Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai s Megemlékezés Jókai Mór centennáriumáról. — Az 1924/25. évi állami költségvetés-tárgyalása. — A külügyi bizottság benyújtja jelentéseit a Svájccal a békéltetési eljárás és választott biróság tárgyában kötött szerződős becikkelyezésére szóló, — továbbá a Dunai Állandó Vízügyi Bizottság műszaki hatáskörére és működésére vonatkozó szabályzat jóváhagyása tárgyában kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentéseit Drozdy Győző háromrendbeli, Vanczák János tizrendbeli, Csontos Imre, Gaál Endre és Bozsik Pál egyrendbeli mentelmi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Búd János, gr. Klebelsberg Kunó, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszkg Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés .jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imije jegyző ur. T. Nemzetgyűlés! A nagy eentennáriumok sorozatában, amelyek múlt századbeli nemzeti renesszánszunk vezércsillagainak fényét vetítik szomorú jelenünkre, tegnap köszöntött reánk Jókai Mór születésnapjának századik évfordulója. 1825, a nagy termő esztendő, hintette planétájának sugarait a szinmagyar Komárom nemesi hajlékára is, melyből fajunk Géniuszának egyik legcsodálatosabb megnyilatkozása indult világhódító útjára. A háromszázados letargiájából felébredt nemzeti léleknek a közélet különböző terein egymást követő fellángolása teszi ezt az esztendőt határjelzővé történelmünkben: az irodalomban Vörösmarty Zalán futásának meg- 'elenése; társadalmi téren Széchenyi első fel- épóse a Magyar Tudományos Akadémia meg-- alapitáséval; a politikában a nagy Keforjn- országgyülés megnyitása. Az emlékezetes mozzanatoknak ez az összetalálkozása nemzeti életünk egyik legsajátosabb jellemvonására utal: irodalmunknak közéletünkkel való szoros kapcsolatára, mely a világ egy nemzeténél sem nyert olyan gomdvise- iésszerii rendeltetést, mint a magyarnál, s egy Írónkat sem kisérte élete munkájában yégig olyan híven, olyan gazdag termékenyítő erővel. mint Jókai Mórt. Onnan kezdve, hogy Petőfi oldalán égjük vezér-e a márciusi ifjúságnak, majdnem teljes hat évtizeden át úgyszólván pillanatra se szűnik meg ragyogó tollával, ékes szavával kivenni részét annak a nagy korszaknak politikai küzdelmeiből, mely a rendi alkotmány romjain az uj Magyarországot megteremtette ÉBTEStTÖ. s Mátyás kora óta nem ismert virágzásra emelte. Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijének hivatása volt a politikában, sőt ennek a hat évtizedes történelemnek több mint egy decenniumán át az egyedül lehetséges magyar politikának oroszlánrésze az ő tollának jutott. Hogv nagy kortársának, Petőfinek, tüneményes meteorpályája végétért a segesvári csatatéren, épolyan felsőbb rendelés volt nemzetünk sorsában, mint az, hogy a vértanuságra proskribált Jókai géniuszának öröklobogásu pásztortüze ott égjen tovább a magyar irodalom katakombái között; ott gyűjtse maga köré a szétrebbent Írói gárda maradványát a nagy politikai misszióra: megtalálni a költészet virágnyelvén az utat a szenvedő magyar szivekhez, ébrentartani az elalélt betegben a feltámadás hitét, a jövő reményét, a nemzetünk történelmi küldetésében való bizodalmát. Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Az uj földesur és egyéb műveinek hosszú sora megannyi politikai tett volt az elnyomatás szomorú esztendőiben, beszédes tanuságtétel a közélet némaságában eg-y eltiport nemzőt életjogáról, élni- akarásáról, a magyar lélek elpusztíthatatlan őserejéről. Mikor az a „tranquilla potestas“ végre elérte az alkotmányos élet sorompóinak megnyitását, az 1861-iki_ országgyűléstől kezdődőleg, több mint négy évtizeden át minden országgyűlés tagja és egyik legszívesebben hallgatott szónoka volt a képviselőháznak. Alig merült fel fontos kérdés, amelyben fel ne emelte volna szavát, hogy megvédelmezze annyi vér, és vihar után mégis kisarjadt termését a magvető munkának, melyben oly nagy része volt. Nem a nemzettől idegen hatalomban látta immár annak veszedelmét, csak a nemzeti élettel együtt felszabadult turáni átok romboló munkájától féltette az uj szabadságot, s annak letéteményesét: a fiatal parlamentarizmust, melyben a nagy idők nagy hagyományainak rajongó tiszteletével foglalta el a nemzet bizalmából kijelölt helyét. A 61-ediki felirati vitában elmondott nagy beszédének befejező szavaiban áldja Istenét, hogy megérnie engedett egy olyan országgyűlést, amelyben az ellentétes pártok csak abban térnek el egymástól, hogy melyik múlja felül a másikat a hazasze17
