Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

ház»-nak csodájára jártak az időben, az volt Pestnek egyik legfényesebb magánépülete. Az egész magyar szobrászatot Ferenczy István és Züllich Rudolf képviselte, mely utóbbinak a hazai történet nagy férfiairól készített szobrait még fölállítani sem engedték, annyira kevéssé feleltek meg a művészet igényeinek. A festészet sem állt sokkal jobb lábon. A megelőző századokból csak két magyar művész hírneve maradt ránk örökül, a Kupetzky Jánosé és Mányoky Ádámé, azok is a külföldön töltötték életük javát, ott szereztek nagy hirt és nevet, de nem mondhatók teljesen magyar jellegű művészeknek. A voltaképi magyar művészet csak a már említett Markó Károlyival kezdődik. 0 legalább pályája elején érintkezésbe jutott a magyar főváros hangadó köreivel s midőn 1818-ban ide költözött, Brüdern báró és Fejérváry Gábor még nehány műbaráttal összeálltak s begyűjtötték a szükséges összeget, melylyel Markó művészi tanulmányait a bécsi akadémián megkezdhette. De ő is csakhamar szakított pártfogóival, midőn látta, hogy befolyásolni akarják s Olaszországba ment, mely második hazája lön. Tudjuk, hogy gyönyörű ideális tájképei kevéssé emlékeztetnek a magyar haza vidékeire; de Markó hatása a magyar művészet kifejlődésére már azért is számot tevő, mert kitűnő tájképfestőnk, Ligeti Antal is tanítványa volt.

De abban az időben, mikor Barabás Pestre jött, Markó Rómában lakott. Neves festő-művész alig volt itt akkor valaki. Maczinkay és Simó derék emberek voltak ugyan, de nem művészek s ezt magok is belátva, csakhamar fölhagytak a szabad művészet gyakorlásával s rajztanításra adták magukat. Marasztoni Jakabnak, mint a «festészeti akadémia» vezetőjének működése csak a negyvenes évek elejére esik. Ellenben az öreg. Schöft, kiről a «képiró-utczát» is elkeresztelték, nagy szorgalommal festett arczképeket s Pesky és Kis Bálint is ezzel foglalkoztak; csakhogy foglalkozásuk közelebb állott a mesterséghez, mint a művészethez. Csak a fiatal Szentgyörgyiben volt igazi művészi hivatás, a ki kitűnő tehetséggel festett gyönyörű virágokat éB gyümölcs-csoportokat. Korán elhunyt a magyar festőművészet nagy kárára.

töltse őseik arcz képei vei. A kepzum u v esíret ;uki. tásai iránti általános érdeklődésnek nyoma ser volt még abban az időben.

Ilyenek voltak a művészeti viszonyok, midő: Barabás Pestre jött, s itt megtelepedett. Szomor viszonyok bizonynyal. De volt már a 30-as évek ben is egy művészeti érdekekkel foglalkozó folyó irat. A Mátrai által kiadott «Regélő »-nek vol egy ikertestvére, a «Honművész» s e lapban melybe Garay is nagy szorgalommal dolgozott a szinművészeten kívül a képzőművészet is helye talált, persze csak úgy mellékesen s több jóaka rattal, mint szakismerettel Írott czikkekber Szemere Miklós ajánlata összehozta Barabást a irodalmi mozgalom vezetőivel, különösen Bajza val, kivel csakhamar benső barátságot is kötőt Az egész irodalmi kör lelkesedéssel karolta föl fiatal művészt. Tasner ismertette meg Szédít nyivel s az arisztokráczia más tagjaival is, s m kor Biharmegye bírni akarta a «legnagyob magyar» arczképét, ez maga ajánlotta egy hősi szabb levelében, hogy Barabást bízzák meg e készítésével.

Itt kezdődött Barabás életében a csodálaté termékenységnek ama páratlan kora, mely ala' ő a magyar közéletnek csaknem minden neveseb kitűnőségét learczképezte és pedig meglepő hű séggel s oly jellemzetesen, hogy megérdemli, mi szerint őt «a magyar művelődési történet festő jének» nevezzük. Költők és hősök, művészek é államférfiak, a színház és a templomi szószék ki tünőségei, szóval majdnem mindenki, a kinek a utolsó félszázad alatt ismertebb neve lett, a Ba rabás ecsete által megörökítve marad arczvoná saiban az utókorra. Neki köszönhetjük, hog; annyi jelesünknek, kiknek szellemét csodáljuk külsejét is magunk elé bírjuk varázsolni, hog; annyi nagy nevű férfi és nő, kiknek a magya közéletben szerep jutott, arczvonásaiban sem fo; elenyészni, elmosódni az utókorra nézve. Bara bás menté meg őket az elenyészéstől, mikor le festette s igy egész korszakot tett általok örök elevenné.

Saját magát is lefestette s a képzőművészete barátai örömmel láthatták a képzőművészei társaság jubiláns kiállításán a művésznek mag által festett arczvonásait, melyekből ma is annj