Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
36 jff-r tr ü üli xi i xt jU ü r. 1909. november 7., vasárnap. A ferde világnézetek egész tömegét viszik magukkal a családba és ott meghasonlást találnak. Nekik a családi érzés egy nevetséges frázis, amelyet a nő individuális kiélése meg kell, hogy előzzön — a házasság egy szükséges rossz, melyet a férfivel való barátsággal akarnak felcserélni, —■ nekik a szerelem egy elcsépelt frázis, melyet a kölcsönös megértéssel és az ambiciók méltánylásával kell helyettesíteni, és főként ők komplikált lelkek, akiket a környzetükből nem ért meg senki. És ha aztán jön egy ember, aki az életét akarja az övékhez kötni, akkor hasonló feltételek hallatszanak: tudományos munkálkodás, személyes függetlenség, kiélés, beélés stb. stb. Sokan azt fogják minderre mondani, hogy hiszen menjen csak férjhez a lány, majd minden megváltozik. Igaz, az esetek többségében igy is van. De van igen sok eset, sőt az utóbbi években ijesztő gyakorisággal ismétlődnek ez esetek, hogy a házasság nem tudja már kiirtani a meggyökere- eedett tévhiteket. Beáll a házasság csődje, elhanyagolt férj és gyermekek, családi perpatvar, sértett hiúság — válás. És erre viszont a kegyetlen élet, az illúziók letörése s végül, sok szenvedés után, a valódi női hivatás megértése. Sok fővárosi szülőnek részben hiúsága, részben jóakarata kovácsolt ilyen fegyvert saját gyermeke ellen és sok anya átkozta már meg azt a percet, mikor leányát, kényszerítő okok nélkül, az egyetemre engedte. S mivel ez a jelenség maholnap mindennapossá válik, és sok-sok apró tragédiának okozója, számolok azzal, hogy a műveltség és tudomány hiénái gyilkost é3 tolvajt fognak rám ordítani a haladás szent nevében és a meggyőződés erejével kiáltok sok szülő nevében az egyetem aulájába: „Adjátok vissza a leányainkat 1“ Magdalai Mária. Mindössze néhány sor a Szentirásban és három eor a Talmudban, ez az, amiből egy fiatal francia iró, Maurice de Waleffe*) meg akarta konstruálni az uj szövetség egyik legérdekesebb nőalakjának, Magdalai Máriának, a bűnbánó Magdolnának történetét. Hogy ki volt a bünbáínó Magdolna, nem tudjuk, alakjának megrajzolásában szabadsága van az írónak, aki őt választotta története főalakjának, de az bizonyos, hogy ennek az asszonynak több szerepe van a keresztén j’ség kialakulásában, mint az összes apostoloknak együttvéve, ö látta Krisztust föltámadni, az ő látomása volt alapja a föltámadás gyönyörű mondájának, amelyből az egész keresztény hit származott. Alakja, akármilyon keveset tudunk is róla, önkéntelenül is kínálkozott, hogy avatott tollú iró, aki bele tud mélyedni abba a csodás korba, mikor a látja meg először a szent várost. Itt van életének első nagy csalódása. Jeruzsálemben volt férjnél valamikor egyik elhunyt testvére egy törvénytudónál, a farizeus Pappus rabbinál. Pappus rabbi, aki a szegény leányt csak szépségéért vette el, a gazdag, tekintélyes rokon a szegény vidékiek előtt. Mária a rabbit tiszteletreméltó aggastyánnak képzeli és sárga arcú, gonosz tekintetű, javakorbeli embert talál helyette. Pappust meglepi a nagy hasonlatosság, amely Mária és elhunyt testvére között fennáll. Fölelevenednek benne az emlékek és nőül akarja venni a leányt. Mária, akinek visszataszító a rideg, kopár Jeruzsálem, aki nem tudja megszeretni ezt a sárga, szenteskedő embert, haza akar menni a virágos kis galüeai falvacskába, de nem lehet. Rokonai, akik nem akarják elszalasztani a kínálkozó nagy szerencsét, a rabbihoz kényszerítik és ott hagyják az idegen nagy városban. Mária magára van hagyatva a lehető legteljesebben. A rabbi, aki csak érzéki lényt, de nem feleséget lát benne, napközben mindig egyedül hagyja egy kémkedő szolgáló társaságában, ő maga pedig a templomba megy vitatkozni a szadduceusokkal. A ragyogó galileai napok elmúlnak és a jóságos Isten, amelynek szelleme ott lebegett a virágos rétek fölött, kemény Jehova lesz, akinek ezer meg egy parancsa van, amelyet a farizeus rabbi házában szigorúan meg kell tartani. Az egyetlen dolog jóformán, ami meg van engedve, kiülni esténként a ház erkélyére és hallgatni a szellő suttogását, amely északról