Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
eddig. Mindössze talán azzal a különbséggel, hogy azok, a kik belevitték és a kiknek a mentés kötelességük lett volna, kényelmesen kimásznak. A Lukács-féle terv eredendő hibája abban van ma is, hogy az országra nézve az efemer indemnitáson kívül mi értékeset sem hozhat. Egy rövid, két- három hónapra terjedő indemnitás keserves kikoldulása az egyetlen, a mit ilyenül lehetne elfogadni, ha ugyan a szétesett koalicziós pártok ezt privát érdekekből szintén nem látják jobbnak egyszerűen agyoncsapni. Lehet azonban, hogy ez sikerülni fog, noha Wekerléék, a kiknek kötelességükben állott, nem voltak képesek megcsinálni. Nagy erőfeszítések után, mondjuk, sikerül Lukácsnak a megromlott parlamenti gépezetből kicsikarni a rövid indemnitást. Végre is az elrothadt koaliczió perfid vezéralakjainak érdekükben van, hogy a felelősségtől szabaduljanak és a bajt Lukács nyakába kössék. Ettől pedig csakugyan többet lehet várni, mint a mennyit a levitézlett urak hazaszeretetétől. Es ekkor megkapja az indemnitással járó arasznyi jogot a jól-rosszul összetákolt Lukácskabinet. Lesz tehát az országnak, mondjuk, április elsejéig joga az adófizetéshez, de azzal együtt visszakapja a mostani in parlamentáris állapotot is, csakhogy már megrosszabbitott formában. A Wekerle-kabinetnek legalább papiros- többsége van, de a Lukács-kabinetnek még csak akkora pártja sem lehet a képviselőházban, mint annak idején Fe- jérvárynak. ^ ;; Elismerjük, hogy az uj kormánynak ezentúl is van két alternatívája majoritás szervezésére, csak az a kérdés, hogy milyen ? Az egyik az, hogy a meglevő koalicziós vagy kooperácziós pártokból tákol- jon össze magának egy kezére álló többséget. Nem lehet tagadni, hogy e részt Lukács Lászlóban épp úgy megvan az ügyesség, mint a hogyan a koaliä czió szétesett darabjaiban is megvan a kaphatóság, hacsak az a mandátum biztosításával és ehhez hasonló jókkal van összekötve. De ugyan érdekében van-e Magyarországnak is, hogy a koali- cziónak egy ilyen újabb és az előbbinél is alávalóbb fajtájával kormányozzák tovább ? És azonfelül egy ilyen minősített politikai hazugságban született többség döntsön-e majd olyan nagy kérdésekben is, mint a milyen a választási rendszer reformja? Jól átgondolva e helyzetet, azt kell hinni, hogy maga Lukács is visszaborzad ilyen lehetőségtől. Azt az alternatívát, hogy Lukács valamely uj darabont-kormányrendszerre szánta volna el magát, kizártnak tartjuk, mivel ez ellen ő maga eleve tiltakozott. Marad tehát másodiknak a képviselőház föloszlatása és uj választások utján való többségcsinálás. Ez kétségtelenül jogszerű módja volna a kormány parlamen- tarizálásának, noha alkotmányos életünkben szokatlan és valljuk meg, nem is a legszebb. De képzeli-e valaki, hogy a minden politikai támogatás és erő nélkül álló Lukács-kabinet ezt a csodát képes lesz megcsinálni ? A koalicziós pártok többsége, nemcsak Justh, hanem Kossuth is azonnal előáll a bankkal és a szögre aggatott többi jelszóval. Az ország bizonyosan vissza fogja adni becses személyüket a parlamentnek. Mindössze csak a hatvanhetes töredékek mehetnek végképpen tönkre a választásokon. A