Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

és azt hiszem, hogy a magyar közvélemény is igy értékeli azt. (Igaz! Úgy van!) Lehet, hogy fordulnak elő panaszok ennek vagy annak az intézetnek a tanári testületének a működése ellen. Lehetnek ezek a panaszok jogo­sultak, lehetnek jogosulatlanok. Ha jogosultak, az én feladatom oda iparkodni, hogy azok orvo- soltassanak. De egészben véve nem hiszem, hogy korlátolt lenne a magyar közvélemény bármely számbavehető áramlata, hpgy azt a hivatást ne méltányolná, a melyet a középiskolai tanári kar teljesít. Az az orgánum, a melynek kifakadá- saira a t. képviselő ur hivatkozott, alighanem én rólam még kevésbbé megbízható véleménynyel van és aligha terjeszt rólam kedvezőbb véleményt, mint a t. középiskolai tanári testületről. (Tetszés és helyeslés.) De a magyar nemzeti közvélemény­nek az az orgánum nem a kiegészítő része. (Igaz! ügy van!) Az olyan ellentétben álló felfogások­nak a kifejezésre juttatója, a mely a magyar köz­értelmiség felfogása tekintetében ugyan édes­keveset nyom .a latban. (Helyeslés.) Bozóky t. képviselőtársamnak különböző kí­vánságaira nézve, a mennyiben azok a nagy­szebeni gimnáziumra vonatkoznak, az ő inter- pellácziójára adott válaszom alkalmából már elmondottam a nézetemet. Azt a mit ő kíván, hogy én nem tudom minő eszközökkel, a nem magyar ajkú szülők gyermekeit arra kényszerit- sem, hogy oly gimnáziumokba írassák be gyerme­keiket, a melyek tiszta faj magyarlakta vidékeken vannak és megakadályozzam őket abban, hogy oly gimnáziumba Írassák be azokat, a melyek nemzetiséglakta vidékeken vannak, ez azt hiszem t. képviselőház, ma már Muszkaországban sem volna lehetséges és annál kevésbbé lehetséges Magyarországon. (Igaz! ügy van!) Vannak a magyar kormányzatnak már esz­közei arra, hogy ezt a kívánatos fejlődést elő­idézzük és hogy erre utat nyissunk. Ilyen a közép­iskolák és egyéb iskolák mellett rendezett inter- nátusok, melyeknek fejlesztésén, a mennyire lehet, iparkodom és a melyek benépesítésére nézve bizo­nyos előnyöket nyújthatok ; hogy úgy mondjam, elősegítő eszközök, irányitó eszközök utján lehet előmozdítani és akarom is előmozdítani azt a fejlő­dést, a melyet t. képviselőtársam kíván, de erőszak­kal sem azt nem lehet tenni, hogy a szülőket ennek vagy annak a gimnáziumnak mellőzésére kénysze- ritsem, ennek vagy amannak a gimnáziumnak mel­lőzésére kényszeritsem, ennek vagy amannak a gimnáziumnak felkeresésére bírjam, sem azt nem vagyok képes többé eszközölni, hogy a középisko­láink elhelyezésével netalán régebben elkövetett hibákat orvosoljam, mert a ki egyszer megpróbált mint miniszter egy iskolát helyéről elhelyezni, jót állok t. képviselőtársamnak, másodszor azt meg nem próbálja, (ügy van ! Desültség.) A párhuzamos osztályokat be lehet szüntetni, ha azért ellen­értéket tudok adni, de akkor beleesem abba a hi­bába, a melyet Vizy Ferencz t. képviselőtársam szememre lobbant: a gimnáziumok szaporításá­nak hibájába. Nagyon helyesnek tartom Bozóky t. képviselő- társamnak azt a kívánságát, hogy a magyar intelli- genczia tagjai a nemzetiségi nyelveket elsajátítsák és igy a nem magyar ajkú polgártásainkkal való akár társadalmi és politikai, akár hivatalos érint­kezésben azokhoz hozzáférkőzzenek, azokat a ma­gyar hazafisághoz akár hivatali, akár különbeni érintkezésükben közelebb hozzák. Ezt igen he­lyesnek tartom és erre az arra való iskolákban okkal-móddal törekedni is fogok. (Helyeslés.) A mi a segédtanárok helyzetét illeti, hogyha meg is történik az, hogy egynémely segédtanárnak vagy helyettes tanárnak két évig kell működnie és csak azután jön állásba, ezt éh magában véve sérelemnek nem tartom. (Helyeslés.) Különben informáltatni fogom magamat és hogyha e téren azt látom, hogy egyes ilyen helyettes tanárokkal igazságtalan mellőzés történt, azt feltétlenül orvo­solni fogom. Én azon vagyok, a tőlem függő kine­vezések egész vonalán, hogy lehetőleg minden mellékes befolyás kizárásával érvényesüljön az igazság és méltányosság azon kereten belül, a melyet a tanügy érdeke elénk szab és a melyet én első szempontnak tekintek. (Helyeslés.) Azt mond­hatom t. képviselőtársamnak ezen általánosan fel- 'hozott kifogásával szemben, hogy meg fogom vizsgálni a dolog állását és a jogosság érdekének az egész vonalon igyekezni fogok érvényt szerezni. Áttérve, az egész közoktatás gyakorlati irá­nyításának azon nagy kérdésére, a mely itt felvet­tetett, (Halljuk! Halljuk!) mindenekelőtt helyes­bíteni kívánom Vizy Ferencz t. képviselőtársam hivatkozását az én tavalyi felszólalásomra. T. kép­viselőtársam t. i. úgy mondja, hogy én akkor meg­ígértem, hogy uj gimnáziumokat nem fogok léte­síteni, hanem uj reáliskolákat igen. T. képviselő- társam nem egészen jól emlékezik. Én megtalál­tam azt a nyilatközatomat, a melyet ebben az irányban tettem és azt fel is olvasom, hogy a t. ház lássa nemcsak azt, hogy nem úgy nyilatkoztam, mint ahogy arra t. képviselőtársam emlékezik, hanem hogy lássa azt is, hogy azok a nagy gondo­latok és irányeszmék, melyek ma itten ékesen han­goztattak, már akkor is éltek lelkemben és azok már attól az időtől kezdve az én törekvésemnek egyik irányítóját képezték. »Nekem az a felfogá­som. — mondám tavaly, — hogy gimnáziumunk ebben az országban talán több van, mint kellene, de ez még sem menthet fel minket uj gimnáziumok felállításától, (Igaz! Úgy van!) mert gimnáziu­maink elhelyezése annyira nem szerencsés, hogy mig az ország némely része túl van zsúfolva gim­náziumokkal, még mindig vannak olyan városok és helyek, a hol erre való tekintet nélkül gimná­ziumot létesíteni kell.« (Igaz! Úgy van! á bal­oldalon). »A hol uj középiskolák felállításáról van szó — mondám — ott az a törekvés, hogy ne gim­náziumot, hanem reáliskolát állítsunk.« Tehát ezt mint törekvést igenis kimondottam, hanem nem. csak apodictice nem zártam ki, hogy uj gimnáziu Képviselőhöz 1908. évi május hő 2Í.

Next

/
Thumbnails
Contents