Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
281 angyalunk sem volt képes elháritni a meggondolatlan fiú fejéröl. Úgy tetszik, hogy erről még nem szóltam önöknek, hát most egy úttal önök is megtudhatják. A dolog egészen egyszerű. A zongor^,, melyen Henrik urfi benső szükségét öt évein át enyhitgette, (sehogy sem tudom levejt- kezni a csufolkodás rósz szokását; de jól emlékszem : a grófnő előtt nem igy fejeltem ki magamat) Platter zongorakészitö tulajdona volt, ki, különösen mióta az én jó angyalom egyszer szivére beszélt, (ki is tudna édes hangjának ellene állani?) oly nagy barátságot és szivességet tanúsított irányunkban, hogy a szokásos nyolcz forint helyett havonkint hat forintért hagyta nálunk zongoráját, s ezen szivességeért nem kivánt egyebet, csak hogy Henrik naponkint egy órácskát, másfél órácskát (már a mint a sor hozta magával) játszszék négy kézre az ö Vilhelmjével, ki szintén zongorakészitö, s két év múlva comp. lesz a Platter üzletben. Hogy eléggé méltányolhassák önök Henrik áldozatkészségét, tudniok kell, hogy ha általában van ember a földön, kiben a zene iránt legcsekélyebb fogékonyság sincs, s kinek fülei előtt a c és cisz közötti különbség (hogy a fisz — giszt stb. ne emlitsem) örök időkre megoldhatlan rejtély, akkor az az ifjú Platter Vilhelm. Nem akarom önök előtt e máskülönben igen derék fiatal urat rágalmazni, de ennyit el- kelle mondanom, hogy Henrik viseletét megérthessék. Hát ez a Vilmos egy szép reggel azon meggyőződéssel ébredt fel, hogy ö uj zongora-szerkezetet fedezett fel, s miután tervét nagy titokban atyjával közölte, beleegyezését kérte, hogy azt gyakorlatilag is alkalmazhassa. Az öreg Platter, ki, a mi a zenét illeti, teljes birtokában van fia képességeinek, (aztán tagadja valaki a családi hagyományokat?) kész örömmel beleegyezett e terv valóditásába, s előre kiszámította az ebből járó dicsőséget és hasznot, valamint azon diadalt is Beregszászy, Péter stb. mesterek felett, mi ezen gyűlölt vetélytár- sakat véglegesen a semmiségbe sülyeszten- di. A zongora elkészült. Meglehet, nem vitatkozom, a Henrik Ítélete hamis. De ha e vélemény csak legcsekélyebb alappal bir, akkor e zongora csodaszép lábakkal, billentyűkkel és fedélzettel, egy szóval pompás külsővel bir ugyan, de oly hamis és üres hangokat ad, hogy emberi fül azokat ideggörcsök nélkül öt perczig nem hallgathatja. És még is mind a fiú, mind az apa azt kívánta, hogy Henrik legelső nyilvános hang- j versenyén,mit a muzeum termében a szűkölködő horvát testvéreink javára volt rendezendő , (milyen furcsán kerül az ember atyafiságba!) e hangszeren játszszék. A meggondolatlan fiú ezt kereken visszautasította, s a következés az volt, hogy midőn karácson estéjén a „Fehér rókából“ haza tértem, egy tátongó szörnyeteg fogadott kisértetien rám meresztett három fehér szemével. (Akárki kitalálhatja, hogy a zongora tisztán maradt lábnyomait értem.) Mindezt elmondtam a grófnőnek is, ki nagy megindulással hallgatta végig szavaimat, s ha szemeimnek hinni bátorkodtam, (mert azokat biz a sok éjjelezés már kissé meggyöngitette) még könyezett is. Azután hirtelen eltűnt, (igazán, álomnak vehetné az ember) de mire köpenyegemet felvettem ismét visszatért, s kezembe játszván valamit, (akkor azt hittem, hogy a Steindl által Ígért 2 ft. 50 kr. volt) pontosan kikérdezte lakásomat, hogy, — mint mondá — ha máskor is szükség lesz zongo- rahangolóra, hát tudja hová küldjön. (Na hiszen majd mit fog felőlem a Steindl gondolni. De én nem vagyok oka. Majd megosztom vele a fizetést.) Meg:mondtam neki pontosan, s azután magamat ajánlottam. Egészen az ajtóig kisért, s oly nyájasan mosolygott, hogy szinte kedvem lett volna kezét megcsókolni, de ö azt gyorsan visszakapta, s én egészen megzavarodva léptem ki a szobából. Mit gondolnak önök, mi volt az a vala- | mi, mit a kegyes úrnő kezembe játszott? (Megvallom önöknek, még a lépcsőn megnéztem.) Hát két kis fényes csikó. Valóságos két darab cs. k. arany, a mi a mostani pénz szerint épen 12 forintot tesz osztrák értékben. No Henrik, lesz ám zongora! Egy forintot csak keresek ma este, (hogy ne, hisz ünnep van?) s holnap olyan zongorát szállíttatok a kis pipautczába, hogy tudom
