szerencsés vagy szerencsétlen órában eszébe jutott, hogy oly sokféle vallásu jobbágyaiból egy összes nemzetet formáljon ; szerencsétlenségre hozzátette, de azok mind németek legyenek. Ennélfogva engem, mondja Palóczy, kis iskolatársaimmal együtt«, — mert gyermekkorában II. József alatt járt iskolába . . . Endrey Gyula: Esik az eső. Bozóky Árpád : Érdemes meghallgatni, még ha esik is az eső, azt, hogy milyen véleménynyel volt Palóczy László II. Józsefnek az oktatási rendszeréről (olvassa) : »Ennélfogva engem kis iskolatársaimmal együtt, mert gyermekkoromban ő alatta jártam iskolába elvittek egy népes provin- cziális városba, mert Miskolczon születtem, hol mind a katholikusoknak, mind a protestánsoknak szép iskolájuk volt és van, ö szevittek bennünket mondom egy városba. Professzoraink olyanok voltak, kik tőlünk nem tudakolták, hogy hova jártunk templomba, hanem bármily vallásu volt, tanítóvá lett ha arra való volt. S mi nemjjlkérdeztük egymástól, hogy micsoda vallásuak vagyunk, hanem a gyermeki szeretet és barátság összekötött bennünket mint testvéreket és virágzott'az egyetértés. És ime, ha ez félbe nem szakittatott volna, hol állna ma már Magyarország! De József császár elment a sírba, és a mint ő elment, megjött a reakczió és széthánytak bennünket különböző iskolákba vallásfelekezetek szerint, és mijzokogva búcsúztunk el egymástól, mint egymást szerető emberek. De hol volna ma már a dolog, ha akkor félbe nem lett volna szakítva ez a nevelési rendszer!« Ezt a beszédet a 48-as képviselőház, mint a feljegyzések mutatják, nagy tetszéssel fogadta. Sőt még 1848-ban az akkori kultuszra niszter is, b. Eötvös József, azt mondta (olvassa) : »A közös iskolákat elvben nemcsak károsnak nem tartom, sőt egyenesen czélul tűztem ki, épen azért úgy szerkesztőm ezt a javaslatot, hogy ha egyszer a körülmények megértek, a közös iskola behozatalára akadály ne !> gyen« Az akkori kultuszminiszternek az álláspontja tehát az volt, a mi a jelenlegi kultuszminiszteré, E felett akkor nagyon szép vita indult meg és e adtának véget vetett az 1848. augusztus 10-én megtörtént szavazás. A képviselőház elvetette a kultuszminiszternek a javaslatát 181 szavazattal 86 ellenében, és kimondta a képviselőház az állami népoktatást,^hozván a 13. §. helyett következő uj szakaszt: »Az álladalom által minden községben közös iskola állittassék fel.« E törvényt természetesen nem lehetett 1848- ban életbeléptetni, mert azután jött a szabadság- harcz. Azt azonban, megállapíthatjuk, a képviselőháznak határozata alapján, hogy a 48-as törvény- hozás, illetve képviselőház az állami népoktatás rendszerére helyezkedett, és ennek megvalósításában csakis a bekövetkezett politikai események gátolták meg. Szavazás történt felette és leszavazol*
