Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
180 Balázs Sándor. adva elő az önvédelmi harcz indító okait, és méltatva a csataemlék jelentőségét, mint az önfeláldozó konszerelem szent szimbólumát. Beszéde alatt lehullt a szobor leple, s a közönség leemelé fővegeit, és csöndes áhítattal kiséré a dalárda által elkezdett «Hymnus» énekét. Majd Balassy Endre czimzetes kanonok, kishegyesi plébános tartotta meg felavató beszédét. Most Bakay Károly feketehegyi tanító olvasta fel Zomborcsevits Györgynek a hegyesi csatáról szóló, pályanyertes emlékiratát. A felolvasás azon epizódjánál, mely Kafga Gyulának, a hegyesi csatában részt vett honvédszázadosnak megsebesülésével foglalkozik, a közriadalom szárnyára veszi a jelenlevő öreg honvédet, Kafga Gyulát; a sebütő, de megőrzött golyót ereklyeképen adják kézről kézre, hőse pedig az ünnepélynek mindvégig egyik állandó központja lesz. Következett Dömötör Pálnak ez alkalomra irt ünnepi ódája, melyet dr. Lovászy Márton szavalt el, kisértetve az elragadtatás minE hó első napján mély megdöbbenés vett erőt a magyar főváros közönségén. Az esti órákban terjedt szét a hír, hogy a kerepesi temető egy kicsiny sírhalmán holtan elterülve találták meg a magyar irodalom egyik szép tehetségű régi munkását, a szellemességéről és kedves humoráról ismeretes irót, Balázs Sándort, ki sokat hányatott életének kis leánya sírján erőszakos kézzel vetett véget, ép úgy, mint Czakó Zsigmond, mint Ferenczy Teréz, mint Dömötör János, mint Kubinyi Lajos, kétségbeesve zaklatott sorsa fölött, mely nem engedett néki osztályrészül nyugodt megélhetést, sem pedig — most már hozzá tehetjük — nyugodt meghalhatást. Balázs Sándor a jelesebb szépirodalmi magyar íróknak volt egyike, kinek munkáit derült, játszi, verőfényes kedély, magyaros zamat és erő s a mellett franczia elevenség és könnyedség jellemző, de annak ledérsége nélkül s inkább angolos humorral vegyítve. Eredetisége nem követett mintát, járt a maga utján, az angol legjelesebb humoristák, Dickens, Thackeray szellemének hatása mégis sokszor átcsillant modorán. A hatvanas években, mikor zenitjén állott pályájának, «magyar Thackeray»-nek is nevezték s oly fényes jövőt jósoltak neki, a milyen csak kevés magyar íróra vár. Egyénisége is azon szerinti volt, hogy azzal a társadalomban bárhová felküzdhette magát: megnyerő, szép külső, szellemes társalgási modor s a mellett gyermeteg kedély, mely nem tudott ártani, de szeretetre birt hangolni minden szivet. Beszélgetése, ha elemében volt, beillett a legszellemesebb csevegésnek, melyet csak lejegyezni s nyomdába adni kellett den jelétől, melyben a költőnek és az előadónak egyaránt osztoznia kell. Ezután Cziráky József meleg szavakkal adta át a csata emlékét a megyehatóságot képviselő alispánnak, Schmausz Endrének, a ki a honfi-hálának immár felavatott oltárához méltó szavakkal vette át a diadalemlék kulcsait, hazafias fogadalmat téve, hogy a megye a kegyeletnek fényes monumentumát híven őrizni fogja. Befejezésül a dalárda énekelte el a «Szózat »-ot és ezzel az ünnepély felavató része véget ért. A felavatást ott a harcztéren sátorokban rendezett díszebéd követte. A fősátorban adott banketen kétszázan vettek részt. Ebéd alatt a leglelkesebb hangulat uralkodott. Az öreg honvédek váltakozva lettek a tüntetések és körmenetek központjai, s közülök a leereszkedő estével már nem egy kerekedett tánczra ugyanazon a téren, melyen 38 évvel azelőtt véres fegyver-tánczot jára. Kozma László. volna. E mellett volt előadásában valami sajátságos báj és kellem, mely őt páratlan fölolvasóvá tette. Már ez az egy tulajdonsága is európai hírnevet s kényelmes életet biztosított volna neki, ha esetleg más nemzet Írójának születik. Még a körülmények is közreműködtek, — Írja egy ismertetője — hogy elősegítsék sikereit. Mint elbeszélő az ötvenes években lépett föl, tehát abban az időben, a mikor egy vidám szellemű iró föltünése valóságos jótétemény vala a zsibbadó, csüggedt közönségre. Jól esett a nyomasztó honfiúi gondok elől legalább néhány órára oly iró társaságába menekülni, ki ritka éleslátással ismerte föl a mindennapi élet komikus oldalait. A magyar társasélet fölvillanyozásához abban az időben Jókait és Vas Gerebent kivéve talán egy iró sem járult annyival, mint a fiatal Balázs Sándor. De a mig a két első inkább hosszabb müvekben szólott a közönséghez s a régi idők, vagy a közelmúlt derűs képeinek rajzolásával iparkodott fölvidítani és munkára serkenteni a csüggedező nemzedéket: Balázs S. mindenkor a jelenből merítette tárgyait, alakjait s kisebb elbeszéléseket, rajzokat Írva, gyakrabban talált alkalmat arra, hogy szellemét sziporkáztassa, s majd szarkasztikus mosolyt, majd vidám kaczajt csaljon olvasóinak ajkára. Legkedveltebb alakjai a polgári osztály, kisbirtokú nemesség, hivatalnokok és kereskedők sorából kerülnek ki; előszeretettel festé a vidék becsületes, de naiv lakosságát, s azokat a jámbor, de ügyefogyott lényeket, kik kellő erély hiányában minden jó igyekezetük és szorgalmuk daczára sem tudnak zöld ágra vergődni. Munkáiból élesen látó szem által BALÁZS SÁNDOR 1830—1887.
