Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
2 1935. január 22. Madártávlatból. írja: Szabó Barna. Napilap. Ha a kisvárosi újságíró nagyon szépet álmodik, biztosan „napilap‘-ot alapit és rögvest „édes nyál csordul ki szája végén", Megjelenni minden nap — reggel, vagy délután —, ha csak sovány négy oldalon is; délben és éjjel pesti telefont, vagy titkos hullámhosszú rádióhireket felvenni és megelőzni velük a pesti mammut-lapokat, esetleg a fürge lábú Az Estet is; napokkal előbb közölni a szörnyűséges helyi szenzációkat, mint a szánalomra méltóan csigalassúságú „hetenként kétszeriek; elnézően mosolyogni a szombati bálokat szerdán újságotokon; leereszkedően megveregetni a chaplini kollega úr vállát, aki mindig és mindenről elkésik: mindez külön is káprázatos nagy öröm, együtt azonban valósággal mérhetetlen kéjgyönyör. Terjedelemben és intenzivitásban nincs hozzá hasonló műélvezet. Leírni, méltó szavakkal érzékeltetni: tucat Beranger kevés lenne hozzá. A moúani szolnokiak nagy fantáziája kevés felfogni és megérteni is: én benne voltam, csináltam, élveztem, de egyben — sajnos — el is temettem és meg is sirattam. „U/'sdg“ volt a cime az első szolnoki napilapnak. Ki volt az apja — anyja? „Tudtam, de elfelejtettem.“ Egy vaiaki-e, vagy többen egyszerre — mert hiszen az okos gondolatnak akkoriban is sok volt a szülője —, nem emlékszem rá. De, hogy Varga János, Gonda Béla, Zrumetzky Béla, Horthy Szabolcs és még néhányan ott voltak a születésénél, — bizonyos. Sőt az sem vitás, hogy a keresztapa dr* Hunyor István ügyvéd, később jászapáti királyi közjegyző volt. Olyan keresztelő bankettet rendezett, hogy párját azóta sem Iátt8m: a kutyák is feketekávét ittak. Ezerötszáz koronába került cirka a „magnum áldomás“, ezzel szemben a másnapi első szám is úgy be volt rúgva, mint egy náthás csacsi. Csoda ? Nem volt reggelre senki józan az alapítók, szerkesztők, munkatársak, kiadóhivatali tisztviselők, előfizetők, hirdetők, rikkancsok, jóbarátok és konkurensek közül, egészen józan talán csak a lapnyomtató Róth Dezső volt, az egyetlen nyomdász a nagy Magyarországon is, akinek sohasem voltak szerkesztői ambiciói, de viszont később is mindig fizikai fájdalmakat érzett, ha a nyomdájából kikerült újság vérszegény volt, vagy más folytonossági hiányban szenvedett. Gonda Béla kir. főmérnök volt az .Újság“ főszerkesztője, Varga János a felelős és első riportere, Kubinyi Imre osztálytársam, aki „ Fekete tüzek" című verskötete révén már akkor ismert helyi költő és — noha hosszú hajat, feketeszegélyű körmöt, „majdnem fehér“ gallért és rojtos nadrágot nem viselt, pénze mindig volt, nem cigarettázott, naponta beretválkozott, este 9 órakor lefeküdt és frissen ébredt naponta, — mégis igen kitűnő, megbízható újságíró vált belőle és feltétlenül emlitésremélfó karriert csinál, ha hősi halált nem hal a háború legelején. Nem volt ez az „Újság“ valami nagyszabású, vagy akárcsak kitűnő lap. Jó hirdetési közlöny azonban annál inkább, amelyet kedvesen élénkítettek Góbé vezércikkei és művészeti közelményei, Varga friss megfigyelő írásai és csintalan makámái, Kubinyi finom, tapintatos riportjai és Adyra emlékeztető versei, Hunyor Isívánés Zrumetzky Béla politikai tanácsai, meg az első oldalon megjelent kéthasábos eredeti pesti híradás, amit telefonon adott le déli 1 órakor — havi 30 koronáért — a pesti „saját tudósító.“ A lap délután, pontosan fél háromkor jelent meg és — mert huszonöt rikkancs szaladt vele (akkor még árusíthattak lapot iskolás gyermekek is) — Az Est fél négyes Szolnokra érkezése előtt az .