Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
1926 május 18. (110. szj Budapi Az UFA Filmszinhá Conrad Veidt — E Szokolay Olly és Dénes Oszkár szki Utazás Schweizb IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Pdőfi-Társaság ünnepi ülése. — Berzsenyi Dániel és Prielle Kornélia em A Petöfi-Tár saság vasárnap ünnepi felolvasó ülést tartott, amelyet Berzsenyi Dániel születésének százötvenedik, Prielle Kornélia születésének századik évfordulója alkalmából a magyar irodalom és művészet eme két kiválóságának szentelt. A centenáriumi megemlékezésen kívül jelentőséget acjott az ülésnek Vargha Gyula felolvasása, amely székfoglalója volt, tiszteleti taggá választása alkalmából. Az ülést Pékár Gyula elnök nyitotta meg, méltatva Berzsenyi Dániel és Prielle Kornélia jelentőségét. — Van egy szellemi plánum — mondotta a többi között — melyen ők ketten lélekben, ideálban, szent összetartozandó- ságban rokonegyek; magyar nyelvünk mentő kultuszában, az Írott és mondott magyar szónak költői és művészi tökéletesítésében. Berzsenyi a legmagasztosabb férfi-költészetnek magyar-római klasszikusa, Cornélia a legnőiesebb bájnak tűn déré, színpadi avatottja. Berzsenyi szava talán a legtömörebb, legünnepibb hang a magyar költészetben. Igazi monumentális lira, igéi ma is érintetlen nagyszerűséggel hatnak s mindenha e hon ébresztő, szent tárogatószava maradnak. Szerdahelginé Prielle Kornélia nagy idők tanúja; nagyokkal és a többi legnagyobbal együtt véle és benne nőtt nagyra a küzdő, kiiz- ködő s végre diadalmasan győző magyar nemzeti játékszín. A PetöfvT ár saság még más okból is különös gyöngédséggel gondol ma Prielle Cornéliára: szellemi vezérünknek, Petőfink-nek szive egy részecskéjét Cornélia is bírta, pár órára Petőfi jegyese lett. A halhatatlanság távolában a nagy Berzsenyi mellett immár szoborrá válik Petőfink Cornéliája is. Mi az emlékezés e mai ünnepén babérral övezzük a nagy ódaköltő homlokát — Prielle Corné- liának, úgy érezzük, Petőfi szellemkeze nyújtja a babért . .. A nagyhatású beszéd után Lampérth Géza főtitkár tette meg jelentését, amelynek során megemlékezett Berzsenyiről s a nemrégiben elhunyt kiváló német Petőfl- forditóról, Steinbach Józsefről. Az első felolvasó Vargha Gyula volt, aki Semiramis cimü költői elbeszélésének három szakaszát olvasta fel. A költői szépségekben és drámai fordulatokban gazdag, : nemes nyelvezetű époszrészletet, amely bizonyára gyöngye lesz a magyar irodalomnak, a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta. Vargha Gyula üdvözlése. A lelkesedés lecsillapodása után Pékár Gyula az uj tiszteleti tagot, Vargha Gyulát 'üdvözölte. Tagavató beszédéből kivesszük a következőket: A tragikus 49-nek. az abszolutizmus korának a fojtott siralma volt a te bölcsődnek ringató dala . . . igen, s ma annyi évtized múltán, ma e második Mohács újabb siralomkorában tán épp ezért oly fenséges a te gyermekemlékekből táplálkozó ossziáni kesergő szavad. Magyar lékezete. — Vargha Gyula székfoglalója. — Osszián ... Igen, az a skót „királyi utód“, úgy érzem, benned él újra: Petőfit, Aranyt érintve lelke szárnyával az a hárfás vándor beléd költözött, hogy „ködös homályos énekével“ — messze Caledoniától, de hasonló nemes népnek — a te ajkadon daloljon eovább. A test mégis csak a lélek tükre: nemes ősz fejeddel, hivő, lángoló szemeddel bárd vagy te, oly látó, oly mondó, oly meg nem alkuvó, oly elszánt, mint azok a walesiek ... És köztünk, irodalmunkban, mint ilyen, egyedül állsz te a magyar mu- zsaberkekben. — az Arany ossziáni álmának szavaival élve, „magános tölgy“ egyedül állsz .jsötétes éjjelen... a borongó ég alatt“ s „felhőid és zugó szeled“ viharában néked ,.a hős apákhoz költözött daliák lelke megjeleli“... és te. hogy a Petőfi szavával folytassam, „viharokkal együtt“ harsogod dalodat e mai boldogtalan kor „alak. tálán éjében". S csodás erejű, ősi tiszta ságu és gazdagságú magyar szavad, melyben csengve csillan az Arany aranytökélye, méltó hárfája a te ihletett bárdlelkednek. E hárfa, hogy még továbbra is a Petőfi énekét idézzem rád, e hárfa szava — „Zord fénybe borítja a rengeteget, hol ..Bolygnak seregestül „A harc mezején elesett daliák „Bús szellemei.. . így borong, kedves társunk, a te lelked a nagy magyar múlt eseményei és tanulságai, a Thury György vitézi virtusa, a Hunyadi és árpádházi krónikák, idyllek és balladák felett. És ha, mint mesteri modern költeményeidben, a jelenkori magvar Alföld, a Duna—Tiszaköz munkás életének az epizódjait aranyozod be rímeddel, akkor is, ebben a magyar jelenben is voltaképp igazában az időtlen örökmagyar érdekel téged: a te látnoki, ossziáni bárd- lelked, ahogy főmunkád címe jelzi, „Ködben“ szárnyal az idők jelen-mulf-jövő hármas egysége felett, szuverén uralkodik e hármasságon, vagyis egyszerre él mind e három dimenzióban. Szereted a múltat, de (óként azért, hogy onnan véve az iramot, a jelen küszöbén áfalszöikellve, annál mesz- szeobre szállhass a jövőbe... a magyar végzetet, a nemzeti jövőt fürkészni. Ez intő, tiltó és óvó főgondod és nekünk rimed aranya mellett ez a mi fő nemzeti aranykincsünk! ; Vargha Gyula meghatottan köszönte meg az elnök szavait. Ö maga is hiszi — úgymond, — hogy szava nem pusztába kiáltott szó, hogy vannak, akik még remélnek, bíznak a pemzet jövendőjében s ez ád néki erőt, ihletet és kedvet a további munkára. A közönség a meleg, megkapó válasz után hosszasan ünnepelte az ősz költőt. Ezután Czóbel Minkának néhány értékes költeményét olvasta fel Feleki Sándor, majd Mezey Ernő tiszteleti tag mutatta be Az igazi és a hamis népszerűség cimü érdekes tanulmányát. Az ülést Gyökössy Endre fejezte be Ég az erdő cimii nagyhatású költeményének felolvasásával. A felolvasó ülést zárt ülés követte.
