Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

588

Ringatósy cs. adófelügyelö ur elvigyo-J ritá magát... olyan mulatságosnak tetszett neki az a dolog, liogy öt oly nagy férfiúnak tartják, hogy a lovakat képes megbü- völni.

— De hát . . miképen? . . mi . . az?

— Nem kerül sok fáradságába, uram : hiszen tudja már az ur . . hogy ne tudná . . ha vitte már más ilyen szegény ember is . .

— Nem tudom én . . .

Zaják szomszéd szemérmes hunyászko- dással egyet pislantott, s mig mutató ujjá- ra mutatott másik kezével, habozva mondá ki a végzetteljes kérelmet . . .

— Hát . . uram! . . adjon nekem. . csak ekkora . . ekkorka kis kötélkét, mint ez az ujjam ni . . .

Ringatósy cs. adó felügyelő ur vállat vont, — nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon . . . s nevetve kérdé :

— Micsoda kötélkét?

Zaják szomszéd ezt jó jelnek vette, gyorsan tovább üzé a dolgot . .

— Hát uram . . . folytatá habozva Zaják szomszéd . . abból a kötélkékböl, a mik ott vannak abban a tarisznyában, abból a! tudja már az ur . . . hogy miféle kötelet mondok én . . .

Zaják uram jól meghangsulyozta a végét, — de csak azért, mert még is átallta ott szemében egészen világosan kimondani mesterségét annak az urnák . .

Ringatósy cs. adófelügyelö ur nagyon különös ábrázatot csinált, hanem azért még is nevetett. . . most már teljesen meg volt győződve, hogy egy olyan emberrel van dolga, a kinek a fejéből egy karimafütyü- nyi hiányzik . . .

Belenyúlt a mellény zsebbe, kivette a kulcsot és a peniczilust a zsebéből, felnyitá a tarisznyát s a lajstromokat összekötő vastag spagátból lenyesett, dicséretére legyen mondva bőkezűségének, egy egész röföt, tudván tapasztalásból, hogy csak egy kicsit nagyobb szorítás, és megint helyén van az egész kalkulus.

Szörnyen tetszett neki ennek a bolond embernek magánál bolondabb dolga, —

milyen mulatságot lehet vele csinálni . .

— Jó lesz ez ni ? . . kérdé tőle . .

Zaják szomszéd nem nyúlt, hanem kapott a spagát után, . . s még a kezét is meg

akarta csókolni Ringatósy cs. adófelügyelö urnák.

Legjobban tetszett pedig ennek az a mulatság, hogy Zaják szomszéd úgy dugta kezeit a borravaló elől, mintha tüzes taplót nyújtottak volna felé ... és valósággal úgy szökött meg előle . . a mi ugyan azután fölösleges volt, mert Ringatósy cs. adófelügyelö ur utóbb már csak tréfálkozott az adománynyal.

Otthon aztán már nem volt boldogabb ember az egész faluban, mint Zaják szomszéd ... Ki se’ hagyta jó formán fúni a lovakat, már egy kis szecska közé eléjök vetette a zsineg egy negyed részét apróra vagdalva . . .

S maga rágyújtva leült a küszöbre, bámulni, hogy mint fognak majd hízni szemlátomást a Bogár és Bársony . . .

És bámulta őket mindennap két álló hétig, de a Bogár és Bársony nem akartak hízni . . .

Csibrán szomszéd pedig túlnan a kerítésen nevette a szomszédot, úgy hogy szinte megköhögösödött bele . . .

A zsineg aztán végre elfogyott és Zaják szomszéd szomorúbb, busább lett mint az előtt, a Bogár és Bársony pedig talán még soványabbak, hogy ha lehettek soványabbak . . .

Panni azonban egy estve nagy vigasztalására mondá Zaják szomszédnak, hogy talán elhibázta a dolgot . . . talán olyan kötelet kapott, a melyik még nem volt használva . . .

Zaják szomszéd újjá volt születve épen úgy, mint mikor nagy részegség után két napi álmából szokott felocsúdni.

— Ahán! kiáltott egy olyan nagy örvendetes üdvkiáltást, hogy még a Bogár és Bársony is megmozdultak a jászolnál . .

No hisz ezután szabadult el ám még az ördög Zaják szomszédban, ezután gyűlt ám még meg magával a baja. Mint tavaszszal a gyermekek hogy kiülnek a falu szélére az első gólyát kilesni, úgy leste egyik napról a másik napra Zaják szomszéd a képzelt müutazásból visszatérő Ringatósy cs. adófelügyelőt.

Soha napot nem látott felkelni oly örvendetesen, mint előtűnni a magos fehér í köcsög kalapot . . .