Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

1923 január 23UJ Nemzedék

Kedd 5

A hivatalos Magyarország hódolata Petőfi nagysága

Fényes ünnepség a parlament kupolatermében

— A* Vj Nemzedék tudósítójától. —

Vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepelte a hivatalos Magyarország Petőfi születésének százéves évfordulóját a parlament monumentális kupolacsarnokában. A friss havon egymásután gördültek az autók és a bérkocsik a hatalmas feljáró olé, amely előtt diszruhás, gyalogos óe lovas rendőrök tartották fenn a rendet. A világ egyik legszebb építészeti remeke a kupolacsarnok hatalmas lépcső háza. s maga az egész kupola tűnd éri villanyfényben úszott. A lépcsőkön diszruhás rendőrök, ala bárdos koronaőrök, selyembe, bársonyba öltözött herol- dók, huszárok és hajdúk egész serege állt sorfalat. A hatalmas terem már 11 óra előtt telve volt ünneplő közönséggel. Fent az aranycirádás többemeletnyi magas páholyokban a magyar társadalom legelőkelőbb hölgyei ültek ünnepi toaletben. A fel díszített elnöki emelvényen ott láttuk az egész magyar társadalom csaknem minden előkelőségét.

Tizenegy óra előtt néhány perctől érkezett Izabella királyi herceg- asszony, Albrecht királyi herceg. Piret de Bihain báró társaságában, majd 11 órakor a kormányzó feleségével és Nád. assy Imre országos főkapitánnyal. A "ótikus kupola alatt felharsant a Máv. gépgyári munkások Acélhana dalosköre részéről a magyar Hiszékeny, amely után

Scftovs7,ky Béla,

a nemzetgyűlés elnöke mondotta el megnyitó beszédét:

— Köszöntőm a magyar társadalmat itt, az Országháza díszes csarnokában abból az alkalomból, hogy bivó szavunkra eljött ünnepet ülni hogy ennek keretében kifejezze kegyel etes hódolatát Petőfi Sándor nagy szelleme és emléke iránt Petőfi Sándor nemcsak a magyar költészeté

és a világirodalomé, hanem.elsősorban mint ember és polgár, mint költő, hírlapíró és színész, mint katona, mint a nép barátja, a nemmel napszámosa és az ifjúság vezére, mint hős és mártír, de mindenek előtt és mindenek felett, mint ma{

tyar á miénk, a magyar társad flóráé. a magyar nemzeté és minden magyaré.

— Elmegyek Petőfi bölcsőjéhez és keresem Petőfi sírját Száz évvel ezelőtt Petőfi Sándor első szivedob- banása csak az édesanyáé volt Ma ennek a szívnek minden lüktetése, minden kincse és drágasága az egész világé.

— Ez Petőfi nagysága. Ezekután sírját keresem. Tudjuk azt, hogy a segesvári csatamezőn forrott össze és lett eggyé az anyafölddel. Az utat sírjához hősi, mártirvére hullásának rózsáival maga hímezte, szórta tele és jelölte meg. Ez az ut nem vezethetett máshova, mint a magyar nemzet szivébe. Igenis, ez a szív az Ö sirja, amely nem az enyészetet, nem az ebnúlást és a feledést hirdeti, mert a magyar nemzet szive örökké él. benne örök az ö emléke és örök az ő feltámadása.

— És ha ennek a sírnak fejfáját keresem, itt vagyunk mi mindany- nyian. ahány magyar, annyi élő fejfa, botegyökerezve Petőfi Sándor egész eszme- és érzésvilágába; ez élteti bennünk az ő legszebb gondolatát a szabad, nagy magyar gondolatot és táplálja lelkűnkben az ő leghatalmasabb érzését: a lángoló honszerelmet.

— Ez a Petőfi magyarsága.

Az elnök beszéde után a magyar királyi kormány nevében Bethlen István gróf miniszter helyett — ki megjelenésében akadályozva volt — Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel.