Lukács-kabinet ezzel tehát ott volna, a hol Fejérváry kabinetje volt. Uj lemondás, uj krízis, uj viszály a korona és a nemzet közt és a hatvanhetes politika még nagyobb tönkrejutása. Más lehetőség nincsen. Ezért lehetetlen a Lukács-féle vállalkozás és ezért volt olyan óriási hatása Tisza István gróf egyszerű igazságainak. Napvilágra hozta egyszerre — a mint Tacitus mondotta — azokat az aggodalmakat, a melyek már a lelkekben ott lappangottak. _________az ttjsAg Jár ki a mezőre, már a mikor járhat, Sok megelégedett, tisztaszőrü állat, Csikó nyakán csengő, mély kolomp a marhán, S összekeverednek a legelőn tarkán. Szépen legelésznek, ki a csengőt rázza, Ki a másiknak az időt magyarázza, Van a ki nyakát a szomszédéra hajtja És a távolt nézvén, ott felejti rajta, De bármit is tesznek, szelíden teszik S ez a szemlélőnek nagyon jól esik, Mert ebből látja, hogy ezen a vidéken Báránynak, malacznak s mindennek egészen Más jár az eszében. Oh be szép is lehet ezen a helyen Az ébredő tavasz és a szerelem ! S hogy ráfényesedett e nagy tisztelet: Képzelem, a község milyen büszke lett? A kakas a nagy hirt hajnal hasadfával Hogy kukorékolja a szomszédba által? Uj szöveggel és úgy, hogy mindenki hallja: »Kukurikú ! népek ! ez itt Mikszáthfalva !« S az ellenkakasok bármint dúlnak-fúlnak, Lelógó tarajjal némán meglapulnak . . . Oh be gyönyörű egy költő is az éj, Az még ha hallgat is, versekbe beszél... * Közbevetve légyen mondva, a mit mondtam Kissé elkapott az érzés s képzelet, Rágondoltam ama vértanú anyákra, Kiknek meg kell halni a bölcső felett. Itt is az történik és az is a vége: Nagy fiát megszülte mint a jó anya, S mint a ki betölté ezzel hivatását, Mosolyogva meghal: volt — nincs Szklabonya. Mikszáthfalva pedig beül a földrajzba S virtuóz vizsgák oly hős kérdése lesz, Mint volt a »Skagerrak, Cattegát és Sund«, vagy »Borneo Szumatra Jáva Celebesz«. Az uj földesur az avult mogyorófák Pálczatermő bokrát kidobatja majd, Pipaszárat hajtó meggyfa-erdőt ültet S szocziál-irányban egy uj dohánygyárral Szanálja a bajt. Igen nagy ur lesz ő; törvényeket is hoz; Lesz Corpus Jurisa, már mint egy notesz; Ama frivol akták titkos arkivuma, Úgy hallom, hogy a bal belsőzsebe lesz. Módja leszen már most komolyat is Írni És csak várjuk is be a jövő telet: Fogadok, hogy lesz a karácsonyi számban Legalább három szép szabályrendelet. Egy ilyen nagy úrhoz be sem jut úgy könnyen Ha csak nem miniszter, vagy nyomdászgyerek. S ha csoportosulást látsz a faluban, hadd csak, Ott bizton a Rothschild-csoport téníereg. Mit ő neki krízis? nem küld ezüst órát Diszkrét hordárral az intézetbe át, — Elzálogosítja a lengyel királynál Szepesi módon a maga városát! Eddig volt a nótám. Siettem a hírrel, A mig Mikszáthfalván alszanak a fák. Mig álom gyanánt él lelkűkben ez az uj Corpus sepaxat-os, Csák Mátés világ. Hej, ha majd tavaszszal mosolygó rügyajkak Bontogatnak rímet rímre könnyedén, Az lesz ám még csak az igazi idilli Birtokbaiktató Mikszáth-költemény! A koaliczió történetének és a vele járó nagy szerencsétlenségnek tehát még nincsen vége. És nem is lesz mindaddig, a mig a politikai érvényesülés és kor- mányrajutás attól függ, hogy