Újság“ ott volt a téglaházi előfizetőnél és pél- dányónkéntvásárlónál is. Négy fillérért: ennyi volt az ára az Újságnak, minden szépséges tartalmával. Kubiyni Imre után Löblovics (most Lóránt) József lett a segédszerkesztő, akit .Sakál“ néven ismert a békebeli közvélemény. Hogy miért; a legöregebb izraeliták sem tudtak és tudnak erre vonatkozólag megfelelő információt adni. Löblovics rövidéletű szolnoki ujság- iróskodása után lettem én a munkatárs. Százötven korona volt a gázsim. (5nnyi fizetésé ma talán Milotaynak sincs!) Hogy készült el a napilap? Varga és Gonda már délután leadták cikkeiket és ugyancsak akkor nyomdába kerültek a külmunkatársak írásai is. Az én munká n reggel kezdődött. Körtelefonálás volt az első teendőm. Felhívtam 15—20 megyebeli várost és községet — Mi újság ? — kérdeztem rendőrt, csendőrt, főjegyzőt. Az illetőknek azonnal eszükbe jutott, mire hívta fel figyelmüket utasításában a főispán és adiák az információt azonnal és nyakló nélkül, A kapott hirek gyors feldolgozása után átsétáltam — mert a sietést akkor még nem ismertük — a csendőrségre, ahol — nem úgy mint most, — elébem tették a panaszkönyvet : kiírhattam belőle, amit akartam. Elnéztem néha a bíróságra is, hogy — ha kedvem szottyan — egy-ket törvényszéki cikkel élénkítsem a lapot. Volt anyag bőven mindig, nem volt kunszt akár télen, akár nyáron megcsinálni a napilapot. A tényleges kunszt a hirdetések szerzése volt és a lap értékesítése. Hétköznap 800 — 1000, ünnepnap 1200 példány fogyott az „Ujság“- ból. Ezt csinálták — azóta sem látott fürgeséggel és tökéletességgel — az iskolás rikkancsok. — Mit kell kiabálni? — kérdez- » ték lelkesen, amikor útnak indultak. Ha megkapták a jelszót, szédült iramban rohantak a Városház, később Gorove utcai szerkesztőségből a világ négy tája felé. — Újság! Újság! — ordították, kipirult arccal, hogy belesüketült a j korzó — Szenzáció! Koporsószeg a 1 kenyérben! Adler Soma bátyám a meg- t mondhatója, milyen kellemetlen volt neki, amikor a pékműhelyét érintő szenzációsan destruktiv cim a fűiébe jutott. Pedig mindössze arról volt szó, — ha jól emlékszem — hogy az — állítólag — műhelyében készült kenyérben valami drótot, de esetleg csak madzag darabot talált „lapunk barátja“. De nem lehetett nagyon finnyás a riportlap szerkesztője a 1 Aki szombat este megállott a „Tisza" bejáratánál és végignézte az Izraelita Nőegylet Leánycsoportja által rendezettjelmezes bálra felvonuló vendégsereget, igazán kiqyönyörköd- hette» magát. Ami kosztüm-ötlet a mai nehéz világban megvalósítható volt: ott díszlett valamelyik szép asszonyon, vagy lányon, közöttük sok „szolnoki“ férfi és fökötös asszony ruha. A szinek káprázatos változatossága nem hagyta pillanatra sem pihenni a kiváncsi szemet. Mint mozgó, pompás kaleidoszkóp, úgy hullámzott fel és alá a jelmezes vendégsereg. Kiválasztani közülük a legszebbet, legötletesebbet alig lehet. Egy minden esetre feltűnt a kiváncsi szemlélődének: Brüll és Neumann kivételével egyik szolnoki cég sem használta fel a kosztümös bálban rejlő reklám lehetőségét és a Brüll és Neunann cégnek nagy sikere is volt azzai, hogy egyik fiatal és csinos lány eleven hirdetője volt az áruház élelmességének és áldozatkészségének. A mulatság egyébként is hangulatos, kedves volt, a jókedv egyre emelkedett és bizony sokan sajnálták, hogy már hajnali négy órakor vége volt. A bálon megjelentek közül a következők neveit sikerűit feljegyeznünk : Jelmezesek: Ernst Miklósné falusi parasztlány, Szűcs Lidi mézeskalács, Halász Magda Juliska, Krausz Klári Miskolc, tengerész, Héber Manci stilizált magyar lány, Sipos IIa démon, Gettler Éva tavasz, dr. Szilárd Pálné Csibi, Halász Józsefné boy, Galtért Magda Budapest és Faludi Józsefné orosz táncospár, Kertész Magda virágáruslány, Radaai László cukrász, Altmann Bara mézeskalács, Bárdos Lili tiroli lány, Tabák Mar- csa