Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1899, augusztus Z 212. szám. U INNEN-ONNAN. * Az átöröklésről. pf A tudósok már régóta foglalkoznak azzal a (kérdéssel, hogy a gyermek örökli-e szülői tulajdonságait. Äz átöröklés teóriájának sok hive van, akik érdekes bizonyságokat hoznak fel i meggyőződésük igazolására. : A test külső alakja és az arckifejezés örökölhető leginkább; már a rómaiak is észrevették ezt s a nagy orrú, vastagajku, nagyfejü és finás különös tulajdonsággal biró embereket !'ebbeli tulajdonságaik után nevezték el nemze- jdékről-nemzedékre, igy kapta a nevét a többi 'közt Naso, Labeo, Scipió és Capito. I Arra már sok példa volt, hogy a testi hi- ;bák öröklődnek. Egy Lambert nevű angol em- jber egészteste szarunemüvel volt bevonva. Hat gyermeke örökölte ezt a tulajdonságát. A ■ Colburn-család több tagjának ivadékról-iva- idékra hat ujja volt. Hogy az úgynevezett inyulszáj, az albinizmus és más efféle hi- jbák öröklődnek, azt a mindennapi tapasztalás bizonyítja. Némelyik családnak meg- jvan az a tulajdonsága, hogy tagjai nem tudják jmegkülömböztetni a színeket. Dalton, a hires ;■ vegyész két testvérével együtt ebben a hibádban szenvedett, melyet róla daltonizmusnak (neveztek el. Zimmermann nevű német tudós azt iija, hogy Skótországban halálra Ítéltek egy iembert, mert kiderült róla, hogy emberhúst ; eszik; leányán, kit már gyermekkorában elválasztottak szüleitől, szintén mutatkozott a hajlam az emberhús-evésre. Az őrültség hajlama iátöröklését sok tudós bizonyítja. Esquirol tapasztalatai szerint 1375 őrült közül 337 szülőitől örökölte a baját. De nemcsak a rossz tulajdonságok, hanem ja jók is öröklődnek. Galton szerint Porson, a hires hellenista családjában olyan általános volt a nagy emlékezőtehetség, hogy közmondássá lett : «ügy emlékezem rá, mint Porson». \A festők családjában különösen sok példa van la tehetség öröklésére. Galton negyvenkét hires olasz, spanyol és flamand festő közül huszonegyre bizonyította rá, hogy apjuk vagy nagyapjuk tehetséges festő volt. A Titian-csa- ládban is sok kiváló festőt találhatunk. A zenészek között is elég példája van a tehetség átöröklésének. A Bach-családban háromszáz éven át mindig volt egy-egy jeles zenész. Mozart apja a salzburgi püspöki Jtápolna, Beethoven apja pedig a kölni fejedelmi kápolna tenoristája volt. Rossini szülei , Minthogy türelmetlenül fészkelődön kis kocsijában, az anyja kivette belőle és letette a földre, és ime a pici talpra állott és imbolyogva tette az első lépést, hogy mindkét kis kacsójával az apja térdébe csimpaszkodjék. ‘ Mindnyájan elragadtatva kiáltottak föl: — Jár a baba, jár! Oh, minő kimondhatatlan gyönyörűséget szereznek a szülőknek a fejlődő élet kezdő megnyilatkozásai, a drága kis lények lassan- kinti fejlődése, az első mosoly, az első lépés. Ezek a zsenge gyermekkor egyes boldogító stádiumai, amelyeket a szülők türelmetlenül lesnek és amelyeket oly diadallal üdvözölnek, mintha azoknak mindegyike uj hódítás volna, uj kapu, melyen át egy lépéssel közelebb viszi iaz élet útjához. i A gyermek nő, férfi lessz belőle. Aztán jön az első fogacska, amely apró, fehér gyöngyként bukkan ki a rózsaszínű foghusból; aztán jön az első halkan gügyögött szó : «papa», «mama», amit csak nagyon sok jóakarattal lehet megérteni, mert csak olyan, mint a kis pedig mint utcai zenészek keresték a kenyerüket. A tudósok családjában is sok példát találhatunk a tehetség öröklésére. A Darwin-, a Saussurre-, a Grotius-, a Cassini-, a Geofiroy- családnak majdnem mindenik tagja tudós volt. A két Pitt, az apa és fiú egyaránt hires politikusok voltak. A Metternich-család