ki milyen csábitó vagy fenyegető jelszóval tud elő- állani. Egyszer a »bank« jelentette a hatalmat, egyszer a »készfizetés«. Mindenki valamely csalétekkel állott elő és a hatalomfoglalás mindig olyan jelszavakhoz volt kötve, a melyekbe sok érvényesülni akaró ember kapaszkodott, hogy ezt alkalomadtán megint elárulja. Ma ezt a jelszót »indemnitás«-nak hívják, holnap másnak fogják hívni. Pedig az ország a jelszavakból meg nem élhet. Embereket akar valahára látni, a kik kiszabadítsák szerencsétlenségéből. Péntek, 1910. január 7. BELFÖLD. = Rauch báró Budapesten. Zágrábból jelentik : Rauch báró bán ma titkára, Krajncsics Milán kíséretében Budapestre utazott. A bán Budapestről Becsbe megy, hogy ő felségénél, valamint a kir. herczegeknél az uiév alkalmából tisztelegjen. = Az aurániai perjelség. Beniczky Ödön néppárti képviselő a Ház legközelebbi interpellácziós napjára az aurániai perjelség birtok-eladása miatt interpellácziót jegyzett elő. Tisza István gróf és Lukács László. (Tanácskozás Csáky Albin grófnál. A hatvan- hetesek csoportosulása. Az uj kabinet. A bán Budapesten. Justh az indemnitás ellen.) Ma délelőtt Tisza István gróf Csáky Albin grófnál értekezett Lukács Lászlóval, Serényi Béla gróffal és Jakabffy Imrével. A Nemzeti Társaskörnek, illetve Tisza Istvánnak az uj kormánynyal szemben való magatartása volt a megbeszélés tárgya. A tegnapi társasköri est elsőrangú szenzácziójává lett a Lukács-féle vállalkozás történetének. Növelte a feltűnést az az éppen csak a társas- i körben nem sejtett körülmény, hogy Tisza Ist- j van gróf kijelentései egyszerű hallomás alapján kerülvén ki a körből, a sajtó nagy részében egészen más hangsulylyal jutottak a nyilvánosság elé, mint a minővel azokat Tisza István gróf tette vagy tehette. Csáky Albin grófnál a megbeszélés délelőtt tíz órakor kezdődött. Tisza István gróf és Serényi Béla gróf, Lukács László és Jakabffy Imre jó óra hosszáig értekeztek. Tisza István gróf tegnap esti kijelentéseit preczirozva, szóba került a kibontakozásra vonatkozólag idők során fölmerült tervek némelyike; igy a hatvanhetcsek csoportosítása is és Tisza István gróffal egyértelmüleg konstatálták, hogy ennek ideje még nem érkezett el. A megbeszélés után Tisza István gróf a Nemzeti Társaskörbe ment, a. hol az este történtekről szóló hírlapi tudósításokkal foglalkoztak. Közölte néhány szóban híveivel azt, a mit Csáky Albin grófnál végzett, a mit az ezután csakhamar megjelent félhivatalos »Magyar Tudósitó« a következőkben regisztrált : A Nemzeti Társaskörben ma délben nagyszámban egybegyült párttagok megütközéssel olvasták a körben tegnap folytatott beszélgetéseket hűül adó laptudósitásokat. Egyértelműen megállapították, hogy a lapok ezeket a beszélgetéseket tobbé-kevésbó tévesen vagy elferdítve reprodukáltak. Az egyik lap szerint Tisza István gróf meg éppen ezt mondotta volna : »Lukács Lászlónak és vállalkozó társainak üdomossági kötelessége, hogy azonnal lépjenek ki a társaskör tagjai közül.« Ezzel szemben megállapították, hogy Tisza István gróf sem ilyen, sem ehhez hasonló kijelentést egyáltalán nem tett. A mit pedig a kérdésben tényleg mondott, azt annál inkább mondhatta, mert a