A belügyminiszter ünnepi beszéde

— Petőfi Sándorral, mint a politikai élet szereplőjével, mint a közélet férfiéval akarok foglalkozni a mai ünnepélyes alkalommal. Szere pem nehéz, inert Petőfi poéta volt elsősorban és ha a poéta rimben ki fejezett hangulatait politikai szem mel boncolgatva — azokból politikai programmok tervszerűségét akar nám magyarázni, politikai tender ciákat szo’gálhalúék ugyan, (le a/ igazságot nem tudnám megállapítani. Petőfi más korban élt, amikoT a fogalmak nem mindenben egyeztek a maiakkal, a szavak mást jelentetlek. mini jelentenek ma és ’gy téves eredményekre kellene jutnom.

— Ne Petőfi szavaiban ás versei- l.i i! keressük ichát tiszten a köz- ügyekről való felfogását, de vessük össze azokkal a politikába sodródott lelkes ifjú lelteit is. így bontakozik ki előttünk Petőfi, mint a közélet embere a _ következőképpen: Petőfi forradalmár volt- De akkor a nemzeti forradalmak korszakát éltük Ma, a társadalmi forradalmak korszakában, amikor a nemzeti érzés szembekerül a forradalmi ér zéssel. Petőfi habozás nélkül a nemzeti érzés oldalára állana. (Helyes lés és taps.) Petőfi Sándort nemzetközinek mondják, nemzetközinek azért, mert még tudta szólaltatni varázslatos igéivel a nagy emberi érzéseket. Az ö nemzetközisége, melyet születése és származása példáz legjobban, abból áll, hogy magyarrá a kari tenni mindent, ami idegen és elfordult volna attól a nemzetközi- ség tői, mely idegenné akarja tenni azt, ami magyar. (Helyeslés.)

—- Petőfi, mint a márciusi Ifjak rgyik vezére, beírta nevét a nemzet közéletének történetébe és amikor ennek a lelkes gárdának politikai céljai érvényesültek, nem tülekedett tovább a fórumon, hanem katona- ruhát öltött és ott teljesítette kötelességét, ahol nem tömjénezés aló

riája övezi a tetteket, de ahol a hazáért lehel meghalni. Ö nem akarta a közéletet a saját hasznára fel használni, de szolgálni akarta a közéletet.

— Petőfi a szabadság harcosa, dalnoka és mártírja volt. A nemzet részére követelte a szabadságot és amikor a nemzet kivívott szabadságát a Jellassichok el akarták tépni és a nemzet egyes töredékei osztozkodtak rajta, Petőfi és a szabadságért lelkesedő társai fegyvert ragadtak, mert nem engedhették meg. hogy a szabadság prédájává váljon egyeseknek és csoportoknak, mert á szabadság nem egyeseké, sem csoportoké, hanem a nemzet egészéé.

— Ez volt a közélet Petőfije. Ön zellen és tetőtől talpig magyar. Egy elnyomott, szenvedő, függetlenségé- hen_ megcsonkított, üldözött nemzet tagja volt. „Közel s távolban semmi fény, csak méesvilágom s honszerelmem ég“ — mondotta nemzetéről. Mi is egy elnyomott, megcsonkított, szegény, üldözött nemzet tagjai vagyunk ma. Sötét az ég. Ebben az elhagyatott magyar hazában kénytelenek vagyunk azt látni, hogy szentségtörő kezek ebhez a mécsvilághoz és hon szerelemhez is hozzá akarnak nyúlni, hogy eloltsák annak lángját. Nekünk kötelességünk, hogy Petőfi mécsvilágát, honszerelmét megvédelmezzük min den támadással szemben. Azt mondotta Petőfi Sándor: Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelh a gyatottabb. Minden népek közt a föld kerekén. Mi magyarnak .születtünk, úgy mint ő, népünk elhagyott, a legelhagy ot tabb, ngv mint akkor voll, és ne künk kötelességünk melléj, állni, élni halni érle, Petőfi Sándor, a Te példáid szerint, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)

A magyar királyi honvédség ré ezéről

vitéz Nagy Pál

gyalogsági tábornok, a hadsereg fő parancsnoka a következő beszédet mondotta:

— Midőn a föld kerekségének minden kulturhelyén a virágokat Petőfi emlékére fonják koszorúkba, c magyar honvédség ciprus és babérágát hozom az örökéletbe bevonult diadalmas nagy Petőfinek, aki egészen a mienk, magyar honvédeké, Egészen a miénk! Nem mi mondjuk ezt csupán, ő maga zengi a Honvéd című versében. Abban a versében, melynek végsorában azt zengi, hogy „A hazáért halni legnagyobb boldogság ezen a világon.“ S ezt zengve el is ment, meg is halt a hazáért, hogy örök életre kelhessen.

