Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
I 8. oldat Béranger költeményei. I A másik emlék e cikk utján kerül először | nyilvánosságra. Özv. Pongrácz Páiné Adorján Margitnak, | az Adorján Boldizsár leányának birtokában | Miskolcon megvannak Béranger hires fran- | cia költőnek barnás bőrbe kötött költeményei, az első lapra vezetett következő sorokkal: „Ezen könyvet Adorján Boldizsár sógoromnak Petőfi személyesen ajándékoz, ta abban az időben, midőn Várgedén G9- mömegyében Kubinyi Rudolfnál tartózkodott — egy sógoromnál tett látogatás alkalmából. Lemmiíon Louise.“ A Petőfi várgedei társasága. Visszautazás Pestre. Petőfi kétheti várgedei tartózkodása alatt kikkel érintkezett még az Adorján-családon és Kubinyi Rudolfon kívül? Erre a kérdésre nehéz ma már kielégítő feleletet adni. Petőfi Úti jegyzetei és Berecz Károly A régi fiatal Magyarország cirriü könyve e részben nem nyújtanak elég felvilágosítást. Maga Petőfi is Heine: Reisebiíder című munkáját véve mintául, inkább az utón nyert benyomások hangulatos előadására törekszik, mint az adatok pontos feltüntetésére. Annyi bizonyos, hogy 1845 Junius hó 7-én Steifer Losoncról saját fogatán jött Petőfiért Várgedére s ő is hozta vissza a költőt. Berecz Károly többször megfordult Kubl- nyinál ezen időben és könyvének egy helyén felhozza: „Várgedéröl kirándultunk Saigőra, a Karancsaljára“... De hogy kik vettek még részt a regényes fekvésű várrom megtekintésében, arra nincsen adat. Abból következtetve, hogy a Kubinyi Rudolf szakácsa Vecseklőn lakomával várta a hazatérőket, a társaság nagyobb számú lehetett. Várgedén 1845-ben a Kubinyi Rudolf lakóházán kívül még 4 kúriája volt a Kubinyi- családnák s ennek tagjai bizonyosan felkeresték a vendégszerető házat, hol az országos hirü vendég időzött, ki a házigazdával együtt visszaadta a látogatást. A várgedei ióhfrü vasasfürdő felkeresése is több mint válősziiiü. A felsőkubihi és deménfalvi Ku- binyiak közül Várgedén élő Bertalanra, a régi Gömör-Kishont nyugalmazott főlevél- lárosára hárul a feladat, hogy e részben a családi emlékeket összeszedje. Megjegyzendő, hogy a Gortvavölgy mai legnagyobb birtokosának, Szabó Lászlónak atyja, ba- czonádl Szabó József, .aki mint huszárkapitány 1845-ben József ifi herceget Palatínus- huszárnak verbuválta, a Petőfi ottjártakor nem lakott még a faluban. Csak 1862-ben vette meg az egyik Kubinyi-kuriát. Hogy Petőfi Bereczcel utazott el 1845 június 14-én Várgedéröl, a „Régi fiatal Magyarország“ következő helye mutatja: Ez útjában Gömörben Kubinyi Rudolfnál találkoztam vele, nőtársakká lettünk egész hazáig.“ Rimaszombatnak mentek Losoncra Steller Antal ügyvédhez, a Petőfi bizalmas barátjához. Innen Pestre 1845 junius, 24-ikén érkezett vissza Petőfi arról az útról, amelyre nézve találók Berecz Károly következő sorai: „Ekkor élvező először népszerűségének vnrázsiüatát: amerre járt, mindenütt tenyerükön hordozták, kitüntetésekkel fogadták; a még kevéssel ezelőtt névtelen sorsüldözöttel úgy bántak, mint ünnepeit fériiuvaJ, szerették, kényeztették, dicsőítették“ Br. KÁLNICZKY GÉZA. — Ne üljön lel hangzatos hirdetéseknek, mert igazán jól és olcsón csak a szolidságáról közismert „Erdélyi“ cég uj üzletében, Fö-utca 37. szerezheti be szükségletét. Nagy választék férfi-, fiú- és gyermekruhákhan, téükabáíok- ftan, raglánokban, bundák és bőrkabátokban. Mérték után a legprecízebb szabásban! Alapítva 1908.. Elv: csak a jó ruha olcsó. — A berlini és wienl orvosi egyetem fizikális osztálya kitűnő sikerrel alkalmazza idült (krónikus) betegségek gyógykezelésénél a fizikális terápiát. Kosicén (Fö-utca 36.) a teljesen berlini mintára berendezett fizikális gyógyintézet foglalkozik a gyógykezelés ezen bevált