Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
I-sö évfolyam. FT Aug. 1-én 1861. SZÉPIRODALMI ^ GYEL 0. 39-ik szám. Szerkesztői szállás. Gová a lap szellemi részét illető küldemények utasi'tandók üllői-ut és Kisfaludy- utcza sarkán jl-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre A ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal. hová az előfizetési pénzek s minden a lap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám VISSZATEKINTÉS. IV. Ezer éves itt léte alatt Árpád nemzete sokat, veszített eredeti sajátságaiból, a nélkül, hogy jelleme alapvonásait levetkezte volna. Bizonynyal a puszták barangoló fia s a mai angol-magyar sportsman közt nagy a különbség. A mai országgyűlés szónoka talán ép oly heves védelmezője a szabadságnak, mint hajdan a rákosi kardvillogtató, de megváltozott nem csak a hatás eszköze, hanem maga a szabadság fogalma is. Az a nemzeti köntös, mely pár év óta törekszik visszaállítani az ősidőket, maga e köntös sem teljesen a régi már; nem feledheti a nyugati kéjeimet, s épen nincs hajlama farkas-, vagy párducz-kaczagánynyá alakulni vissza. Tempora mutantur et nos mu tamur. . . igaz, mint egyénekre, úgy nemzetekre is. A nyugati polgárisodás, cserébe jótétiért, akármit beszéljünk, sokat letörölt már, vagy módosított öseredeti sajátságink- ból, s ezen, míg jellemünk erkölcsi magva ép marad, nincs mit oly igen sopánkodnunk — legfölebb versben. Semmi baj, míg az átalakulás természetes úton, idő és körülmény lassan fejlesztő, módosító befolyása alatt történik; az volna baj, ha a nemzet tompa ájulásban hagyná el magát, vagy örült, erőszakos kézzel szaggatná ki jelleméből múltja hagyományait. Nyelvünk, irodalmunk is századok óta ki van téve a nyugati keresztyénség s művelődés hóditó befolyásának. Ki tudná megmondani, mennyi akadályra találtak az első téritök, az első három század hitszónokai, magában a nyelvben, s mennyi idegen elemet valának kénytelen terjeszteni nemcsak iródalmilag, hanem azon nép között is, mely hallgatta őket. Tudjuk, a biblia némely szólamai , közmondásai, csak az utóbbi három száz év alatt is, annyira meghonosultak a népi ajkon, hogy eredeti zamatra egyenlőnek vehetjük a többi legmagyarabb kifejezéssel. A művelődés szomja pedig, föld és népirati helyzetünknél fogva, szintén ama forrásokhoz kelle, hogy vezessen, melyekből a nyugati összes civilisatio merített : a hajdankor klasszikái irodalmához; vagy pedig, hogy a korábban érkezettektől kérjen egy-egy italt enyhületül. Mily hatással volt e helyzetünk a gondolatnak nem csupán nyelvbeli kifejezésére, hanem irányára, sőt sziilemlésére is, nem szükség mutogatnom. De megint vezérczikk tónusába estem, holott csak azt akarom világositni, hogy Brassai úrnak a szó-összetételről, vagy mint ö mondja szerkesztésről adott szabályai nagyon is megszorítók. Elismertem, hogy ha csupán a nyelvtani szempontot veszszük, noha így is fér szó a mondott szabályokhoz, körülbelül igaza van; hanem érinték egy más szempontot is, melynek tekintetbe vétele nyelvtani kérdések körül sem mellőzhető : az aestheticait. Már ama fönebb jelöltem helyzet, hogy irodalmunk leginkább oly irodalmak tején nőtt ennyire, melyek a szó-összetételt, nálunk sokkal szabadabban gyakorolják, kényszerít mintegy ebbeli kevés szabadságunkat nem megszorítanunk, hanem a józan lehetőség határáig terjesztenünk. Es itt, jegyezzük meg, különbség van
