Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
Nem tűnt el tehát Petőfi a segesvári csatában, hanem halva maradt a csatatéren, s hogy Petőfinek holtteste — legalább családja számára — meg nem mentetett, hanem több sorstársaival egy közös sírba hányatott, annak oka azon szomorú körülmény volt, hogy a jelzett csata két magyarügy-ellenes népfaj határán történt. Segesvárott szászok, Fejéregyházán pedig a gróf Haller- családot kivéve mind oláhok lakják, kik nem bánták volna, ha Kossuthon kezdve a legutolsó magyarig mind azon i két nagy sírba hányattak volna is, melyeket Fejéregyházának a tisztelt grófi \ csalad sírboltjához nem messze, or- száfittjáhog kö^el ástak volt. S ha Petőfinek még most ismeretes sírja felibe emlékoszlop nem ál- líttatik, majd a jövő században azt fogják írni róla, hogy az csak mese volt, hogy ő a segesvári csatában halt volna meg. — — — — — — Scripsi et animam meam salvavi. Markosfalván, 1881. október 16-án. Barabás Károly.» telenűl hazud, — mert én Petőfinek nemcsak személyét, hanem öltözetét s hangját is onnat ismertem, hogy véle a fatális csata előtt pertu poharat ittam volt». így felszerelve ezen részletes tudó-1 sít ást, azon időben, a mikor Kovács (?) kapitány Váradi Jóskát Háromszéken kerestette, hogy felakasztassa, az akkori «Vasárnapi Újság» szerkesztője Pákh Albertnek, a k.-vásárhelyi posta útján kiküldöttem, de a különben feledhetetlen emlékű tisztelt szerkesztő, daczára annak, hogy megkapta, nem adta ki, hanem a helyett a szerkesztői üzenetekben ezt válaszolta: «Már- kosfalván B. K.-nak. Az efféle tudósításokat ez időszerint a czethal elnyeli, mint Jónást». Nem adta ki pedig azért, mert ő is azok közé tartozott, kik Petőfit a segesvári csata után is élni hitték s a légből kapott okokkal is éltetni szerették, minek folytán több súlyt fektetett azon tisztázhatlan kérdés tisztába hozatalára, hogy hol él Petőfi, mint arra, hol halt meg.