módjával. Diaíhermia, Quarz, Aureol, hőlég, elektromos fürdők, magas feszültség stb„ gyógyulást hoznak sok olyan betegségnél, amelyek minden más kezelési móddal dacolnak. Kitűnő eredmények a hideg idők beálltával gyakoribb izom- és iziüeíi rbeumatlzmusnál, ágyékzsábá- nál, idült gyomor- és bélbaioknál, vérszegénységnél, tüdőcsucshurutnál, neurasthéniánál és | egyéb idegbántalmaknál. Igen sikeresen kezel- ] tetnelc női bajok és börbajok (hajhullás, arc- \ szőrök végleges eltávolítása hegg nélkül, Prof. 1 Kromayer szerint). Helyes kórisme felállítása- í hoz az intézet Röntgen-laboratóriuma szolgál. | Az intézet szakorvosok vezetése alatt áll. í KASSAI ÚJSÁG iitTnnCTiawnaf tMM—rraiii..'jjLnnig«M.M Ufabb merénylet a szepesi németség ellett Egységesíteni alsarfák a iárásöfeaí — LeljeSeálen kSzig. reSerm terv. — december 21. (Saját tudósítónktól.) A belügyminisztérium a legközelebbi időben, talán már január elsejével következő közigazgatási járások egységesítését tervezi: a szepesóSal- vait a késmárkival, a szepesszombatit a iípíóujvárival és a goínicbányait Sárosme- gyének egyik járásával. Egy pillantás a térképre és azonnal kitűnik a reform igazi célja: a nőmet kisebbségek gyengítése. E köz- igazgatási járások egyesítését bizonyára nyomon követi az illető járásbíróságok egyesítése és akkor a szepesszombati és gölnicbányai német kisebbség lesflprul a 20 százalék alá. A késmárki Járással ez az egyesítés után sem sikerülne, itt még akkor is körülbelül 35%-os német kisebbség maradna. Ezen egyesítésnek más célja nem is lehet, ami abból is kitűnik, hogy a közigazgatási reform szempontjából éppen ezen járásoknak egyesítése a legrosszabb megoldás. Az érfalvai járás községei Késmárkról csak kocsin érhetők el, még pedig a magurai szoroson keresztül. Ez nyáron is olyan ut, hogy alaposan meggondolja az ember, mielőtt megteszi, télen pedig legtöbbször járhatatlan. Lublóról már sokkal kényelme- I sebb és jobb a közlekedés, az ófalusi járás lakossága meg amúgy is nagyon gyakran jár be Lublóra. Azonkívül a lublói Járás maga is kicsiny, úgyhogy a két Járás egyesítésével rendes közigazgatási járás volna alakítható'. Még furccsább a helyzet a szebesszomI fcatl és llptóujvári járásoknál. Itt nehány községek egész napi utat fognak megtenni, hogy járási székhelyére érjen, akár Szepes- szombaton marad a székhely, akár Újváron. Itt is az volna a helyes megoldás, hogy a popradvölgyi községeket a Poprádon fölállítandó járási hivatalhoz, a nyugatra fekvőket Újvárhoz, a keletre lévőket pedig Isilóhoz csatolnák, ha már reformálni akarnak. A gölnicbányai járás embereinek meg egyáltalában semmiféle összeköttetésük nem volna a Járási székhellyel, hacsak nem egy-két napi gyaloguttal, vagy egy napos kocsiuton. Hogyan képzeli a kormány ezt a megoldást közigazgatási reformnak, azt egyelőre nem értjük. Hiszen a közigazgatás ezáltal feltétlenül lassúbb és sokkal drágább lesz. Egy csodálatos könyvből fogok itt kiszakított részeket közölni. Izgalmasabb, drámaibb, megrendiíőbb könyv még soha nem fordult meg a kezemben. Az ember olvasni kezdi s az első betűtől ij az utolsóig nem bir szabadulni a lenyü- fj göző érzéstől, hogy vérrel, párolgó jj friss embervérrel Írták a sorokat. Aki irta, maga is szédülő fejjel érezte, hegy a toll sercegő hegyén át a vére ömlik el a kiapadhatatlan papiríoíiánsokon. De nem volt visszaút, a végzet hajtotta a tollat gyors, egyre gyorsabb iramban s amikor tizennyolc kötet is megtelt apró gyöngybetükkel, elapadt a drága vérfolyam s lehanyatlott a kéz, amely alatt életrekelt egy kétezeréves álom. Hatalmas vérátömlesztés volt ez, amelynek nyomán uj lüktetésnek indult * egy egész nép lassudó vérkeringése. A csodálatos könyv: HerzI Tivadar í naplója. Még nem jelent meg az egész. 