Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

odott lt jak. >t ve- ter a ayha- tásra gyak- pos- leg- ezen veté- .as a meg- t­ságá- Dtpl a rto- sta- ila- az el- bés-1 nz­sti 3sa 3te itt co­’á­:y­;a> ai Dk lói »st ay Úr >r­er os ?y il­)n e­é­•ől a­Já­illó ; a l1 s ént irei vlű- teg- ¥ a íya- ged tett neg ala­nlé- köz- ; a dolf idén lem- :yer- a ;beli mu­ána :abb ion­zett gyi lési un- j te­leli lla­ma bér ga- yei iit­ÍO­lai öl­ik lé­in­él, ,ei u­ei ii­s, ;r 7 Llés, dr Fischer Gyula, dr Neumann Árminná, főtitkár dr Bakonyi Samu, titkár dr Bartos Kál- mán, ^ pénztáros Herzmann Jenő, jegyzők Héber Bernath, dr Klug Emil, dr Lévai Tibor, dr Mezei Sándor, dr Herényi Jenő. Ezenkivül még számos választmányi és hölgybizottsági tagot választottak. A közgyűlés utolsó tárgya az alapszabályok tár­gyalása volt. Az alapszabályokat a közgyűlés dr Lévai Tibor indítványára en bloc fogadta el. A közgyűlés végén az elnök jelentette, hogy az egye­sületet táviratilag Boda Dezső főkapitány, Al- mády Géza tanácsnok, Farkas Edith, a katholikus patronage egyesület elnöke és mások üdvözölték. IRODALOM, A Pető.8-társaság nagygyűlése. Zsúfolásig megtelt csütörtökön délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia díszterme, abból az alkalomból, hogy a Pelőfi-Társaság harminc- negyedik nagygyűlését tartotta. Nagy volt ezúttal a meghívott vendégek sz,áma is; ezek közt voht a többi közt Berzeviczy Albert, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, dr Bárczy István polgár- mester, Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára, Hubay Jenő, Emich Gusztáv, Nagy György orsz. képviselő. A nagygyűlést Herczeg Ferenc elnök nyi­totta meg hatást keltő beszéddel, melynek különö­sen érdekes része volt az, amelyben a mai irodal­mi és politikai viszonyainkat vette bírálat alá. Mig a régi Magyarországon — mondta Herczeg — a legeredetibb költői tehetség is abban kereste büszkeségét és abban lelte erejét, hogy együtt érez- zen a történelmi nemzettel, addig az uj Magyar- ország költői közül némelyek szándékosan keresik" az utakat, amelyek elválasztják őket a nemzettől. Midőn a sejt önállósítja magát az egész organiz­mus rovására, midőn a rész föllázad az egész el­len: ez a dekadencia félreismerhetetlen jele. Úgy gondolom, az irodalmi dekadencia nem különálló betegség, csak egyik tüneménye az egész közélet hanyatlásának. Nem szoktunk e helyen politikai kérdésekkel foglalkozni, de lehetetlen, hogy mi, magyar Írók, szemet hunyjunk a veszedelmek előtt, amelyekkel közéletünk elfajulása nemzeti művelő­désünket fenyegeti. Nem habozom kimondani, hogy én a mai magyar parlamentarizmust a ma­gyar kultúra és igy a nemzet dúló ellenségének te­kintem. Ez a parlamentarizmus az egyéni és párt­önzés állandó pretoriánus-lázadása a nemzet ellen, az atom fölkelése az egész ellen, dekadencia a szó leggyászosabb értelmében. Ismétlem: a nemzeti fe­gyelem általános meglazulásában látom sok iro­dalmi különösség végső okát. Az iró, bár sok eset­ben öntudatlanul is, érzékenyen reagál a közélet jelenségeire. Hamar kiábrándul a szent jelszavak­ból, amelyeket hazug ajkak koptattak el és fertőz- tettek meg. Miután százszor visszaéltek lelkesedő erejével, bizonyos — egykor gyújtó — jelszava felhangzásakor jéghideg cinizmussal . páncélozza magát. És Írásaiból elővillan a dermesztő és fájó gúny, amelyet ma már alföldi gazdáink becsületes arcán is látunk. El kell jönnie az erős költőnek, az igazinak, a nagynak, aki Petőfi haragos megve­tésével tisztítja meg a templomot és jogaiba iktat­ja ismét a frázisoktól és önzéstől tiszta hazasze­retetei. A rombolók zendülése után el kell követ­keznie az építők zendülésének. A hosszas és zajos tetszés csillapultával Vá- radi Antal főtitkár mutatta be jelentését. Többek' közt örömmel üdvözölte a társaság uj tagjait: Pakots Józsefet, Harsányi Kálmánt és Farkas Pált; mindhárman méltó és hivatott erők arra, hogy a társaságot feladatainak teljesítésében tá­mogassák. A főtitkár jelentését zajos taps kisérte. Az első felolvasó Palágyi Menyhért volt, aki „Világfelfogások harca“ elmen értekezését mutat­ta be. A korunkat mozgató ellentétes szellemi áramlatok nagy harcát fejtegette és jellemezte, úgy, ahogy azok a mai tudományban, bölcsészeiben és művészetben megnyilatkoznak. A magvas felol­vasást élénk tetszés kisérte. A napirend második pontja, amelyet nagy, szinte izgalmas érdeklődés előzött meg, Molnár Ferencnek székfoglalója volt. Mikor az emelvény­re lépett, percekig zúgott feléje a taps és éljen­zés. Molnár Ferenc novellát olvasott fel „Az eny­he tél“ címen, melyben egy kis leányka iskolai dolgozatát irta meg. A mindvégig elmés, ötletes és kacagtató humorral fűszerezett novellát a kö­zönség zajos tapssal honorálta. Bájos egyszerűségben, kedves humorban gaz­dag volt Szávay Gyula „Mikszáthfalva“ cimü költeménye, amelyben a költő azt az örömhírt énekli meg, hogy Mikszáth Kálmánról egy egész falut neveztek el. Az elnök ezután néhány szóval berekesztette az ünnepi közgyűlést. Délben lakoma volt a Continental-szál- lóban. A lakomán mintegy ötvenen vettek részt. Ott voltak: Herczeg Ferenc elnök, dr Bárczy István

Next

/
Thumbnails
Contents