Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
\ t MAGYAR VILÁG ________________' ___________________________________________11 G ONDOLATOK AZ IRODA Irta és a Petőfi Társság márciusi diszünnepéfi fölolvasta RAÍFAY SÁNDOR, evang püspök, a Petőfi JjurSííság tiszteleti tagja. RÓL Az irodalom láthatatlan világok fel- tárulása, amely az ember tudását, érzéseit, hangulatait, álmait és gondolatait öltözteti szavakba. Ha egy népről, korról vagy társadalomról a valóságnak megfelelő képet akarunk alkotni, akkor esősorban az irodalmát kell megismernünk. Mert a mondott szó hamarabb megtéveszt, mint az Írott, melyben a lélek gondolatai és meggyőződései határozottabb formában tárulnak elénk. Az írott szó átélt történéseknek, kialakult tudásnak, a lélek szűrőjén át- tisztúlt benyomásoknak, meggyőződéssé vált vagy azzá válni készülő igazságoknak, fájdalmat vagy örömet okozó érzéseknek, sejtelmes álmoknak, átvonuló vagy megülő hangulatoknak, életörömmé vagy életcéllá erősödni hivatott elgondolásoknak titokzatos világába vezeti be az embert, A lélek rejtelmes világa pedig felette gazdag és változatos. Talán még a természet világánál is gazdagabb és változatosabb, mert a természet világának csak alkotásai vannak, de álmai nincsenek. Hacsak a természet szépségeit és e szépségek csodálatos változatosságát nem tekintjük a láthatatlan világlélek álmainak. Mert a természetnek is van lelke, kell is lennie, mert mindenben és mindenütt a lélek az é'et. A lélek alkotásai pedig nagyon változatosak. Amint a természet, úgy a lélek világában is vannak szépségek és rútságok, vannak fenséges és elriasztó képek, vannak sugár jegenyék és korcs vadhajtások, vannak illatos, színes virágok és bóditó beléndekek. Az ember azonban mindig és mindenütt ösztönösen csak a szépet és a tökéleteset, az igazat és a tisztát keresi, mert csak az nyújt neki igazi gyönyörűséget. Mert csak a szépben és a tisztában jut teljes diadalra az életerő, mig a korcs alkotás mindig tévedés vagy tökéletlenség. A szellemi világ termékei és alkotásai az irodalomban válnak a napi élet tényezőivé. Itt kerülnek forgalomba a lelki értékek és itt szabják meg azok árfolyamát. Az irodalom elénk tárja mindazt, amit az ember szíve termel és szükségei. Az irodalomban áll előttünk minden szellemi alkotás, amely az élet tényezőjévé lenni törekszik vagy hivatott. Már ebből is természetes, hogy az irodalom nagyon különböző értékeket rak elénk. Az örök értékek mellett ott vannak az elmúlásra szülöttek is. De hát a természetben is együtt nő az évezredes tölgy a hervadó virággal és a szép virággal is együtt nő a gyom. A gyom után azonban senki sem nyúl azért, hogy keblére tűzze A gyom tehát sohasem léphet fel a virág igényeivel. Mert az irodalomban lehet a szépnek ezernyi változata és kell is lennie, de maga a szép semmiből és soha nem hiányozhatik. Talán ezt az elemi igazságot érezte meg a józan magyar lélek, mikor a szív mélységeiben és a lélek magasságaiban fogant irodalmi alkotások összességét szépirodalomnak nevezte el. Az irodalom a lélek termelése és tápláléka egyaránt. A táplálkozás döntő jelentőségét pedig ma már mindenki ismeii. Ezért sen! ire nézve sem lehet közömbös, hogy mit nyújt az az irodalom, amely az ember lelkének mindennapi tápláléka.Ha van büntetése a táplálékok hamisítóinak, úgy én elsősorban és legszigorúbban a lelki táplálékok hamisítóit, az irodalmi kufárokat sújtanám keményen, mert ezek a lélek életét és egészségét támadják meg. Az ember testi jólétének és egészségének a táplálkozás mellett, nélkülözhetetlen tényezői: a napsugár, a tisztaság és a jó levegő, A lélek egészségének is ezek a tényezői. Világosság nélkül nincsen élet, ragyogás nélkül nincsen szépség. A természetben is van sötétség és a sötétségnek is megvan a maga szerepe, hivatása és jelentősége. De a szépségét annak is csak a rajta átragyogó világosság, az éjszaka palástjára hímzett csillagok fénye adja meg. A léleknek is vannak borongós és sötét órái, a mindennapi életnek is vannak árnyékai, de az irodaionnak nem az a feladata, hogy ezeket meztelenül feltárja és mutogassa, hanem az, hogy még az élet árnyékainak feltárásakor is azt igazolja, hogy a lélek és az élet mélységeiben nincs olyan sötétség, amelyen a vigasz- talódás, megnyugvás és reménykedés derűs fényt sugározó csillaga át nem ragyogna. Mert fény és ragyogás az élet igazi éltető eleme. Az irodalom pedig az élet gazdagítását és szépítését tartozik munkálni. Nem is lehet szebb célja és hivatása, mint az életkedv fokozása, az élet tisztítása és javítása. Ezt pedig csak az élet szépségeinek és értékeinek feltárásával és beoltásával érheti el. Ámde a lélek fájának is vannak éretlen és romlott gyümölcsei. Ezek azonban nem valók az irodalom aranytálcájára. Jóizlésű ember nem ra : a vendége elé romlott gyümölcsöt, hanem még a válogatottakat és a szépeket is fényesre és tisztára tö- rülgeti. Nemcsak a vendége miatt, hanem a maga megbecsülése miatt is. Vannak a léleknek is alacsony elgondolásai, vannak a szívnek is orcapirító vágyai, vannak az életnek is visszásságai, betegségei, kiütéses, gennyedő sebei, de ezekkel az irodalom jóizlést és tisztaságot követelő csarnokaiba belépni nem szabad. Az irodalom tisztaságot követel mindenben és mindenkitől. Tisztaságot a szívben, melynek az ajk tolmácsa. Tisztaságot az ajkon, mely a lélek titkait tárja fel. Inkább maradjon az ajk néma, semhogy takargatásra való csatornák piszkát tárja napvilágra. Ezért nem tudtam én soha megérteni és nem tudom ma sem, hogy mikor egy ember az irodalom oltárához lép, hogy azon tudása, érzése, elgondolása nemes gyümölcseiből a közművelődés géniusza előtt áldozatot mutasson be, miért nem öltözteti a lelkét és a szavát a legtisztább ünnepi köntösbe, hogy ezzel önmagát is, olvasóit is megbecsülje. A természet ölén is képződnek mocsarak, melyekből ártó levegő párázik fel. Ezeket azonban mindenki elkerüli. Soha sem tudtam megérteni és ma //