1 jómagam csak az első vaskos kötetet f olvastam, de ebben benne van a dráma jj egész mozgalmassága, az észbontó pre- | ludiuin, amelyhez hasonlót még nem \ komponáltak. Az indulás, a forradalom | első lázas napjai ezek, amikor a feltá- | madó gondolat ezer formában rohanja meg a lelket s a kéz mintegy hipnotikus álomban rójja a sorokat, a gondolatokat válogatás nélkül, megejtő összevisszaságban, ahogy a vajúdó lángész kiveti magából. „Ezekben a napokban — írja — HerzI — többször aggódtam ért.e, hogy megőrülök. A gondolatok megrendítő iramban kergették egymást agyamban. Egy egész élet nem lesz elegendő mindezt keresztülvinni. De amit hátrahagyok, hatalmas szellemi kincs. Kinek? Minden embernek.“ Attól a perctől kezdve, hogy kipattant agyából a zsidó megváltás szikrája, az elhivatottság szörnyű terhét érezte váliain, amely elkísérte utolsó leheletéig. Percnyi pihenése sem volt, „írtam járva, ülve, feküdve, az utcán, asztalnál, nappal és éjlel, amikor a gondolat felvert álmomból“. 3 Így született meg az eszme, igy kezdő- ! dött a zsidó nép harmadik honalapitása. | Egy prófétai nagyság odadobta életét, j hogy uj életre kelhessen általa a nép. 1 Menekülés a kereszténységbe. HerzI Tivadar már nagyon korán felismerte a zsidóság gálutbeli helyzetének tarthatatlanságát. Abban az időben az antiszemitizmus uj hullámai borították el Középeurópát s az emberek görnyedt gerinccel igyekeztek me:.’ ujni a fenyegető viharfelhők elől. A büszke Kerzlt emberi önérzetében bántotta a zsidóság ferde magatartása. Megoldást keresett, amely kifelé és befelé is gyökeresen elintézi a zsidókérdést. Akkor még nem a zsidóság szemszögéből nézte a problémát, hiszen oly távol volt a zsidóságtól, az emberi haladás érdekében keresett megoldást. És elindult onnan, ahonnan a legtöbben indulnak e! megkeresni a zsidókérdés nyitját. „A zsidókérdést — olvassuk a naplóban — először a katholikus egyház segítségével akartam megoldani. Kihallgatást akartam szerezni a pápánál és ezt akartam mondani neki: Segítsen bennünket az antiszemiták ellen és én bevezetek egy nagyszabású mozgalmat, hogy a zsidóság szabadon és -tisztességesen térien át a keresztény egyházba. Szabad és tisztességes lesz ez a mozgalom azért, mert a vezetők — elsősorban én — zsidók maradnak és mint zsidók fogják propagálni a többség hitére való áttérést. Világos nappal, vasárnap déli 12 órakor, ünnepélyes felvonulás és harangzúgás közepette történjék, meg az áttérés a Stefanskír- cheben. Nem szégyenkezve és meglapulva, ahogy azt egyesek eddig tették, de felemelt, büszke fejjel.“ Egy átvillanó gondolat volt csupán. Már a következő percben nyilvánvalóvá lett, hogy, tarthatatlan. Önmagára nézve nem is tudta levonni a terv logikus következményét és akkor sem akart kikeresztelkedni, amikor a legtávolabb állott a zsidóságtól. Bizarr gondolat: az egész nép keresztvíz alá hajtja fejét ér, ő marad az utolsó zsidó, aki férfias tudattal viseli a sárga foltot. E tervek csak a fiatal heviilés eltévelyedései voltak és már rövid idő múlva kezd kibontakozni előtte a zsidóság igazi útja. zongora- es hangsa&rrafefára KOSlCE—KASSÁ, MLIMSKÁ (MAItfM) UTCA 14. &Z. ISKOLAHEGEDU kiíftső naisőség&en. Z0N6ORAH ANGOLAS és Javítás szakszerűen végezfefife, vidéken Is. zonroosA, psanin© ÉS HAÄMOMKIM Ikerbe kapbafá. ■ í 6RAMOFOKOK, LEMEZEM ÉS KOTTÁK nagy válaszáéiban. Az összes hangszerei elffsyäs részletfizetésre is Isaphaték. | s I l ■$ 294. szám Vezér nélkül a nyák Parisban eszmél fel népe végzetes sorsára. Látja a feltornyosuió gyűlöletet és határtalan szomorúság tölti cl. „Hosszú évek után — irja — akkor mentem először templomba a Rue de la Victoirecn és az istentiszteletet megint ünnepélyesnek és megkapónak találtam. Ifjúságom emlékei ébredtek fei bennem, a Dohány-utcai zsidó templom Pesten. Megnéztem az itteni zsidókat és felismertem rajtuk a rokonvonásokat, sóhajaikból kiéreztem a rokonsorsot és az volt határozott érzésem, hogy egy nagy család gyűlt egybe a templomban.