Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

662

együtt öt strophában, 25 sorban. A bizalom kezdetben mily naiv :

íme föld, hogy nőitek mi vélj ék,

Legyetek jók, igazak s testvérink.

A fehérek álnoksága, melylyel e bizalomra felelnek :

Sánczot hánytak, várat építettek ;

Menykövet rejtettek ércztorokba ;

Papjaik uj istennel kínáltak.

A nép ellenszegülése, barczai:

Inkább meghalunk! És háború lön.

S midőn ui s uj hódítók érkeznek, az ég szól közbe :

— az ég miértünk vitt erősen,

Zivatart, esőt bocsáta rájok,

S körülszállá mérgező szelekkel.

Aztán a diadal öröme, a szabadság, — se mellett is az óva intő szó, mely az egészen — mint refrain vonul át : Part lakói ne higyetek fejérnek!

A dal oly művészi, hogy Európában sem írnák meg jobban; de oly jellemzetes, hogy csak Madagaskarban énekelhették igy.

A sinai dalokban egészen uj eszmevilág nyilik előttünk meg. Az a maga módja szerinti különös tan-modor, mely épennem csak a sajátképi tanver- secskékben van meg, hanem mindenütt, a politikai versben szintúgy mint a családias vagy szerelmi dalban. Ez az otthonsült sinai bölcseség, melynek egész világa magában van, mely nem is tud, nem is akar tudni másról s igen meg van elégedve magában, — minden szavát, gondolatát jellemzi. De ne gondolja senki, hogy e nép észjárása azért ne vetségesen korlátolva volna. A sinai fal nem kisszerű léczkerités, s a sinaiak művészete, tudománya, állambölcsesége épen nem abderai együgyü- ségű. A talpára vert 25 bambuszt némán kiálló mandarin azért tudja mi a jog s egy kis mérsékelt szabadság, és emberi természetét nem bujtatta egészen a szolgaiság bőrébe. A ki nem hiszi, olvassa el „a túlhatalmasról“ irt keserű gúny-verset s mondja meg, vajon bizonyos középeurópai államban lehetne-e igazabban megirni? Vagy a „kormányzási elvet“, s a tanversekll.éslll-dikát, egyszerüségökben nem becsületére válnának-e okosabb embernek is, mint a minőnek rendesen a kinézert gondoljuk. Az „ismerd tenmagadat“régi bölcsészeti elv, s vajon a sinai miveltség állapotát, kivülről szemlélő is jellemezhetné-e jobban, mint ő magát jellemzi az „Az ősöknek pompás...“ kezdetű dalban? És hogy az asszony asszony, a szerelem szerelem s a csalódás búja csak ugyanaz Sinában is mint máshol, szóval hogy a legkülönbözőbb viszonyok nyűge s czifrája alatt is, a szív legbelső arcza mindig emberi, szebb bizonyságot kéresni seaa kell reá, mint az „Eltaszitott nő“-t, mely sinai színezete megtartásával is a legmeg- hatóbb elegiák egyike, miket olvastunk. Nem tudom, csalódom tán, de nekem úgy tetszik, hogy népiességében valami magyaros van, a mi csak azt teszi, hogy bizonyos helyzetek s bizonyos érzelmek annyira erősek, hogy igazán fejezve ki, mindenütt egyformán kell nyilatkozniok.

SZÁSZ KÁROLY.

(Folytatjuk.)

KÜLIRODALOM.

A HINDU DRÁMA. („Sakoontalá, or the Lost Ring;“ Szakuntalá, vagy az elveszett gyűrű; indiai dráma. Kálidásza szanszkrit eredetiéből angol prózában és versben fordítva. Monier Williams, a szánszkrit nyelv tanára által. Hertford : 1855.)

(Folytatás.)

Jelenet.4') — Kert a remeteségben.

Prijamvadá és Anaszújá virágot szedve jönek♦

Ana. Ámbár, kedves Prijámvadá, szivem örvend, ha rágondolok, hogy Szakuntalá egy hozzá minden tekintetben méltó férjjel szerencsésen ösz- *)

*) Jegyezzük meg itt, hogy mindezen színmüvek prózában és versben irvák, elegyest.

székéit, még is valami roszat sejtek, nem tehetek róla.

Prij. Hogyan ?

Ana. Tudod, hogy a kegyes királyt nyájasan haza bocsáták a remeték, áldozati szertartásaik szerencsés bevégezte után. O hát visszament fővárosába, Szakúntalát a mi gondjainkra bizván; s félő, nem felejti-e el királyi hitvesei társaságában mindazt, a mi ezen mi remete magányunkban történt.

Prij. A felől nyugton lehetsz. Oly nemes természetű emberek, mint ő, nincsenek annyira kivetkezve minden becsületérzésből. Hanem, megvallom, van egy, a mitől magam is tartok : mit gondolsz, mit fog mondani Kawa atya, ha meghallja a történtet ?

Ana. Azt hiszem, helyesli a házasságot.