mólovarnő, Klein Vera Kun- szentmárton, kéményseprő. Halász Bora parasztleány, Halász László parasztlegény, Kozma Bara tiroli fiú, Seidner Maqda szerencsepók, Csongor István Halál rokona, Kemény Edith boy, Székely Imréné skót, Szenes Gyuláné szolnoki parasztmenyecske, Kampier Tiborné farsang. Breuer Gézáné szmoking, Nádor Iby boy Brüll ésNeumannál, Nádor Vera spanyol cigányleány, Kálmán Agnes és Róth László matyópár, Farkas Sári bajadér, Tőrök Klára matyómenyecske, Reichné Magyari Manci irredenta. Kemény Györgyné tőrök táncosnő, Wieder beszélő címek kitalálásában, ha naponta és sürgősen ezer példányt akart eladni. Az .Újság" másfél évig egzisztált. Meghalt pár héttel azután, hogy — 20 éves koromban — felelős szerkesztőjévé avanzsáltam. Megölte egy váratlan, politikai incidens. Koporsójánál azonban már ott állott az új napilap, a második és utolsó Szolnokon: a .Szolnoki Újság“. De már akkor estéje volt a békének. 1914 .. . Zoltánná japán. Székely Imre sárga dominó, Brüll László dominó, Szőke György Mezőtúr, dominó, Geiger Lilly labdarózsa, Kormos Ila farsang, Kádár Imréné Törökszentmik- lós, álarc, Elbert Imréné Fegyvernek álarc, Botár Berta japán és jelmez nélkül Erdős Panni, Fiesch Marika Türke ve és Bárdos Ágnes, Öcsöd. Asszonyok: Anhalzer Gáborné, Antal Fülöpné, Alimim Gyuléné Bihari Józsefné, Búogh Albertné, Bauer Rezső lé, Brüll E nilné, Balázs Imréné, Berql Vilmosné, Bárdos Sándorné, özv. Erdős Jakabné, Fritz Kályné, Farkas Béláné, Fenyves Pálné, Fodor Arturné, Galambos Miklósné, Geiger Oszkárné, Gálos Vilmosné, özv. Gunszt Sándorné, dr. Gettler Dezsöné, dr. Halász Sándorné, Halász Adolfné, Horváth Sándorné, Homoki Gézáné, Kádár Gyuláné, dr. Kemény Józsefné, Kemény Mórné, Kalmár Mórné, Kádár Elekné, Krausz Arnoldné, Kertész Gyuláné, özv. dr. Krausz Lajosné, dr. Krámer Dezsöné, Klein Oszkárné, Lassányi Jenóné, László Dezsőné, László Emánuelné, dr. Mandel Sándorné, Nádor Gyuláné, özv. Polgár Lászlóné, Pécsi Mórné, Róth Lászlóné, Rados Mátonné, Róth Sándorné, Rákos Lászlóné, Seidner Józsefné, Surányi Imréné, Sipos Lipótné, dr. Solti Elemérné, Szilárd Ernőné, Szölősi Miklósné, dr. Szilárd Pálné, Schvarcz Zsiq- mondné, Tardos Benőné, dr. Török Lajosné, Török Lászlóné, dr. Túri Sándorné, Tabák Lajosné, dr. Un- gár Aladárné, Varga Zsigmondné, Vámos Imréné, Wachs Lajosné, Weisz Ignácné. Az álarcosok és jelmezesek ünnepélyes felvonulása után megkezdte munkáját a zsűri, melynek elnöke Kádár Gyula kormányfőtanácsos, tagjai dr. Túri Sándor, dr. Solti Elemér, Brüll Emil és Faludi Márton voltak. A kitűzött dijakat Kormos Ila, Nádor Iby és Fát kas Sári kapták. A rendezés nagy munkáját. — a tőlük megszokott tapintatos precizitással — dr. Halász Sándorné, Székely Imréné és Kemény Edit végezték, nagy és értékes segítségükre voltak Gróf Imre, dr. Kalmár György, dr. Vermes Andor és dr. Lantos Imre. Szép, nagy és előkelő bál volt: jól érezhette magát, aki ott volt és büszkék lehetnek, akik életre hívták. Ragyogó jelmezek, káprázatos szinek és sok „szolnoki“ ruha az Izraelita Nőegylet álarcos bálján. gWHWWWWWWWWnWWWHBHWWHWWHWHHHBWHWHyWflWWWWWriWBffWWWWHWnWftHWWWHBWHHWHHWHHWWWWWWWWWHWWWWHWHWWIIWWWWWHWrywWWWHHHWHHW | A "V Ék B# Ék m i" S JF t^^k (F* Ék k k tag*ai a díjmentesen kiadott vásárlási kőnyÄA |v B™* II AA A3 vecskével több havi hitelre készpénzárban vásárolhatnak — a prospektus feltételei szerint — Szolnok legelőkelőbb mintegy ötven kereskedőjénél VI , Nincs belépési díj, nincs részjegyzés, előleget nem kérünkl í Állandó tagfelvétel Központi irodánkban, Szolnok, Baross-u. 22. Tel. 419. | mindenféle Közszükségleti Cikket. eSMWMMMMWMMMMMMWeeeWWMMüeWSMWWMWSMMMMWMSeMMMWMWeWSMMUWWMMWeeWMMSMWSMMMeeeMMMMMWSSeMMMMMMSMUMMOMMyMIIMHMMMMMMMi
