Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

'Pékár Gyula

Pékár Gyula éleshangu támadást intézett Móricz Zsigmond ellen vasárnap a Petőfi- ~ Társaság elnöki székéből

Móricz Zsigmond: „Ha Pékár azt állitja, hogy én a proletár- - ^ diktatúra aiatí elárultam a magyarságomat,

vakmerőén ferdít“

Béla népbiztosával, aki kommunista lapot szerkesztett, aki a bolsevista „Ifjú proletár“ cikkírója volt, aki a vörös diktatúrától pénzt vett föl s akit mind- ezokórt utóbb az irodalmi társaságok ki is vetettek magukból. Ó, bárgyú magyar türelem, mikor szakad cl végre már fonalad! Herosztráteszi csoda, hogy egy ilyen, sohasem vezeklett ember még vezérként nyithassa ki a száját magyar földön. Minden, más hazában a közvélemény vihara elsöpörné őt.

Ugyancsak éleshangu bírálat tárgyává teszi Milotay István egy Móricz Zsigmondhoz írott levél formájában Móricz szlovenszbói beszámolóját:

— Te imádod ezt a magasabb európai kulturvilágot —- írja Milotay —< s megfeledkezel róla, hogy amikor politikai baklövéseidet számon akarják kérni tőled, . - jmindig az író, a művész köpönyege alá menekülsz.

lg)! tettél a múltban is, amikor annyira exponáltad magadat egy másik, még szociálisabb világkép mellett. Én el is hiszem, hogy nem vagy politikus, cikked a legmeggyőzőbb bizonyíték emellett. Te, kedves Barátom, az európaiasságot választod. De ha ez igy van,

miért nem mess/, oda, miért nem válsz végleg és egészen európaivá?

Miért szenvedsz itt köztünk, ha onnét egy szebb és szabadabb élet int feledi Ezek után, amiket most leírtál, a könyvedet, talán még mindig kiveszik a zsebedből a határon, de téged magadat egész bizonyosan tárt karokkal fogadnak az emberség és okosság nevében egyaránt, de

főleg az okosság jogán, amire őszintén szólva, alaposan rá is szolgálsz.

Vasárnap éjszaka beszéltünk Móricz Zsil7- monddal, aki Milotay István vezércikkére és Pékár Gyula beszédére a következő nyilatkozatot tette:

— A Milotay István vezércikkét olvastam s arra csak annyi a válaszom, hogy Milotayt írónak tekintem s ezért nagyon csodálkozom, hogy nem tud olvasni. Emberi ésszel fölfoghatatlannak tartom, hogy valaki az én cikkemből azt olvashassa ki, hogy én a cseh uralomnak szolgálatot oltárok tenni.

Én valóban

el vagyok ragadtatva attól, hogy a cseh uralom alatt élő magyar diákság olyan izzó és nemes magyar tud maradni.

Ebben látom éppen a magyar faj jövőjének biztositékát, hogy a magyar ifjúság ez alatt a tíz év alatt nemcsak, hogy el nem korcsom/!1, de clssántább, tüdő- sabb és önUulatosabb magyar maradt, mint amilyenek mi idehaza vagyunk. A magyar faj jövőjének legnagyobb biztosítéka ifjúságunknak ez a szilárdsága és nagyszerűsége: a babiloni fogságban ízig- vérig magyar és csodálatos nemzeti erőt produkál.

Pékár Gyula mai nyilatkozatáról, amelyet a Petőfi Társaságban tett, csak most hallok és telefonon át vett szavakat nem mérlegelhetek telje» mértékben. De ha ö azt akarja bizonyítani, hogy

én a proletárdiktatúra alatt egy pillanatra is elárultam magyarságomat, akkor vakmerőén ferdít.

Azt, hogy én magyar vagyok, nem kell bizonyítani. Mi az istencsorlája az az ötven egynéhány munka, amit irtom, ha nem a tiszta magyar lélek tükre.

S ma, amikor a magyarság olyan gazdasági és lelki válságban van, amilyenben, nőm volt talán századok óta, minden magyar embernek kötelessége, hogy gondolatait közölje. Ezt teszem. Teszem a legmélyebb meggyőződéssel, a leg felelősség teljesebb magyar lelkiivmerettck Etet tettem a „Nyugat“ teg*

(A Reggel tudósítójától.) Vasárnap az Akadémia dísztermében tartotta évi nagygyűlését a Petőíi Társaság. A zsúfolásig megtelt díszteremben ott volt többek között József királyi herceg, báró Wlassics Gyula,

Eerczeg Ferenc, Némethi/ Károly, Raffay Sándor püspök és Liber Endre alpolgármester. Pékár Gyula elnöki megnyitójában a. negyvennyolcas eszmékről szólott. Majd igy folytatta:

' — A fctüső veszedelemnél is fenyegetőbb a belső aknamunka: a nemzeti szellem lassú

megmérgesése. Ezt a csempésamunkát a tudatos vagy öntudatlan baeillushordozók hemzsegő hada végzi, írók, publicisták ezek, a durva demagógtól a negédes dekadensig. A minap már

akadt magyar író, aki úgyszólván beállt az egyik utódállam magyarellenes propagandistájának.

Ennek az Írónak fáj, hogy cserkészeink hazafias dalokat énekelnek, ellenben fennen dicséri a csonka- határon túli idegen iskolákat, amelyek ottani, gyermekeinket idegen nyelvre s ezen az idegen nyelven „szociálisabb, kulturáltabb, európaibb magyarságra“, vagyis megalkuvóbb magyarságra tanítják. Ez az iró, az „Extra Hungáriám“ régi mondással szemben azt találja, hogy „a magyar világon kívüli élet bizony okosabb és emberségesebb élet“, vagyis: örülj, te elszakított magyar és sohase kívánkozzál többé haza, vissza az anyaországhoz. És a nemzet köteles mindezt tűrni 1 Persze,

ilyet csak olyan ember irhát, aki tizenkét évvel

ezelőtt már alaposan letette a vizsgát a nemzet- hűségből,

oki 1919-ben dunántúli propagandakömlon járt Fun

1931 március 16.

iap megjelent számában is, ahol hosszabb cikkben óglalkozom az ellenem emelt kioktató nyilatkoza- okkal. Lelkem tiszta és a fájdalomtól ég, hogy a nagyarság e szörnyű korszakban sem tud építő ttunkéval foglalkozni...