— Égostromló sorssal, világgal értünk hadbaszálló, bilincseinket z&r* gető, bilincseinket tördelő titáaii szellem! örök életű dalaiddal Tö. ihleted, Te tartod örök lobogásbao 8 magyar honvédek színeit: Te tartod erőnket örök készültségben: ha a Szűz Máriás harci lobogó kibomlik, meglebbenti annak szárnyait ittak. Kelet és Dél förgetege, a lobogó szárnyain süvöltő szélből Te fogod a szent harcra buzdító riadót fülünkbe harsogni és lángoszlop lest lelked. mely világítani, hevíteni', vezetni fog a kivívott diadalra. Petőfi, örök dicsőséged honában halld me* a magyar honvédek fogadalmát- A Szűz Máriás honvédlobogó a stáboddá, a naggyá lett magyar hava szentséges jelképe lesz. (Hossaan- tartó lelkes éljenzés és taps).

Herczeg Ferenc megemlékezése Petőfiről

Ezután Herczeg Ferenc emelkedett szólásra, aki a tudomány, irodalom és sajtó nevében mondott emlékbeszédet:

— A lángésznek nagyobb kötelességei vannak az emberiséggel szemben. mint az átlagos intellektusnak. A kivételes tehetségű férfi, akit világmegismerése embergyülölő vétesz, hasonlít a kigyulladt kőszénbányához, amely haszon nélkül ég el. Vele szemben áll a nagylelkű zseni, amely kincseit odaszórja embertársainak és melegséget és fényt ad a földi életnek. Ilyen zseni volt Pe-' tőfi Sándor. (Hosszantartó taps.) Amit ez a huszonöt és fél esztendős ifjú gondolt és érzett, az a magyarság ezeréves lelki életének legnemesebb és legjellemzőbb megnyilatkozásai közé tartozik. Annyira magyar, hogy gyakran nem is egy ember, hanem a daloló anyaföld hangját véljük hallani. Dicsősége nemzetünknek és tanulsága irodalmunknak, hogy épen legnemzetibb költőnk emelkedett a világirodalom legnagyobbjai közé.

— A költő pap, de Petőfi nem Apolló, hanem Dionysos isten papja. Ö az élet italától mámorosán követi utján az istenséget. A világ neki* nem művészi látványosság, hanem véres és tüzes valóság. Ö nem fékezi meg az életet, mint az állat- idomitó, hanem táncol vele, mint a katona. Ö az élet katonája. Az ember neki nem modellje, hanem testvére. Neki testvére mindenki, aki küzd, szenved és remél. Az ő költészete nem a müveit osztályok nemes szórakozása, hanem ennél mélyebb, szomorúbb és megrázóbb valami: Eny nemzet imádsága, amely a sötét. földről a csillagos egek felé tör. (Taps.) A képzelet országában is van igazság, van hazugság. Petőfi a legigazibb költő, mert soha még Írónál a gondolat és cselekedet, a költészet és az élet oly kristálytiszta, gyémántkemény egységbe nem forrt. Ez az egység teszi oly megra- gadóyá Petőfi alakja1- A szerelem és a szabadság költője volt. Mint a szerelem költője, egy gyönyörű különösséggel, a hitvesi szerelem dalaival ajándékozta meg a nemzetét Ezért megérdemli, hogy minden mayor asszony a szivébe zárja emléél. (Szűnni nem akaró taps.) Midőn megszólaltak a harci trombiták, a szabadság költője feláldozta szó relmi boldogságát és elment meghalni a hazáért. Ezért megérdemli, hogy minden magyar férfi a szivébe

árja emlékéi.

— Forradalmár természet volt. De az ő korában. minden valamire való magyar ifjú forradalmár volt, mert, a forradalmi tűz. nemi volt egyéb, mint a nemzet, életerejének és élet- aliaratának föltámadása. Demokrata volt, de az ő demokráciája elválaszthat a.tlan volt a nemzeti érzéstől. Megénekelte a világszabad- ságot. Am küldjétek nekünk világa polgárokat, akik a Talpra magyart éneklik és meghalnak Magyarország becsületéért és mi megkoszorúzzuk a világpolgárok zászlóit!