jön a galileai rétekről és meghitt, bizalmas dolgokat mesél. Egy esté ismerős hangok csendülnek meg az erkély alatt. Egy galileai ének, amelynek strófái ismerősek előtte. Valaki a Herodes Antippas őrségének katonái közül énekli. Mária hallgatja az ismerős hangokat és mikor az ének elhallgat, szinte akaratlanul is folytatja. A jelenet másnap is ismétlődik és a katona, aki azt hiszi, hogy az asszony vele kacérkodni akar, merészen felkúszik az erkélyre. Mária tiltakozik, védekezni próbál, de hiába, mert a katona magéhoz ragadja és öleli. Ebben a pillanatban érkezik haza a rabbi. Nem hallgatja meg az asszony védekezését, de nem is nyúl hozzá. Az írás tiltja, hogy igaz hitü zsidó hozzányúljon a vétkes asszonyhoz. Pappus egyenesen a sanhedrin elé siet és bevádclja feleségét. A bíróság összeül, de ítélete fölmentő. A biróság tagjai, a szadduceus papok, köztük a főpap, Hanán, ellenségei Pappusnak és az asszonyt nem Ítélik el. Pappus a templom lépcsőjére állva a népre apellál. És a fanatikus tömeg, amelynek kedvesebb a rómaiakat gyűlölő Pappus, mint az idegen hódítókkal megalkuvó Hanán, halált kíván. A házasságtörő asszony biblikus büntetése a megkövezés a Kidron patak partján. Máriát lehurcolják, már letépik ruháját, már fölemelik az olsö követ, hogy hófehér testére vessék, mikor a Hanán által értesített római őrség szétveri a forrongó tömeget és megszabadítja. 1 és Mária magára marad a nagy, idegen városban, Azelőtt más volt, aki kényszeritette, hogy a romlás légkörében maradjon, most maga az, aki otthon találja magát a bűnben. Hosszú három esztendő telik el így. Egyetlen fénysugár nem világit bele ebbe a tökéletes erkölcsi sötétségbe. És egyszerre a zsidó husvét napján váratlanul elkövetkezik reá ja az erkölcsi megújhodás órája. A ház előtt, melyben lakik, néhány vándor áll meg. Egyszerű galüeai emberek, akik husvétra jöttek Jeruzsálembe. Mária hallja beszédükből, hogy nincsen lakásuk. Fölajánlja nekik szobáját, hisz any- nyiszor megtörtént már, hogy szegény vándor vagy zsoldos katona ott hagyta nála utolsó fillérét. A gali- leaiak egymásra néznek, mikor a meghívást hallják és egyikük odafordul valakihez, aki láthatólag a kis csapat vezetője és a megbotránykozás hangján szól.: — Uram, ne lépj be ebbe a házba, mert bűnös asszonynak hajléka az. A fehérruhás, aranyszöke szakállas férfi, akinél szebbet Mária még nőm látott, szemrehányólag fordul a többiekhez : — Ahova én belépek, ott van az én atyámnak a háza. Itt kapcsolódik bele Krisztus alakja az eddig teljesen keleti, zsidó regény meséjébe. A hitrege összeolvad a keleti élettel, arnüyen az lehetett valamikor kétezer esztendeje. Itt kerül bele Mária, aki átalakul bűnbánó Magdolnává, az őskeresztény legenda aranyszálakból összeszőtt csodás vüágába. Az élet mélységébe sülyedt asszony csodás tisztelettel nézi Krisztusnak alakját és áttetsző kék szemét. Valami hihetetlen belső emóció ragadja meg, mikor az első emberrel beszél, aki nem árut lát benne, amelyet félórára meg lehet venni. És úgy érzi, hogy csodával áll szemben, mikor az az ember, akit a többiek határtalan tisztelettel Uramnak szólítanak, homlokon csókolja, mondván: — Megszabaditlak téged a gonosztól, amely tebenned lakozik. Csoda volt-e amit Krisztus mondott vagy nemf Mária legalább csodának érzi. Egy ember, aki először látja őt, hogy is tudhatná róla, hogy benne a gonosz lélek lakozik. És mikor a többiektől hallja, hogy aki lábát az ő hajlékába tette, a megigórt megváltó, a Messiás, aki szelíden, de mégis ellenállhatatlanul mondja neki: — „Magdalai Mária, Pappus rabbi elvált felesége, mondom neked, hogy te engem követni fogsz“ — ő is önkéntelenül belekerült a csodák légkörébe, amelyből a világ megújhodása kiindul. Ott hagyja a külvárosi hajlékot, ott hagyja a mesterséget, amelyet eddig folytatott és követi Krisztust vándorútján vissza Galüea felé. Waleffe embernek tartja Krisztust. Embernek, aki Galüeában van igazán otthon, akinek csodás hatalma ott van igazán a galileai virágos réteken, ahol az egyszerű nép a rajongásra hajlik és hisz benne. Ott történnek c* nen/ínlr ow.a!«a1*«ä1 — V.CW!{n 1 Aa nff ífiTBflfi TY\P)&