“ Röviddel később felvillan benne, miért oly szerencsétlen a zsidó nép: „Szétszóratásunk kétezer esztendeje alatt nem volt egységes politikai vezetésünk. Ezt tartom szerencsétlenségünk legfőbb okának, ez többet ártott nekünk minden üldözésnél. Emiatt mentünk belsőleg tönkre és züllöttünk el. Nem volt senki sem, aki — há monarchikus önzésből is — derék emberekké nevelt volna. Ellenkezőleg. Mindenféle rossz mesterségre kényszeritettek, gettóba zártak s amikor megnyíltak a gettó kapui, azt akarták, hogy egyszerre Olyanok legyünk mint, a többi szabad emberek. Ha egységes politikai vezetésünk lesz, a zsidókérdés meg lesz oldva.“ — Két ut áll a zsidóság előtt — mon-. dotta báró Hirschnek. — itt maradni, vagy kivándorolni. De mindkettőhöz szükséges, hogy a fajt előbb a helyszínen megjavítsuk. Harcképessé, erkölcsössé és munkaszeretővé kell tennünk a zsidóságot és azután ha szükséges — kivándorolni. A szent őrület. Ekkor fogant meg benne a zsidó állam gondolata. A terv felbukkanásától kezdve egészen addig, amig készen állott a „Judenstaat“ masszív szellem- palotája, HerzI a legválságosabb é\tá- zis napjait élte. Szinte percnyi szünet nélkül dolgozott agyveleje az emberfeletti művön és észre sem vette, hogy elszakadt a realitások talajától; magas régiókban lebeg, ahova senki sem követi őt. Ha ma betekintünk ebbe a lázas agyvelőbe, amelynek liü fotográfiája a naplójégyzeíek első kötete, önkéntelenül a rajongó próféták és szentek jutnak eszünkbe, akiket kortársaik őrülteknek tekintettek, ö maga is érzi ezt. „Ezen őszinte feljegyzések után — irja — némelyek nagyzoló őrültnek fognak tartani. Mások azt fogják mondani, hogy üzletet vagv reklámot akarok csinálni magarának. De az én rokonaim, a művészek és filozófusok meg fogják érteni, milyen hamisítatlan mindez és támogatni fognak.“ . HerzI az embsr. Olyan volt ezekben a napokban a szelleme, mint egy háborgó vulkán, amelyen nap-nap után újabb kráterek fakadnak fel és íelíarthatatlanul ontják magukból az izzó anyagot. HerzI ténylegesen átélte álmának minden részletét és magát cselekvő tényezőként állította be a zsidó áüamépités grandiózus müvébe. Lelki szemei előtt már késze állott a zsidó állam, teljes, mintaszer berendezésével és látta magát is, min az állam fejét. Ember volt és számított az. emberi nem minden gyöngéjével. Tudta a maga gyöngéit is és nem leplezte őket. Az errők^zóló feljegyzések örök emberi dokumentumok maradnak. Sokszor naiv elképzelések, néha egészen zsidótlan megállapítások, de mindegyiken ott érződik a nagy egyéniség elragadó páthosza. Kiragadok néhány mondatot a lázas áiomlátásokból, a leggroteszkebbeket, a legbizarrabbakat, mert ezek visznek legközelebb a megismeréséhez. íme néhány morzsa a hatalmas szellem szétszórt kincseiből: Nehéz küzdelmeink lesznek: az akadékoskodó fáraókkal, az ellenségeinkkel, főkép önmagunkkal. Az aranyborjú! Ha majd ott leszünk, az aranyborjú körül táncolok fel fognak háborodni, hogy nem engedem őket a börzére. Szétkergetem őket az utcákon s a parlamentben ezt fogom mondani: „Ez jó volt a fogságban. Most a szabadság kötelességei várnak ránk. A becsületes munkások, tisztességes kereskedők, felíalájók,' tudósok és művészek népe kefl hogy legyünk. Régebben a börze- játék megbocsátható volt. Ma csak a lustáié és a munkakerülők akarnak bör- zézni. Herat Tivadarnak, a zsidók vHágpropagáléfának napiéi a 9,Ssám©mra az élet és kezdetét wife a vllágíttrfénelem“