— Petőfi nemcsak esztétikai értékekkel gazdagította a magyarságot, hanem ennél jóval többel: ideálokkal! Ne kicsinyeijük az ideálok hatását a népek életében; az egymás mellett élő emberek laza tömegeit közös ideálok fűzik a nemzet kulturális egységébe. Az, ideál, amelyet reánkhagyott: áz ifjúság- bájában és a zseni füzében ragyogó nemzeti

hős alakja. Az ő élete nemzeti épotz, amelynek fájdalmasan szép és hősies akkordjai beleaerugienak a hétköznapok zajába és gazdagabbá és mélyebbé teszik a magyarság életét.

— Szomorú, hogy oly ifjan halt meg, de felemelő gondolat, hogy szűzies tisztaságában úszta meg az élet zavaros hullámait. Emlékéből az örökifjúéiig fluidumja árad a magyarság vérébe. Ismeretlen sírjából Ián a oszlop tör elő, az életnek eny. nagyszerű vulkánja, amely fényt vet a magyar éjszakába, ar.anylávát ont az országra és a magyar dicsőség tiizével megvilágítja távoli óceánok partjait. Petőfi emlékében önmagát becsüld meg « nemzet

Herczeg Ferenc lelkes és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott be* ezéde után

P. Márkus Emilia

Petőfi „A ledőlt szobor" cimü versét szavalta el páratlan művészettel.

Ezután a gazdáik és földművesed képviseletében Lovász János saó* lalt fel.

A munkások részéről Horváth Gergely vasmunkás, a magyar ifjúság nevében Hagy Iván, 8 MEFHOSz elnöke köszöntötte Pe*

tőfit.

Az ünnepélyen a zárszó keretében Pékár Gyula

a Petőfi-társaság nevében áldozott utolsónak Petőfi szellemének:

— Princeps poetarum! Te költőfejedelem, a magyar nemzet fenségétől megszentelt e kupola alatt im koronás társaságába léptél. Te, az ezeréves bon legnagyobb királyainak: megjöttél. Itt vagy, lánglelked itt lobog köztünk, a mi sóvár szi« veinkben, s mi érezzük azt a szent Petőfi-tüzet és rajongva gyű lünk nála, hogyha majd kell, gyújtsunk is vele. A nagy magyar királyok pcdjg, Szent István koronájának viselői büszkén és áldóan néznek lé rád e márványfalakról, rád. a költés szét koronására, N agy-Magyaror- szág nemzeti gondolatának megtestesülésére, a szabadság evangélistájára, ki kométaként járván be bal- hatatlansági pákádat, egy század múltán im visszatérsz s elhaladva a magyar glóbus felett, zsenid láng- sugarával nemzetedre ismét rárn- gyogsz. Te, a viharban eltűnt, viharban születsz újra szilveszteri centennáriumodra — áldott név, áldott Szilveszter. Ezeréve a szent koronát hozta a magyarságnak, s nyolc század mullán egy másodikat, a költészet koronáját adta a hazának. Arany mind a kettő, az egyik éke a kereszt, a másiké a babér, a földöntúli égi ihlet k»reste ki, jelölte ki min dk ette szamara a hivatott magyar homlokot

— Az elsőt fényes sereg, ragyogó küldöttség hozta tiboros üjbzífci-*, - ba és egy egész megtérő, áj tato« ország várta, a második korona lopva, rejtve, éjjel jött. téli fergeteg sűrű hófátyolába burkoltan Ark-, nagyalföldi alázatos pérfaluba . . . és nem várta senki. Csodás titka az isteni kiválasztásnak, ám a gondviselés mentői nagyobbat munkál, an n/il jobban titkolódzik és soha sem csalódin. És nem csalódott a kiskőrösi pór-bölcsőben sem. A múzsát küldte a bölcsőhöz, a múzsa bold©-, gan síró anya-csókján át megcsókolta a kisdedet Ötször csókolta homlokon. Az elsővel költővé avatía,.