a diplomáciában, a Rothschild-család a pénzügyekben üyen. Byron, Goethe, Schiller ősei között is akadunk nagy tehetségű emberekre. Az átöröklés teóriájával szemben számtalan jeles embert lehet felsorolni, kiknek egyetlen ősük sem volt tehetséges ember. Ilyenek: Lamartine, Meyerbeer, Musset, Ingret, Descartes, Newton, Kant, Leibnitz, Spinoza, Diderot, Coussin, Hume. Az is érdekes, hogy a koponya nagysága milyen befolyással van az észbeli tehetségre. Cromvellnek, Descartesnek, Voltairenek, Byronnak, Goethének, Napóleonnak a rendesnél nagyobb fejük volt, Cuvier agyveleje 1829 grammot nyomott, mig egy középszerű ember agyveleje csak 1350—14Ő0 grammot nyom. Ami a külső átmérőt illeti, arra azt jegyzik meg a tudósok, hogy akinek koponyája öt ven centiméter átmérővel sem bir, az okvetetlenül középszerű tehetség, továbbá akié ötvennyolc centimétert meghalad, az okvetetlenül tehetséges ember. De ez adatok még nem csalhatatlanok, mert voltak és vannak kiskoponyáju, de nagytehetségü emberek is. □ «Nem dohányzók kabinetje.» A jelenlegi kormányt bátran el lehetne nevezni a «nem dohányzók kabinetjé»-nek. Széli Kálmán félti a torkát, szemét és hangját a dohányfüsttől és nem barátja a Ház folyosóján állandóan gomolygó füstfelhőknek. Bizony itt még azoknak is, akik nem ellenségei a szivarfüstnek, gyakran támad az a vágyuk, hogy ha már a szólásszabadságot nem is, de a dohányzási szabadságot kellene korlátozni. Persze hogy ennek valóságos pipázási obstrukció lenne a következménye. Dohányzás tekintetében Széli Kálmán éppen ellentéte báró Bánffyak. A volt kormányelnök roppant erős dohányos volt és ha a teremben kellett maradnia, az asztalfiókjában állandóan ott tartott burnótszelencéjéből kárpótolta magát és a körülötte ülőket. Széli Kálmánnak is van egy ilyen szelencéje a fiókjában, de nem csipős burnót van benne, hanem mézédes cukorka, amelyet ö kivált beszédei előtt bőven élvez, hogy erősítse a hangcica dorombolása, mint a kis madár csicsergése. Az élet végzi a munkáját, az apa meg az anya csodálkozó meghatottsággal szemlélik lelkűknek és testüknek e bámulatos virágzatát. — Várj csak, — szólt Marianne. — Majd visszajön hozzám. Gervais! Gervais ! A pici egy pülanatig félve tétovázott, aztán megmozdult, újra megtette a négy tötyögő lépést, kitárt karokkal a levegőt csapkodva. — Gervais! Gervais! — hívogatta őt aztán Mathieu. A pici újra visszafordult és a szülők tízszer tetették meg vele az utat általános nagy öröm- rivalgás közepett; mindnyájan megenni való aranyosnak találták. Aztán mikor látták, hogy a többi négy gyerek kezdi lökdösni a picit, Marianne az ölébe vette, leült a buzafübe és megszoptatta azzal a tréfás indokolással, hogy bár nem érkezett még el a szopás ideje, ez egyszer megérdemelte. A pici pedig mindig készségesen rá- állott, nagy mohósággal kapta be a kínált emlőt és a következő pillanatban már hallatszott a tej halk csobogása, amint a föld erein végigpezsdül, hogy a jövendőbeli vetéseket érlelje. Ekkor váratlan találkozásuk volt. A rét mentén meglehetős rossz karban levő dülőut vezetett, amely a szomszéd faluba vitt. Onnan bukkant fel egy kis talyiga, amelyet egy paraszt vezetett, aki a megtermékenyített földek láttára annyira meghökkent, hogy a lova majdnem megbotlott volna egy nagy kőhalomba, ha a vele lévő asszony nem rántotta volna meg, a, ját. a szónokokat., ha hangjuk gyengül, gyakran megkínálja belőle a miniszter. Lukács pénzügyminiszter nem dohányos. Darányi miniszter haragszik a dohányra, (természetesen csak a földmivelésiigyi tárca keretén kívül), Hegedűs miniszter csak elvétve gyújt rá egy gyönge