Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Katkov Mihály. 183 báltatáson, csalódáson és keserűségen, miután vele előbb a boldogságnak és a dicsőség kilátásainak édességeit megkóstoltatá. Valóban jobb sorsra lett volna érdemes a boldogtalan véget ért férfiú, a kit szive gyengeségéből származó hibái daczára is mindenki szeretett, Katkov Mihály, a hires orosz hírlapíró, a pán- szlávok hatalmas vezére, meghalt augusztus első napján Moszkva melletti birtokán. Nekünk ellenségünk volt s a mit ő pánszláv szempontból ellenségesnek falált, fanatizmussal üldözte. Főkép Németország ellen fordult, s lapja mindent megtámadott, a mi a németekre emlékeztetett, Giers külügyminisztert is németbarát politikájáért. Katkov sajátságos jelenség Oroszországban. Az egyszerű újságíró rendkívüli hatással volt az orosz közvéleményre és magára a czárra. Tanácsát sokszor kérte a czár, kitüntetésekben részesítette, asztalánál vendégelte, barátságába fogadta. Pár hónap előtt indította meg támadásait moszkvai lapjában Giers külügyminiszter ellen. A miniszter beadta lemondását, mert ha Katkov támadott, annak eredetét mélynek tartották. Giers kívánta, hogy a czár elégtételt szerezzen neki az újságíróval szemközt. Katkov Pétervárra hivatott. Mindenki azt hitte, hogy a czár megdorgálja s a legközelebbi udvari ebédnél Katkov is megjelent a czári asztalnál. Giers lemondását a czár nem fogadta el, kifejezte neki bizalmát, de Katkovot meg nem dorgálta. Katkov a czárság ősi hagyományainak legbuzgóbb szószólója volt, tolla a czári tradicziók szolgálatában állott. Üldözött mindent, a mi az orthodox felfogással ellentétben állt. Síkra szállt a nyugati czivilizá- czió ellen is, mert azt hirdette, hogy az megrontja a nemzetek jellegét. Oroszország elég nagy és hatalmas, hogy magának legyen czivilizácziója, az orosz nemzeti szellemnek önmagából kell kifejlődni. Oroszország egyik bajának tartotta, hogy fővárosa Szentpétervár, mely nem orosz város. Azt szerette volna, ha a czárok visszateszik trónjukat Moszkvába, a hol a koronát szokták fejökre tenni. Mikor II. Sándor czárt meggyilkolták, «El Moszkvába» czimtí czikk- ben sürgette, hogy a czári udvar költözzön az ó szláv világ régi metropolisába. Az ő eszménye volt, hogy az összes szlávságot Oroszország kormányozza. Szabadelvű eszméket Katkov nem hirdetett, de a czár belső óhajainak szerencsés tolmácsa volt. Innen hatalma, innen a közönséges hit, hogy Katkov a vicze- czár. Lakásán a legnagyobb méltóságok megfordultak. Ha Pétervárra ment, nyugta sem volt a látogatóktól, kik tiszteletűket kívánták tenni a nagyhatalmú újságírónál. Kérlelhetetlenül folytatta a liarczot a németek ellen, az idegenek ellen, s mikor Németország összes hírlapjai azt kérdezték : vájjon mit kell hinni: Giers politikáját, vagy Katkov németgyülöletét, ugyanakkor a czár a legelső rendjelek egyikével tüntette ki. Még sem lehet mondani, hogy Katkov népszerű volt Oroszországban. Befolyásával, hatalmával imponált, de eszméi nem lelkesítettek. Nemcsak a nihilistákat üldözte, hanem a szabad eszméket is. De a pánszlávok szerették. A pánszlávok elfogadták az ő zászlóját, mert tudták, hogy ezt a czár is látja. A czári kitüntetés, melyben tavaly részesült, Katkovot de oly kevesen segítettek, s a kinek annyi jó pajtása és oly kevés igazi jó barátja volt. Még ő maga sem. Sőt ha ellensége volt valaki, leginkább maga volt az. Nyugodjék békével ártatlan kis angyala mellett, a kinek hamvai fölött üríté ki a gyilkos cseppeket! az orosz publiczisták közt hőssé, s az orosz sajtónak a külföld által is elismert egyedüli képviselőjévé avatta. Most úgy beszélnek róla, hogy Oroszorzság «központi szellemét» vesztette el benne. Neki köszönhető, hogy az újonnan felköltött nemzeti szellem a külügyi politikában is utat tört magának. Katkov Mihály Nikoforovics született Moszkvában 1820-ban. Bégi nemes család saija; tanulmányait részint Németországban végezte. Oroszországba visszatérvén, a moszkvai egyetemen a filozófia tanárává KATKOV MIHÁLY. neveztetett ki, mely állásáról 1849-ben lemondott, mert Miklós czárnak az akadémiai tanszabadság korlátozása tárgyában kiadott ukázát sérelmesnek találta. Már régebben Írogatott a lapokba, de tulajdonképeni irói tevékenysége csak 1856-ban kezdődik, mikor a «Buezkij Jestnik# czimű hírlap kiadó tulajdonosává vált. A modern liberalizmus elveit fejtegette s különösen az angol önkormányzati rendszer mellett kardoskodott, a mivel hazájában rendkívüli feltűnést keltett. A lengyel fölkelés, a lázas forrongás, mely 1861-ben az egész orosz birodalmat áthatotta, Katkov politikai magatartását is megváltoztatta. Átvette a «Moskauer Zeitung» szerkesztését és ebben az orosz nemzeti párt mellett harczolt. Az ő működésének lehet tulajdonítani, hogy a kegyetlen Muraviev tábornokot Vilnába küldték és hogy Vielopolszki marquist állásától elmozdították. Sikerei nagy befolyást biztosítottak számára hazájában. Az ő tevékenységére vezethető vissza az orosz kormány ama kísérlete, hogy Lengyelországot — ha kell, erőszakkal is — oroszszá változtatja. Súlyos csapás érte Katkovot Leontievnek, KAT KO Y MIHÁLY.
