Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
SZÉPIRODALMI I-ső évfolyam. Aug. 22-én 1861. figyel ó. 42-ik szám. Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és Kisfaludy - utcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden a lap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám AZ EMBER ÉS IRÓ. A Figyelő 40-dik száma örvendetes hir- rel lepett meg. Kun-Szent-Miklóson elhatározták,hogy a kritikának joga van nemcsak az iró müvét, hanem irói egyéniségét is ismertetni. Szász Károly barátom tulajdon maga adta e concessiót. Lám, ki hitte volna, hogy köztünk ily szent a békesség? Fenheti és törülheti kardját az én barátom a volt ellenfelek leteritése után (vajon igaz volna-e, hogy szegény Gyulai Pál, legalább a Sz. K. paizsára festve, ott fekszik leteritve, a Béla kezétől?) s a még bármely oldalról támadó nyilvános, vagy anonym ellenfelekre. Részemről a markolathoz sem nyúlva, azt mondom neki a velenczei mórral : „ . . . . Tokjába kardod’, azt a fényest! „Megfogj’ a rozsda künn a harmaton. „Személyedet mélyebben tisztelem, „Signór a fegyverednél. . .“ Nem szükséges ismét megzavarnunk a békét, nem lesz nehéz egymást megértenünk; mert egyet állítunk a födologban. — A Figyelő 39-dik számában bátorkodtam alapos kétségemet fejezni ki az iránt, vajon elismeri-e Szász Károly jogomat, hogy Wohl J^nka, vagy akármely más költő irói egyéniségére észrevételeket írjak? Utólag elismerte, s így nem volna ok még további értekezésre is, ha azt nem állitná, hogy ezelőtt sem, s hogy névszerint csak az idén sem tagadta. Olvasóink emlékeznek azon czikkekre, melyekben Szász Károly kiméregette a kritika határait mind tárgy, mind modor tekintetében A határjárásban igen kényelmes utat választott. Számba sem vett folyót, hegylánczot és tengereket. Egyenes vonalakat húzott el, s nem gondolt vele, nem nyir-e le geometriai hátározottságu vonala egész fontos megyéket a szellemi mappáról. így vágta le a lélektani részt a kritika jurisdictiójából, — a mi nem is holmi canton vagy megye, hanem egész egy birodalom. Nem szántszándékkal tette. Nem tiltja világos szavakban, hogy az irói egyéniséget, a müvek subjectiv részéből a jellemet, szóval e lélektani oldalt ki kell zárnunk a kritikából. A hiba csak feledésből származik, mert, ime, mihelyt figyelmeztették rá, készséggel sietett elismerni, hogy nem kívánta elpörleni ama fontos területet! — Rendén van! — De nem irta-e csak múlt martiusban, a Figyelő 338-dik lapján ezen absolut tilalmat : „Nem foghatom meg, miért kelljen egy mű megítélésében a művészeti szempontokon túl terjeszkedni.“ Akkor feledé, hogy van lélektani szempont is, még pedig nemcsak azon objectiv lélektan szempontja, mely egy drámában vagy eposban a szereplő egyének jellemének valóságát és következetességét, hanem az iró meggyőződésének kisebb nagyobb erejét, érzelmei valódiságát, mélységét, emelkedettségét, eszméinek szellemiségét vagy materiálismusát, sőt vérmérsékletét is illetheti. Mindezt vizsgálhatja a kritika valamely műben, s mindez nem tartozik a művészeti szempontokhoz. A művészeti szempont az összhang, a megtestesítés és
