Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
érczszobor létesithetése czéljából szerkesztett jelen album részére közremunkálásukat megtagadták.“ Kulini Nagy Benő ur itélőszéke előtt ily váddal illettetnek jelesebb Íróink. Lehet-e szó hidegségről jelesb íróinknál Csokonai és más kitűnő költőink iránt? Minél jelesb az iró, annál többre becsüli Csokonaiban, ha egyebet tán nem, a nagy tehetségű költőt, s a nagy tehetséget még legszigorúbb birái, Kölcsey és Kazinczy is, megadták neki. Már pedig a mai nehány jeles iró közt alig van, ki több elismeréssel ne volna iránta, mint irodalmunk említett nagy tekintélyei. Ha más utakon nem remélve sikert, egy érczszobor állit- hatására „Csokonai Album“-ot szerkesztünk, először jeles Íróink közreműködéséről biztosítva kell lennünk, s csak azután fújnunk meg a trombitát. Először készen kell lenniök a kéziratoknak, s azután fogunk a nyomtatáshoz. Először munkatársaink legyenek, s csak azután mondjuk el, hogy szerkesztünk és kiadunk. Ezen egyszerű igazságokat szükség elmondanunk már csak azért is, mivel mai nap számos kezdő, kinek alig hallottuk még hirét, mindjárt mint szerkesztő lép fel. Talán mert az életrevalóságot kezdjük főkelléknek tartani az irodalomban. Ha Nagy Benő ur a jelesb Íróktól tagadó választ kapott, a helyett, hogy viszonyaikat s ez egész ügyben való nézeteiket nem tudván, azon valótlan és igazságtalan váddal lépne fel, mintha íróink részvétlenek volnának Csokonai emléke dolgában — teendője csak egy lett volna : a czélhoz megkivántató munkatársak nélkül nem tenni magát szerkesztővé, jó müvek nélkül nem ütni össze úgy akárminő Albumot, s fölhagynia mostanra egész tervével. —m.— (Folytatjuk ) KÜLIRODAL O M. A HINDU DRÁMA. („Sakoontalá, or the Lost RingSzakuntalá, vagy az elveszett gyűrű; indiai dráma. Kálidásza szanszkrit eredetiéből angol prózában és versben forditva. Monier Williams, a szánszkrit nyelv tanára által. Hertford : 1855.) Eposz és lyrai költészet otthon van mindenütt, hol az emberi elme kihatolt a barbar állapotból; ezek az emberiség minden művelt népfajának közös tulajdona. Valahol csak a múlt vonzó hatást gyakorlott hitregéi világának fényével, vagy a jelen és jövő, még közelebbi benyomása által, fel- serkenté a költő bensőbb, eszmei életét : mindenhol megszületett az eposz, a dal, mint ösztönszerű hangja a lélek mély és nagy felindulásinak. De a drámai költészet nem ily világpolgár. Egész mos- tanig a nemzetek ama nagy családjának történetével van egybecsatolva, melyekhez társul mind, a mi nagy és dicső létezik földünk évlapjain, melyek nyelvei minden nemesb gondolatkincsnek hordozói s az európai polgárosodás közegei voltak mindenkoron. Egyszóval, a dráma az indo-germán faj kizáratos dicsősége. *) Nem, mintha e népcsalád minden tagjának követelnők e fényes örökséghez való jogot : van több, magas értelmiség hirében álló nemzet, melynek ez örökben semmi része. így a régi Rómának s mai Perzsiának nincs bennszülött drámája, nemzeti alakban, mely mélyen verte volna gyökerét a nemzeti jellembe, s annak belső rugalmából nyerné *) Sajnáljuk, hogy az angol czikkirónak ezen (néme- tes) dicsekvését faja értelmi felsőbbségével, a jelen esetben meg nem czáfolhatjuk. Szerk. közvetlenül élet-erélyét. A római vígjátékot olvasva, érzi az ember, hogy ezeknek semmi életszerves egybeköttetése nincsen a nemzet „szive- vérével;“ más földről vannak átültetve, s itt csak tengődnek a nem nekik való ég alatt. Nemzeti dráma csak úgy lehetséges, ha a nemzeti jellemet fejezi ki, ha magába szívja mindazt, a mi nagy és hősies létezik annak múltjában, vagy jelenkori fej- lődségében. Minden nagy dráma-irodalom egy saját világot képez, mely kisebb mértékben feltükrözi mindazon hatások erősebb áradatit, melyek befolytak a népre ivadékról ivadékra, s ennek benső és külső életét azzá tették, a mi. Ki nem olvashatja Görög-, Spanyol-, vagy Angolország drámaiban az izgalmas, tettdus évek hosszú sorát, melyek évkönyvei, csupán ha nevöket említjük is, azonnal feltámadnak, hogy betöltsék a lelket képekkel — azon évekét, melyek nyoma még arcz- kifejezésén is az illető nemzetnek bevésve maradt, mennyivel mélyebben kellett, hogy benyomva maradjon, a sokkal fogékonyabb lelken és benső jellemen? O Indiának, épen úgy mint régi Görögországnak, saját drámája van,mely idegen befolyástól nem érintve, s egyedül a nemzeti mivelődés által dajkálva, együtt virágzott és hervadt el a nemzet önálló történetével; a növésnek s hanyatlásnak ugyanazon törvényeit mutatván fel ama távol ég alatt s elszigetelt fejlődési körében, melyek a mi stirgőbb nyugati földrészünkön oly szakadatlan munkásságban valának. Lucretius és Catullus idejében, legnagyobb fényét Vikramáditya, Oujein királya udvaránál érte az el; és Kálidásza, kinek fömüvét (chef d’ oeuvre) oly későn ismerők meg