szivarra. Wlassics miniszter csak az illatos, de erő nélküli karcsú cigarettákból szokott kóstolgatni. Még a kabinet Marsa: báró Fejérváry miniszter sem mondható erős dohányosnak, habár a folyosón olykor ö is eregeti a füstöt. Plósz igazságügyminiszter és Cseh horvát miniszter dohányosok ugyan, de — amint látszik — ketten elenyésző kisebbségben vannak a nemdohányzó miniszterekkel szemben. □ A francia kereskedelmi tengerészet hanyatlása. Franciaország kereskedelmi tengerészete az utóbbi években hanyatlásnak indul. Mig ugyanis az angol kereskedelmi tengerészet az 1886—96-iki évtizedben 53 százalékkal, a német pedig 107 százalékkal növekedett, a francia ugyanazon idő alatt csökkent. Igaz ugyan, hogy a csökkenés csak egy százalék, de tekintve, hogy Európában minden nemzeti tengerészet emelkedett, ez a hanyatlás nagyon jellemző. A hanyatlás főoka az, hogy a francia hajógyárak igen drágán építenek, 40, 80, sőt 100 százalékkal is drágábban, mint az angol hajógyárak. Minthogy pedig a francia hajósok otthon kénytelenek építeni, mert kü- lömben elesnének az állami kedvezményektől, nincsenek abban a helyzetben, hogy olyan fuvardíjakkal dolgozhassanak, mint az angol, vagy a német hajósok, akiknek erős versenye a francia kereskedelmi tengerészeinek ez utóbbi években igen sokat ártott. □ Táviró Fokföld és Kairó között. A fokföld-kairói táviróvonal építése serényen folyik és naponkint átlag három és fél kilométerrel halad előre. A póznákat, huzalokat és a többi anyagot több száz kilométernyi távolságról hozzák többnyire a tengerpartról, a vonal útját pedig 11 láb magas, igen sürü fü és bozót között kell egyengetni, azonkívül sok helyütt igen nagy fákat is ki kell vágni. Dél felől a Nyassa és Tanganyika tavak között levő fensikon dolgoznak. A vidéket a Kongo- állam határáig már felmérték. A két tó között a fővonalból egy mellékvonal fog kiágazni Stanley-Pool felé, maga a fővonal pedig a Kongo-államon és Német-Afrikán át a Nyanza- tó nyugati partjáig, innen pedig Ugandába fog vezetni. A póznák mind vasból vannak és Anggyeplőt. A ló megállóit és a férfi gúnyosan kiáltott 3 — Hát ez a maga müve, Froment uram ? Mathieu és Marianne ráismertek Lepailleurékre, a molnárékra. Tudták, hogy az egész falu sokat nevetett az ő bolond eszméjükön, hogy a fensik mocsaraiból akarnak búzát aratni. Különösen Lepailleur gúnyolódott leg- csipősebben e párisi úriemberen, akinek van a fővárosban jó állomása és mégis oly ostoba, hogy paraszttá lessz, odadobja a pénzét ennek a nyomorult földnek, amely fel fogja falni őt is, a gyerekeit is, meg a pár garasát is és annyi lisztet se ád majd érte cserébe, hogy az éhségüket csillapítsák. Azért meg is lepte őt a szántóföld. Már régóta nem járt errefelé és soha nem hitte volna, hogy a vetés ilyen buján fog felsarjadzani, mert ő maga ezerszer jelentette ki, hogy itt egyetlen egy mag se fog csirát hajtani az elkorhadt talajban. De noha alig fojthatta el titkos boszuságát afölött, hogy az ő jóslata ily kevéssé valósul meg, makacsul megmaradt előbbi álláspontja mellett és gúnyos kétkedés hangján mondá: — Maga azt hiszi tehát, hogy itt búza fog teremni. . . Hát azt nem lehetne mondani, hogy nem hajtott ki szépen. Csak az a kérdésa hogy meg fog-e érni. Midőn látta, hogy Mathieu nyugodtan mosolyog a siker biztos tudatában, igy folytatta, hogy megrontsa az örömét: — Majd ha fogja ismerni a földet, meglátja, hogy azokra a céda asszonyokra hasonlít, akik- ről az ember eose tudja* vájjon öröme vag^ (TERMÉKENYSÉG. — Regény. — Irta; ZOLA Egyedül jogosított magyar fordítás. {*7Lampel R. (WodiánerF. és fiai) V W ______ tulajdona. H ARMADIK KÖKYY.
