Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
Péntek Um TIZENÖTÖDIKE 128- szám. Pest, augustus 11.1848. Nem kell táblabiró politika. Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kunewalder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő fizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Legújabb tudósítások szerint a bécsi banc azon rendeletet bocsátotta ki, hogy Ausztriában a magyar bancjegyek el ne fogadtassanak. Vannak, a kiket ezen rendelkezés nagyon meglep. Minket az ellenkező lepne meg. Ragadva, ragadjuk meg az első alkalmat hirdetni, miszerint fülhegygyel meghallottuk, hogy a holnapi Közlönyben, az osztrák egy és két forintos jegyeket illetőleg pénzügyministerünktöl hasonló rendelkezés fog megjelenni. Alkalmat veszünk itt elmondani, hogy a közönség az uj magyar jegyeket a legforróbb szom- jal várja. És a kormány daczára Ígéretének, melly szerint a megjelenés határnapja már másfél hónappal elmúlt, a jegyeket még sem bocsáttatja ki ! A bécsi apró jegyek özönével forognak. A legélénkebb kereskedésekben sem tud senki sem váltani. Egy napi késedelem ezrekbe kerül az országnak. A kész pénz rohanó árkint foly ki az országból. A rendőrség tegnapelőtt is 64,000 p. fort, húszast foglalt le 1 A mi rendőrségünk közludomás szerint nem igen hires jószaglási tehetségéről. Azokról kik a határokon lul illy módon ércz- pénzt mernek szállítani, igen sok ügyességet és találékonyságot tehetni fel. Ki tudja iuilly összegekben folyik ki a kész pénz az országból. És a segítség még mind ez ideig késik. Az utóbbi időkben a ministerium minden politikáját az ijesztgetésre alapítja. Nincs olly nap, mellyben azon pártból, hol egyik hol másik valamelly rémképet fel ne fedezne. Vallási és nemzetiségi háború, majd hogy a fóldmivesek feltámadnak a nagyobb birloku nemesség ellen. És mind ezt olly részletességekkel, annyi leírói ügyességgel mint ha csak regényt írnának. Hlyen alapokon nyugszik a jelen ministerium fagyos lelketlen politikájának fentartása. És valóban nem rósz számítással olly annyira, hogy ha Kazinczi Gábor, Kovács Lajos a kerületi ülésekben (értsd a színháztér! fagylaldát,) félreverik’a vészharangokat, a követek sápadtan térnek haza szállásaikra, bezárkóznak lefeküsznek kilencz órakor, s még fejőket is a paplan alá takarják. Tegnap azt mondták.--- A ministerium, legalább az abban uralkodó főelem elhatározta, hogy a megajánlott kétszázezerből amollyan régi módi osztrák katonaságot fog szerkezteni, ha törik ha szakad. Bevárja a legalkalmasabb pillanatot. Akkor lép fel határozottan midőn valamelly külföldi esemény következtében közöttünk a rémülés a legmagasabb fokon fog állani. Midőn actiáink olly rósz lábon fognak állani, hogy szerencsésnek tartandjuk magunkat, ha csak kivívott alkotmányos szabadságaink közöl csak valamit is megtarthatunk. E pillanat úgy látszik, ha ma tán még nincs jelen, itt lesz a legközelebb jövendőben. A nemzeti gyűlés roppant többsége mind eddig hallani sem akart arról, hogy a hon megszabadítására felajánlott ifjainkból német katonát gyártsanak. Ezzel ellenkezőleg a ministerium, Kossutot kivéve, arról nem akar semmit sem hallani, hogy a magyarnak különálló magyar hadserge legyen. E szerint a ház, s a ministerium közölt nemzeti lételünk föbiztositéka felett a legélesbben eltérő vélemény külömbség uralkodik. E véleménykülömbség a legfénycsb napvilágot vet a kormányra s a nemzeti pártra. Kérjük is olvasóinkat hogy midőn e két párt működéseiről Ítélni akar, őket ezen piquant szempontból tekintse. E véleménykülönbség egyszersmind megmagyaráz, és felvilágosit mindent. Ez a kiinduló pont. Ez átterjed minden egyébb működéseikre, tegyék fik ezt titokban, vagy nyilvánosan. E vélemény magyarázza mint értelmezik a mi uj szabadságunkat a kormányban, mint értelmezik a túlsó oldalon. Ebből vonhatunk következést, mit remélhetnek, mit várhatnak a kormánytól azok, kik a magyar nemzet teljes függetlenségének barátjai, és mit várhatnak a radical részről. Osztrák katona! Gyönyörű eszme, melly egyenesen oda vezet, hogy idő nap előtt a nemzetnek diplomatice keilend kimondani, hogy az 1848 III. czikk nem valóság, mint kimondták a jelen évben ugyan ezt az 1791, czikkre. Független magyar hadsereg nélkül a legjobb esetben is ez az, mi reánk vár. Azonban visszatérve czikkünk vezérfonalához a ministerium aligha nem gratulálhat magának, mert egy pár nap múlva kedvének uj hadsereg osztrák szellemben leendő szerkesztését aligha ki nem viheti. Mészáros Lázár imádott principálisa, a jámbor Radeczki, augustus 6-kán reggel 10 órakor dicsőségesen visszament Milanóba honnan Mar- cziusban ebrudon vetteték ki. E hírre az ötperczentes papírok rohanva mentek felfelé, sokkal jobban mint azon hírre, hogy a pesti táblabiró ministerium megbukott. A fekete sárga párt villámgyorsasággal or- ganisálja magát, az Aula végre tán ki is fáradhal. Mennyi boldogító hir, a mi kedves kavénéni- kéink, Kazinczi Gábor, s Kovács Lajos malmára. Mennyi krampusznak való anyagot lehetend ezekből majd kiegerészni 1 Szegény táblabiró nemzet hogy fognak most téged akarsz vagy nem akarsz kétségbe ejteni! E mellé még az egyetlen possibilis kormány, azon kormány, melly után mást nem is erösilnó- nek meg (1) teltetett sötét arczczal, hermetice bezárt ajtók és ablakok mellett azzal áll elő, hogy ha a ház így és igy nem szavaz, ők visszalépnek 1 Meglehet, hogy mindezek felibe még egy minoritást törpitö jelenetke is meg fog probáltatni ha ugyan szükség lesz rá. A ház roppant trepidatioban a ministeri kívánatra igent fog szavazni. Ez lesz az utolsó szalma szál. És mind ez miért? Csak azért mert kifogytunk az időből. Mert a ministerium ügyeinket úgy kezelte, hogy ide jutottunk. Csak azért mert azokat a miket illy lehetőségek ellenében Aprilben és Májusban véghez vihettünk volna, most már nem lehetjük. A ministerium midőn a határokon túl a vész csak közeledőben volt, milliókat érő, és soha vissza nem térő perczeinket halált hozó restségben elég lelketlen volt elpazarolni. A ministerium kiszámitva keveré kártyáit. Az időt mellyben egy bátrabb és a nemzethez hozzá illőbb politica kifejthette volna erejét, üres firkákkal eredménytelen haszontalansággal, s minden kigondolható ámításokkal egészen felprédálta*
