Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

tatom a doktorandust, mert a gyakorlati életből jól tudom, bogy nines ideje, hogy az értekezést elkészitse ; olyan nagy a szigorlatok anyaga, hogy örvend, ha azzal tisztába tud jönni és el tud készülni. Másfelől az értekezések megszüntetésével az egyetemi professzorokat is nagy munkától fogjuk megszabadítani, mert lelkiismeretes felfogás szerint mégis át kellene ezeket az értekezéseket olvasniok, erre pedig nincs idejük;' különösen a szemeszterek és az év vége felé úgy összetornyosul a munka, annyi a szigorlatozó, hogy képtelenség csak átfutni, áttekinteni is azokat a doktori értekezéseket.

Azt kérdezi Múzsa Gyula t. képviselőtársam, hogy 'okvetlenül kell-e mindenkinek doktornak lenni. Fájdalom, a jogi szakon, igen. Ez sem helyes, mert a doktorátust én úgy képzelem, mint tudományos képesítést. Ezt nem volna szabad a hiva- tolos kvalifikáczióba belefoglalni; de most a jogi pályán meg kelljezt szerezni, e nélkül ügyvédi vizsgára nem bocsátják, mert ez is egyik előfeltétele ennek. Ezen a kérdésen is lehetne segíteni úgy, hogy tisztán tudományos minősítéssé tennők a doktorátust, akkor több lenne az értéke is, akkor az, a ki megszerezte ezt a tudományos képesítést, büszke lenne reá. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig arra irányul, hogy a szegény egyetemi hallgatókkal szemben több jószívűséget kérnék. A tandíjmentesség kérdésében nagyobb szabadsággal, szélesebb keretek között kérném ezt a jogot gyakorolni. A szegénység már maga is nagy teher az emberekre nézve. Ezt a terhet még súlyosbítani, a szegény fiú előhaladását megnehezíteni nem egyezik meg az állami méltósággal, nem egyezik meg a humanitás követeléseivel.

Tegnap az egész ház nagy örömére jelentette be a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, hogy az elemi népoktatás ingyenességéről legközelebb törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. Az ideál az lenne, hogy az oktatás az egész vonalon, az elemi népiskolától fel egész a legfelsőbb iskolákig mindenütt ingyenes legyen. A tudományt, az ismeretet nem volna szabad pénzen megvásároltatni. De addig is, mig ennyire|jmegerősödünk, addig is, a mig az állami költségvetés ezt megengedi, tegyük lehetővé azon szegény fiuk számára azt, hogy a legfelsőbb ismereteket is megszerez hessék. Én nagyon jól tudom, t. képviselőház, hogy mily rettenetes a közelgő uj szemeszter az előtt a szegény egyetemi hallgató előtt, a kinek meg kell szereznie a mindennapi kenyeret, pedig azt is alig tudja és akkor az uj beiratási, az uj tandijat, azt a 78 koronát szintén meg kell szereznie. Akárhány ilyen fiatalembert ismerek magam* is, a ki egy-egy fél évet csak azért veszített el az egyetemen, mert a legnagyobb erőfeszítés és nélkülözések daczára sem volt képes ezen összeget előteremteni.

Én tehát arra kérem az igen t. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter urat, hogy ha szükséges, állítson be 'miagába a költségvetésbe e czélra egy tételt, de azonkívül is lépjen érintkezésbe ezen

képviselőház 1908.

autonom testületnek, az egyetemnek rektorával, beszéljék meg az ügyet és ne kössék a tandíjmentességét tisztán a kollokváláshoz, mert én a kollok- válást tisztán idő és nem a tudás kérdésének tekintem. Az a szegény egyetemi ijfu, a ki reggeltől estig el van foglalva, akár nevelősködik, akár ügyvédi irodában van alkalmazva, akármennyit tanul is, nincsen módjában, mert nincs ideje, hogy kol- lokválásra jelentkezzék. Kollokválás nélkül is igen szép képzettségre tehet szert valaki, mert az idő hiánya akadályozza meg a legtöbbet, hogy nem hagyhatja ott kenyérkeresetét és nem tud magának szakítani egy-két órát, a mi közben lekollokválhasson.

Egy hang (bálfelöl) : Menjen kapálni!

Nagy György: Ne mondja azt t. képviselő- társam, hogy a ki ezt meg nem teheti, menjen kaszálni, kapálni. Igen sok ember került ki az életbe, a ki nagy nélkülözések között végezte az egyetemet és habár a kolloktviumoknak nem tett eleget, később mégis a hazának derék, tisztességes és hasznos polgára lett,.|

Nem szabad tehát igy felfogni a kérdést, nem szabad a szegénységet valósággal bűnnek tekinteni, hanem szeretettel kell a felé a szegény egyetemi hallgató felé fordulni, és ha azt látja az egyetemi tanács, hogy az illető nem tudott lekollokválni, de különben kifogástalan erkölcsű, jó magaviseletü és az alapvizsgáit letette, ebben az esetben, kollokvium nélkül is, meg kell adni neki a tandíjmentességet. (Helyeslés balfelöl.)

Az egyetemi beiratások idejére nézve sem szabad olyan szigorú határvonalat megállapítani. Innen van az, hogy egyik-másik elesik egy-egy félévtől, mert minden jóakarata daczára sem tudta arra az időre a pénzt előteremteni.

A ki pedig ismeri a budapesti egyetemen az indexaláírást, az tudja, hogy ez is milyen verejté- kes munka. A hiba abban áll, hogy az egyetemi professzor urak kevés napot tűznek ki az index aláírására. Egyszerre 3—4—5 száz egyetemi hallgató rohanja meg a tanárt és különösen deczemberben valóságos életveszélyes ez a dolog, csuronviz lesz az ember, a mig az indexét aláírathatja, leszaggatják róla a gallérját és kabátját és azután a nagy áradat kisodorja őt a hidegbe, a|hűvös, a havas levegőre. Akárhány fiatalember hült meg és lett beteg, mikor hazament, ennek az index-aláirási módszernek dicsőségére. A professzorok is panaszkodnak, hogy más rendszert kellene már megállapítani, gondoskodni kellene tehát arról, hogy ez tényleg megtörténjék, a mit azáltal lehetne elérni, ha [a tanárok talán hosszabb időt, mondjuk: két hetet szabnának az index aláírására. Ez talán egy kis áldozatba kerülne, de úgy a tanárok, mint az ifjúság részére nagy megkönnyítés volna.

Mindezek oly gyakorlati kérdések, t. képviselőház, a melyeket egy kis jóakarattal és jóindulatú szeretettel a szegények iránt könnyen ^lehetne rendezni, és én hiszem is, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter ur ezeket a dolgokat meg fogj? szívlelni.] jgg

évi május hő 2Í. á

V