Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
1848/49-IKI EMLÉKEK. A szabadságharcz emléktárgyainak kiállításából. Bem József. Bem Józsefet, az erdélyi hadak fővezérét a szabadságharcz lefolyása alatt a szerencse csak ritkán hagyta cserben, a miért nevéhez még évszázadok múlva is a dicsőség és a győzelem emlékei fognak fűződni. Ámde mi tagadás benne, lángeszű haditerveinek kivitelét Bem a fegyverforgatáshoz gyermekkorától hozzá szokott népfaj katonáira bátran rábízhatta. Bemnek soha sem voltak tanulatlan újonczai, hanem legfeljebb fiatal katonái, kiket két heti táborozás után öregebb bajtársaiktól alig lehetett megkülönböztetni. Hol van a föld valamennyi hadseregében a székely gyalogoshoz hasonló katona?! És a góbék Bem apó tört német szavait mindenkor megértették, soha őt cserben nem hagyták. Midőn Oláhországból már az utolsó orosz katona is átjutott Erdély földjére, a székelyek azzal vigasztalták Bemet, hogy a muszkának ott künn nincsen rezervája, az itt lévőkkel meg majd ők bánnak el. Pedig ezek tizenketten voltak egy ellen. Mindamellett az egyenetlen harcz nem végződött csúfosan. A két szövetséges nagyhatalom katonái, az oláh fölkelők pusztításai és a szászok alattomos működése, végre óriási küzdelem után erőt vettek a sok véres csatában és ütközetben megtizedelt honvédcsapatokon. Az erdélyi hadsereg a sebesültek, betegek és hadifogságba jutottak kivételével teljesen megsemmisült. Fegyverét senki sem tette le az ellenség előtt. Midőn Bemet az utolsó órában az összes magyar hadak fővezérévé kinevezték, az Aradra szorult magyar kormány fórfiai nem tudták, hogy az erdélyi hadsereg nem létezik többé; viszont a vitéz tábornok sem ismerte a magyar sereg helyzetét, és különösen arról nem volt tudomása, hogy azon időben, midőn Temesvár alatt a főparancsnokságot névleg átvette, 250 ezer orosz és 180 ezer osztrák katonával szemben, a magyar sereg, — Komárom őrségét kivéve, — legfeljebb 80 ezer emberrel jelenhetett volna meg a csatatéren, mihez azonban még ama körülmény is járult, hogy ezen haderő nem volt együtt, hanem az ország különféle részeiben egymástól elszakítva állott. Bem Temesvárnál nem vette számításba, hogy itt egészen más elemekkel rendelkezik, mint a minők Erdélyben voltak a keze alatt; Dembinszky figyelmeztetéseit pedig teljesen mellőzve, a katasztrófa bekövetkezését akaratán és tudtán kívül is siettette. A dicső vezérnek eddigelé ismert sokféle arcz- képei között mindenesetre legjobb azon miniature aquarell festmény, mely az 1848/49-iki szabadságharczi emlékek kiállításán látható, és melynek másolatát itt bemutatjuk. Kívánatos lenne, hogy Bem tábornok ezen arczképe a nemzeti muzeum számára megszereztessék. Képek az 1848/49-iki osztrák seregből és segédcsapataiból. (L’Allemand F., (rerasch F. és Heicke József 1849-iki rajzai.) Az osztrák hadsereg egyenruliázata és fegyverzete 1849 óta oly lényeges változásokon ment keresztül, hogy némely, azon időbeli katonákat ábrázoló képeken most már alig lehet eligazodni. Az 1849-ben Becsben kiadott és most a sza- badságharcz emlékeinek kiállításán látható képek bemutatják mindazon csapatok alakjait, melyek a hadjárat alatt ellenünk harczoltak. Az osztrák kormány annak idején a lombard- velenczei királyság helyőrségeiben leginkább a horvát határó’rvidéki ezredeket tartogatta, melyeknek ott jó hasznát is vette. Az úgynevezett granicsárok tulajdonképen a török határszélek oltalmára állíttattak fel, de már azon időben is sok bajt okozott engedetlenségük a bécsi Hof-
