Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
649 „Ha is!“ — e helyett „ha úgy volna is.“ „Fél óra előtt“ e helyett félórával ezelőtt;“ „A faluban nincs semmi vendéglő“— e helyett „a faluban nincs vendéglő.“ „Torsy úrtól hirt hoz“ — e helyett „Torsy ur üzent tőle valamit,“ vagy talán e helyett „Torsy úrról hirt hoz? — Minő erőltetés a nyelven, minden egyéb azt mondja, kettőn áll a vásár“ — s a másik igy felel rá „Sőt báromon!“ Vagy helyes-e ezt mondani magyarul : „Mihelyt ezek el lesznek távozva ?“ Igen sok helyet foglalna el a verselést és részint a magyar nyelv, részint a verselés meg nem tűrte szórakásokra is idézeteket igtatnunk ide, pedig vannak rá példák e műben. — A nyelv és verselés szabatosságát, szépségét minden műben s kivált egy szépirodalmi műben igen fontosnak tartjuk; de nem erre helyeztük a fősúlyt. Elmondhatnék talán, hogy ha e mű minden más tekintetben jeles volna is, ha a nyelv és verselés pongyolasága, hibás és kelletlen volta elrontaná hatását; de csak azt mondjuk, hogy a nyelv szabatos, erőteljes, eredeti és magyar volna is, ha a verselés maga a könnyűség, csín, elegantia és harmónia volna is, az indokolás hibái s a jellemek halvány rajza, következetlensége s tehát valótlansága elrontana mindent. Tulajdonkép itt a baj; — s tán minden jobban és szebben volna elmondva is, ha szerzőnek eszébe jut : „Cui lecta potenter érit res,“ . . . vagy Alfi- erinek azon szokása, hogy a mely drámai tárgy lelkét egészen meg nem ragadta, még mint tervet megégette s nem is fogott kidolgozásához. T Á R C Z A. HUNYADI Vad bokor árnyéka hűs patakba fördik — Szeretők az időt kedvök szerént töltik. Vad bokor ágait szívesen lehajtja : Két szerelmes gyermek múlatoz alatta. Mint két bokor ága : összeölelkeznek; Mint két kis madárka : szépen beszélgetnek. „Mindenik szolgátok kivánatom lesi, Apád anyád tudom kedvemet keresi; Kezemen lábamon csak egy láncz-szem sincsen : Mégis kis angyalom rab vagyok én itten. Rab vagyok, rab vagyok, az igazi árva, Anyámtól elűzve, hazámból kizárva “ Szeretők az időt szomorkodva töltik — Szőke kis lány szeme könypatakban fürdik. .Szép királykisasszony ne szomorkodj(j)légy víg— Megszólal egy holló — nem lesz ez mindég így. Hej Mátyás, ne búsulj, hírrel jöttem hozzád : A váltságpénzedet nem soká meghozzák. MÁTYÁS. Ahol ni, ahol ni, kik azok ott, nézzed! Látod-e tudod-e ? A magyar vitézek* — Fölugrik a Mátyás, fölszökik a lányka, Nosza fel egyenest egy magas sziklára. Zászlók lobogása, kardok csillogása, Hej a szegény rabnak szíve vidulása — Van a cseh királynál muzsika mulatság, Magyarok magukat ugyan kimulatják. A esek a magyarral iszik barátságot, Mátyás a királylyal köt atyafiságot. Vigadnak, mulatnak két hétig mindennap, Jó kedve vagyon a csehnek, a magyarnak. Egyszer úgy hajnalon a nép sürög forog, Készül a legénység, verik is a dobot. Viszik a magyarok a rabot, a királyt, Zúgja a sokaság : Éljen Mátyás király! A királykisasszony kinéz az ablakon . . . — „Eljövök, nem hagylak, elviszlek angyalom.“ TOLNAI LAJOS.
