Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
271 jobb, ha feltalálja. A hibák e megtámadásában rejlik a comicum erkölcsi ereje és hatása. Nem egy van, amiben afranczia írókat élvezhetjük, de majd semmi a miben utánozhatjuk, s van olyan is, a miben szellemüket elsajátitni, ha sikerülne is, kártékony volna. Óhajtandó, hogy — A magyar tud. Akadémia f. hó 25-ikén tartott nyelvtudományi ülésében Fogarassy János r. tag kezdett meg egy nagyobb értekezést ily czim alatt : „A személyragok viszonya a birtokra és tárgyra.“ — Összes üléssé alakulván a kis gyűlés, szóba jött az Akadémia palotájának terve. Elhatároztatott, hogy még nyolcz napig a nagy közönség szemléletére tétessenek ki a rajzok. Fölem- littetett, hogy hg. Eszterházy a maga nagy képgyűjteményét, mely eddigBécsnek egyik művészeti nevezetessége volt, a leendő akad. palota képcsarnokául engedi át állandó tartás végett. — Legérdekesebb volt az Akadémia budgetjének előterjesztése. Az Akadémia tőkéje a régivel együtt már 980,000 ftra megy. A házra mintegy 504,000 ft. gyűlt be. Folyó évben uj költségvetés szerint az Akadémia mintegy 50,000 ft. jövedelemről rendelkezhetik. A tudományos bizottmányok működésére közel 15,000 ftot adhat ki. — A Széchenyiszoborra a gőzhajózási társaság 3000 ftot ajándékozott. — Jövő szombaton a helybeli főrangú hölgyek közreműködésével nagy műkedvelő előadás tartatik a nemzeti szinházban, a szűkölködő honvédek javára. — Emlegetik a lapok, hogy a „hárompipa ut- czát,“ melyben szerkesztőségünk ideigvaló sátorát felütötte, Kisfaludy-utczának keresztelték. Mi ugyan e változásnak legkisebb nyomát sem vettük észre; mindazáltal úgy megörülénk e tragicomicus pipák reménybeli távozásán, hogy tüstént az itt alább olvasható verset rögtönzők, mely keveset ér ugyan, de elég jó a „hárompipa“ mellé : Kisfaludy egy pipáról Monda eimés pipadalt: Méltó, hogy e „három-pipa“ Nyújtson érte diadalt. Éljen hát az ö utczdjal S a magyarnak „nagy pipája“ (Mint a régi példa jár), Legyen egyszer tömve már! — A keleti költészetnek érdekes terméke jelent meg Pesten Geibel Árminnál, melyet helybeli főrabbi, Meisel, forditott héberből, az aráb források fölhasználásával, németre. Nemcsak euriosum ez, hanem tartalmánál fogva irodalmi becse is van. Czíme : „Fejedelem és Dervis.“ (Prinz und Derwisch, oder die Makamen Iba Chisdais.) Alakjára nézve tanköltemény, melyet egy 70 éves bölcs dervis elbeszélésekben ád elő fejedelmének. Az előanagyobb mennyiségben fordittassanak le a sikerültebb franczia vígjátékok, legkivált azok, melyekben az egyéni comicumnak több eleme van meg (van ilyen is); de nem óhajtjuk az utánzást, mely sikereden s néha káros is. —m.— dás folyékony, s tartalma oly kevéssé felekezeti, hogy általános olvasmánynyá lehet a németül olvasók előtt. Fordító Akadémiánk másod elnökének, b. Eötvös Józsefnek ajánlja, ki a mű becsére vonatkozólag méltányló levélben válaszolt. — A díszes kiadás képekkel van illustrálva. (Pester Lloyd). — A sárospataki iskolára hirdetett aláírásnak csak kezdete is mutatja, hogy ép oly jól értjük most, mint bármikor, hogy a művelődés eszközeiben rejlik leginkább nemzetünk sorsa. A b. Yay családon kivűl örömmel szemléljük különösön b. Sina Simont az első adakozók sorában. A hazafiság nem ismer felekezetiséget, egy fekezet művelődése az egész ország javát mozditja elő! — A Ráday - könyvtár megszerzésére is, mint a „Prot. L.“- ból látjuk, folyton gyűlnek az adományok. — Az Írói segélypénztár részére „Családi kör“ laptársunk szerkesztőségéhez már 454 ft. (10 kr. gyűlt be, többnyire igen csekély egyes adományokból. Mi becsesebbnek tartjuk minél számosbaknak, habár kis áldozatát, mint keveseknek nagyszerű adományát. Amaz világosabban mutatja a közrészvétet. Ez adományok annyival méltóbbak figyelemre, mivel nagyobbára hazánk leányai gyűjtötték és tették össze. — Színi Károly lapja, az ,,Uj idő“ — annyi bal szerencse közt, oly sok viszály után — e hó elejétől fogva ismét megjelenik. — A Lombard-Velenczéből haza száműzött s most köztünk mulató irótársunkHelfy Ignácz úrtól értesülünk, hogy a magyar költészetnek számos terméke ismeretes már fordításban az olaszok előtt is. Különösen Petőfi dalai s ezek közt főleg a „Rongyos vitézek“ általános lelkesedéssel fogadtattak. E költőnktől mintegy 50 vers van leforditva. Vö- rösmartytól a „Szózat“-on kivűl számos más. Le van fordítva Eötvös „Falu jegyzője,“ mely egy lap tározójában jelent meg először, s azután önállókig is kiadatván az utolsó példányig elkelt még két évvel ezelőtt, s igy föltehetjük, hogy e szép regényünknek Olaszországban csaknem annyi olvasója van, mint hazánkban. Mily üdvös volna irodalmunkra nézve, ha kölcsönben mi meg az olasz nemzet világhírű és örökbecsű müveit forditnók le méltóan és élvezhetőleg, a mint ezt minden más európai nemzet már megtevé. Vannak ugyan kísérleteink , de épen csak kísérletek. VEGYES.
