Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Vni. Évfolyam. — 44. szám.

Ara 2 krajczár, vidéken 3 krajczár,

Eaaapesi, is09. november t

Előfizetési ár úgy Budapesten, mint a vidéken egész évre 5 korona. Egyes szám 2 krajczár, vidéken 3 krajczár.

BUDAPESTI

Megjelenik minden hétfőn, a kora reggeli órákban. — Referál a vasárnap minden eseményéről

ÉTFÓI HÍRLAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-u. 8.

Szerkeszti SZOMAHÁZY ISTVÁN

TELEFON-SZAM: 80-40.

Tetszhalottak napján.

Budapest, október 31.

Halottak napja van. A keresztyén világ ilyenkor kegyeletes érzésektől eltelve zarándokol ki a temetőkbe, amelyek kapuira fel van Írva a biztató ige: Feltámadunk!

Halottak napja van a magyar politikában is. Ámde a kegyeletnek és a gyásznak ez az ünnepe itt nem egynapos, azonfelül nem is kegyeletes, csak gyászos. A temetőről pedig, ahol a koalíció nyugszik, jó szerencsére hiányzik a keresztényi vigasztalásnak a feltámadásra vonatkozó ígérete.

De azért a politikában is ünnep a halottaknak ez az ünnepe. Ünnep a koalíció halála azért, mert a koalició meghalt és ez egyszer azért kedves a halott, mert meghalt. Szép volt, jó volt, kedves volt tőle, hogy minékünk ezt a baráti szívességet, az országnak ezt a hazafias áldozatot, ha nehezen, ha húzódozva is, de végezetül mégis csak megtette.

És mi mégis nem dicsérni akarnók most a halottat, de véglegesen szeretnők már eltemetni. Nem farizeuskodunk, kimondjuk az őszinte szót: a magyar politikában komoly temetést szeretnénk látni végre. Mert ezt a halotti ünnepet az teszi annyira bizarrá, hogy nyilt sírhelyet állunk körül és a halott, akinek halála óta pedig már egy megjubilá- lásra méltó félesztendő telt el, olyan virgonc és olyan eleven, hogy az már egyszerűen nem is illik egy tisztességtudó halotthoz.

Ne virágot tehát, hanem rögöt, mentői ; többet és mentői súlyosabbat hintsünk az országnak e drága, mert most is pénzébe kerülő halottja sírjára. Fedjük már be egyszer azt a sirt. temessük már el azt a halottat- így kívánja ezt már a közegészség- ügy is.

Bécsben pedig ne akarjanak kuruzsolni, ne akarják uj életre feltámasztani a drága megboldogultat. Elhisszük, hogy Bécs gyásza ez egyszer őszinte. Van is rá oka. mert hivebb, engedelmesebb cselédet, mint amilyen ez volt, nem kapott soha eddig és nem is fog kapni ezentúl sem. Ámde Bécs nagy ur és Bécs tudhatná, hogy az előkelő nagy- í urak, akármilyen hiv, engedelmes és szol- ; Rálatkész volt is a cseléd, nem igen szokták őt hosszabb ideig gyászolni.

De különben is, ha még csak erről volna szó, a gyászról. Bécs azonban többet akar i ennél, meg akarja ismételni az uj testamen- i tűm csodáit és egészen komolyan uj életre akarja fakasztani a halottat. Ezért nem en- i gedi elföldelni végképpen az ő hiv cselédjét, ezért keli nekünk a nyitott sir körül állmunk és ezért fejlődik Ki itt valóságos rémdráma, aminek ezt a címet lehetne adni: 'Küzdelem a halottért. A nemzet a kegyelemdöfést óhajtja megadni neki, Bécs erőnek erejével fel .akarja támasztani.

Kérdjük: meddig fog még tartani ez a küzdelem? Örökös csak nem lehet a halottaknak ez a napja, aminek különben is helyesebb elnevezése ez volna: a tetszhalottak napja. Törődjenek ám bele odafenn, hogy ezúttal nem találnak olyan engedelmes szolgálóra, mint amilyen a félig elhalt koalició volt, de legyenek tekintettel az országra. Fgy elintézetlen halott körül nem lehet órákig élni és bele kell nyugodni abba, hogy valamikor a legkitűnőbb szolga is a ravatalra, a ravatalról pedig a sirba kerül.

Szterényi József két forintja.

Az elajándékozott Baross-szobor.

A nagy emberekről szívesen fogadja a nyilvánosság még a legapróbb jellemrajzokat is, s ez okból készséggel közreadjuk azt a levelet, melyben a Budapesti Hétfői Hirlap egyik olvasója Szterényi Józsefről, hazánk e kitűnő fiáról, közlekedésügyünk lelkes bajnokáról és a magyar kereskedelem megváltójáról mond el egy érdekes apróságot.

