Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

A királyfi Görgenyben.

535

leterített medvét, mely felbontva 103 kilót nyomott, zöld galyakra helyezte el. A vadásztor a szokásos módon ment végbe. A mint a megelőző napon Lipót herczeg, úgy avattatott fel a trónörökös által Frigyes fhg is medvevadászszá. Frigyes fhg az általa elejtett medvét jobb térdével érintette, miközben a vadászok kivont vadászkésekkel állottak körülötte és Budolf trónörökös — a főberczeg vállát egy vadászkéssel háromszor

érintve — medvevadászszá ütötte őt. A zene tust játszott és a vadászkürtök hosszan elnyújtott hangokat fújtak.

A vadászat hetedik napján hagyta el a társaság csak a vadászatot, a mely napon a trónörökös a a jelenvoltaktól szívélyes búcsút véve robogott a radnótfáji állomásra, hogy onnét Bécsbe visszatérjen — a jövő évi viszontlátásig.

ÓRÁK, NAPOK

......*

(

A hámori völgyben.)

Órák, napok mélázva folynak Árnyában e kedves zugolynak; Húsét könnyen elérhetem.

Itt, mint a tó vizén a sajka,

Csak a szellő szárnyától hajtva, ügy himbálódik életem.

Az elmaradt otthon zajában,

Apró hajjal örök csatában,

Lelkem fárad, eszménye rom ; Bösten, bágyadva mozdul elmém S bár lankadó szárnyát emelném, Nem ég felé tör, földre von.

Szállást ad itt egy kis vadászlak ... Kényelme bár csekély a háznak: Van benne biztos nyúgalom.

Bár ajtaját is nyitva tartja,

Gond, baj mégsem suhan be rajta, S méltó, hogy róla zeng dalom.

Nincs itt pazar fény, úri vétek, Fenyőfa-asztalán az étek Csak egyszerű, izes falat;

Nyújt, a mit szűk kertjébe’ termel, Vagy megszerezhet könnyű szerrel: Pataknövelte friss halat.

Magas hegy oldalán merengve Nézek a szálló fellegekre,

Mind arra dél felé repül.

Velők lelkem szövetkezésben,

Az égboltnak kék tengerében Mennyet keresve elmerül.

Ébreszt a vízesés morajjá,

De nyugtomat meg nem zavarja, Sőt édesebb ábrándba ejt... Kaczagva jó kedvét kínálja Füttyös rigó pajkos danája,

Kit a bokrok sűrűje rejt.

Vihar, villám, hatalmas orkán Zúg el olykor a sziklák ormán, De a völgy sértetlen marad:

A lombos fák ernyőin által Biztatva pillant fénysugárral Az égből egy-egy kék darab.

S körültem a vén sziklabérczek Örök-némán figyelve néznek,

A bükkös erdő is figyel,

Hogy bokraik hűs árnyasában Órát, napot mély hallgatásban Miért is töltök én igy el!

Oh! nem tudnék bánkódni rajta,

Ha kurta életem patakja Itt e magányban futna le,

S midőn az erdők lombja sárgúl S hull a levél az őszi fákrúl,

Csendben hervadnék el vele! Lévay József.

* A «Budapesti Szemle» novemberi füzetéből.