Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

A divatról. 643 tök gróf Csáky Albinné és Szász Károly — nagy elismeréssel nyilatkoztak felőle. Most lép föl először, f. hó 19-én, nyilvánosan hazánkban, régi pályatársai, a tanítónők egyletének, a Má- ria-Dorothea-egyletnek javára, s mivel német- országi felolvasásai csak új év után kezdődnek meg ismét, a közbeeső pár betet arra használja fel, hogy Magyarország több városában is be­mutassa magát. Nagy-Váradon, Kolozsvárt, Tor­dán, Brassóban s az erdélyi részek más nagyobb városaiban szándékozik még ebben az évben előadásokat tartani. Valóban óhajtandó, hogy a nemes czélt, me­lyet Tordai Grail Erzsi maga elé tűzött, s mely­nek megvalósítására olyannyira alkalmasnak bizonyult, a magyar művelt közönség is elő­mozdítsa az által, hogy a lelkes honleányt ha­zafias, buzgó törekvésében itthon is támogatva, képessé tegye arra, hogy a magyar kulturális viszonyok ismertetése érdekében a külföldön minél sikeresebben működhessék. Mert ránk nézve csakugyan nem lehet kívánatos, hogy örökké ismeretlenek maradjunk a külvilág előtt, s hogy legföljebb az úgynevezett «érdekes nem­zetiségek» sorába számíttassunk. X A legverőfényesebb nap után egyszerre deczem- beri hideggel köszöntött be tél apó. Valóban udva­riatlan belépés, minden czeremónia, minden elő­készítés nélkül. Hiszen nem szabad nőkkel így el­bánni, nem tudja azt tél apó ? És mi aztán az ilyen udvariatlanságnak a követ- kezmnye? Hogy vagy szobafogságot kell szenved­nünk, a mig a téli holmi elkészül, vagy pedig meg­hűlésnek teszszük ki magunkat. Csúnya tél apó, ha piros lesz az orrunk és könyes szemünk, be­panaszoljuk Venusnál, a jövő év uralkodójánál: majd rövidre szabja azt a didergő, zuzmarás, hó- bundás uralmát! Hogy tehát a vén zsarnok rossz kedve ellen véde­kezhessünk, lássuk el magunkat jó meleg ruhával. Első képünkön az a homlokba mélyen lenyomható széles kalap nagyon ajánlható a zimankóé téli na­pokra. Nagy karimája megvéd a szállingó hópelyhek ellen és hódbundája jó melegen tartja a fejet. Ez a kalap, Ízlésesen, strueztollal és szalagcsokrokkal dí­szítve, igen alkalmas az utczai sétákra, mert nem mindig utánzandó az, a mit a mi budapesti höl­gyeink tesznek. Azok az apró nyitott koszorút, vagy diademet képező apró tüli, csipke, virág, gyöngy al­kotmányok, a melyek a Váczi-utczán és az Andrássy- úton kiáltó ellentétben állnak a kedvezőtlen idő­járással szemben, nem utczára valók. Párisi hölgyek ezeket a piczi «hajdíszeket» estélyre, vagy színházba (kocsin) menve alkalmazzák öltözékükhöz és jó Íz­lésű párisi hölgynek eszébe se fog jutni, hogy abban utczai sétát tegyen; mig viszont a hangverseny-terem, színházi páholy, vagy egy előkelő szalon túlfűtött levegőjében a nehéz és meleg nemez, bársony, vagy szőrme-kalapot nem viszi magával. A hosszú, bő pelerinek természetes következmé­nyei a bő ujjas derekaknak, melyek a felöltők szűk ujjaival sehogy se lennének összeegyeztethetők. Az első képünk pelerinéjét különösen eredeti és prak­tikus gallérja miatt ajánlom a kedves olvasónők Budapest, 1891. november, figyelmébe. Az a magas Stuart-gallér köröskörül a fejhez simul és megóvja a nyakat a meghűléstől. A második képünkön eredeti szabású öltözék vonja magára a figyelmünket, és leginkább fiatal, de kissé erős hölgyeknek ajánlható. A hosszuszőrű, rezedazöld, himalája-szövetből ké­TÉLI KÖPENY. A DIVATRÓL. 81*

Next

/
Thumbnails
Contents