Szterényi államtitkár ur — meséli a levél — nemrégiben, a Baross Gábor halálának évfordulóján, fenkölt beszédet mondott a temetőben a zónatarifa megalkotójáról. Megható nemeslelküségg'el ismerte el, begy Baross Gábor se tartozott éppen a tehetségtelen férfiak közé, lojálisán kijelentette, hogy a volt miniszternek is voltak némi érdemei a hazai közlekedésügy terén, s ha igaz a költőknek az az állitása, hogy a holtak mindent hallanak a néma hantok alatt, úgy bizonyos, hogy a porladó Baross Gábor boldogan megfordult koporsójában, s igy szólott, miközben nehéz sóhajtás tört fel a kebléből:

— Mégse éltem hiába, hiszen maga Szterényi is elismeri, hogy volt bennem bizonyos talentum . . .

Könyezve olvastam az államtitkár beszédét, s még büszkébb voltam rá, hogy a magyarok istene sokat szenvedett, szegény nemzetünket Újpest e gyöngyével ötvenöt esztendővel ezelőtt megajándékozta. De büszkeségem kissé megrendült e héten, mikor egy megrendítő esemény azt a gyanút lobbantotta lángra a lelkemben, hogy Szterényi gyönyörű beszéde talán nem is a leiekből fakadt, hanem — a torokból.

A dolog igy történt:

Csütörtökön délután betévedtem egy királyutcai szobrászmester boltjába. A sok mitológiai szobor és német tákolmány között, nagy meglepetésemre, egy miniatűr Baross Gábor- szobor ötlött a szemembe. A másolat Szécsi Antal Baross-téri szobrának kicsinyített, de hűséges reprodukciója volt— Hát ez a szobor hogy kerül ide? — kérdeztem kíváncsian.

—- Ennek története van — felelte a szobrászmester mosolyogva.

— Micsoda története?

: Szűcsi Antel, a szobor megalkotója, annak ideién több kitűnő embert megajándékozott müve másolatával. Többek közt Szterényi József is kapott egyet, azon a címen, hogy akkor ő volt a minisztériumban az iparfejlesztési osztály főnöke. A szobor jó ideig ott állott a kegyelmes ur gyerekszobájában, de a szobalány — hiszen tetszik ismerni, ugyebár, a szobalányok maliciózus ügyetlenségét? — egy szép napon, törülgetés közben, letörte a Baross Gábor jobb karját. így került hozzám a szobor reparálás végett, s én, mikor végeztem a munkámmal, visszaszállítottam a szobrot Szteré- nyiékhez. A kegyelmes ur ekkor megkérdezte tőlem, hogy mit kérek a reparaturáért.

— Négy forintot — feleltem szerényen.

— Micsoda, négy forintot? — kiáltott föl az államtitkár ur haragosan. — Hiszen az egész alkotmány se ér többet. Két forintot kap, de többet egy krajcárral sem.

Alázatosan megjegyeztem, hogy ennyit nem fogadhatok el, mire a kegyelmes ur dühösen igy szólott:

— Ha a feie tetejére is áll, akkor se adok négy forintot. Különben tudja mit: vigye el a szobrot, magának ajándékozom.

Hónom alá kaptam a szegény Baross Gábort és elhoztam, s azóta a szegény gipsz-miniszter még mindig itt áll a boltomban. Szterényi József két forint miatt lemondott róla, igy tehát most már szépen be kell várnom azt a vevőt, aki nyolc koronát is megad érte.

Ezt mondta a királyutcai szobrászmester,

s én most •— fejezi be levelét lapunk barátja

_

mindegyre csak azon töröm a fejemet: vájjon csakugyan olyan őszinte tisztelője-e az államtitkár ur a zónatarifa korán sirbatért megalkotójának'?

A Petőfi-muzeum.

Mi van benne?

A jövő héten nyitják meg,

A jövő hét végén nyitják meg a nyilvánosság számáraa a Bajza-utca 21. szám alatt lévő Petöfi-házban a Petőfi-muzeumot. Evek hosszú sorára visszanyúló, fáradságos munka eredménye ölt testet a megnyitás napján. Lelkes és ra- jongani tudó emberek szemenkint gyűjtötték össze a lángtelkü poétára vonatkozó emlékeket, ereklyéket, képet, kézírásokat, s ami csak megmaradt a szabadságharc után lefolyt nagy pusztításban, az most mind művészi módon csoportosítva együtt látható.

A villaszerű épület sarkához épített bejárótól, amelynek homlokán arany hetükből összeróva csillog a költő neve, a hatalmas, történelmi terembe lépünk. Történeti képek a falon s a közöket egykorú metszetek tarkítják. A középen áll a primitiv, de nagy időket látott gyorssajtó. A Länderer és Heckenast tulajdona volt. Ezen nyomták a Nemzeti daI-t, amikor a gépház előtt lévő téren ezer és ezer torok zúgta a Petőfi nevét. Ott van mellette a csodákat művelő költemény kézirata, darabokra vágva, úgy, a,