Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

Lelkesedéssel ünnepelte március idusát a magyarság

itthon és a

A verőfényes tavaszi vasárnap a szabadság ünnepének tiszta fényében sugárzott. Lelkesedéssel ünnepelte a magyarság itthon és a külföldön is mindenütt a szabadság napját, március idusát, a márciusi eszméket, amelyeknek hőseire, apostolaira kegyelettel emlékezett vissza.

A budapesti, vidéki és külföldi szabad- s&günnepségekről alábbi tudósításunk számol be:

Az egyetemi ifjúság ünnepe

Az egyetemi és főiskolai ifjúság hagyományos március 15-iki ünnepségei vasárnap reggel az Egyetemi-templomban szentmisével kezdődtek. Utána az Egyetemtéren gyülekeztek a bajtársi egyesületek tagjai, majd a Petőfi-térre vonultak, ahol koszorút helyeztek el a Petőfl-szobor talapzatán. Az egyetemi ifjak a Petőfi-térről a zenekar hangjai mellett a Szabadság-térre vonultak és itt megkoszorúzták a négy irredenta szobrot. Az ünneplő felvonulók továbbhaladva, tisztelegtek a Batthyány- örökmécses, majd a Kossuth-szobor előtt és végül a Pesti Vigadóba vonultak & hagyományos ünnepség megtartására.

A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség, amelynek élén jelen volt Bornemisza Géza iparügyi miniszter, ott voltak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről Szily Kálmán és Tasnádi-Nagy András államtitkárok, if j. Wlassics Gyula báró h. államtitkár, továbbá az egyetemi hatóságok képviselői.

Bevezetőül az Egyetemi Énekkarok a Hiszekegyet énekelték el, majd Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház művésze szavalta el a Nemzeti Dalt. Ezután sipeki Balás Károly egyetemi tanár mondott ünnepi beszédet.

— A szabadság fogalma — mondotta — nem frázis, értékét akkor látjuk igazán, ha elveszett, akkor látjuk, hogy nélküle az élet nem igazi élet. A szabadság hamisítatHavasz püspök az if,

Vasárnap délelőtt, a Kálvin-téri református templomban Ravasz László dr. püspök vezette az ünnepi istentiszteletet.

— Ma, március 15-én mindenütt, ahol magyar él a világon, a magyar nemzetnek azt az életigényét crősítgetjük hitvallásokkal és emlékezésekkel, amelyért a történelem folyamán a legtöbbet szenvedett és a legtöbb vért áldozott: a szabadság életigényét. Minden más nép közül talán a magyar tapasztalta meg magán legjobban, hogy a szabadság az életnek olyan feltétele, értékadó tényezője, amelyért sokszor kockára kell tenni az életet is, mert szabadság nélküli életet nem érdemes élni. Azért ez a mai nap nemcsak egy történelmi eseménynek emléke, hanem ez a nap a nemzeti öntudatnak, a nemzet önbecsér- zetének ünnepe.

— És ma ünnepli a magyar cserkészet fennállásának huszonöt esztendős évfordulóját is. A két ünnep csak látszólag különbözik egymástól, van a bensejükben valami szükségképpeni kapcsolat, mert szabadság és ifjúság úgy függenek össze, mint ideál és reform, mint cél és nevelés, hivatás és módszer. A szabadság Ígérete mindig az ifjúság aranykapuján érkezett be a valóság birodalmába és ezen a kapun Át érkezik meg a boldogabb és 3zebb jövendőre az élet csodájának ígérete is.

— Az emberi nemzetség az egyik világháborúból részegen és vakon tántorog a, iiidsik világháború felé, •— így folytatta

lan értelme mindig a kollektiv és egyéni szabadság együttes meglétét jelentheti csupán.

— Országunkban a szabad elemet, a szabadság megtestesítését mindenkor a történelmi magyar népesség képviselte. A magyar faj, a magyar vár volt a szabadságnak, a függetlenságnak az alkotó eleme és ezért a magyar faj és a magyar vér kultuszát is hirdetem itt a szabadság ünnepén. A jövő feladata is: minél több nemzetfenntartó autonómiának kiépítése. Ez a legbiztosabb eszköze a nemzetellenes, dres- truktiv áramlatok eredményes leküzdésének is.

— A világháború óta még sokkal nagyobb szüksége van népünknek és fajunknak szabadságra, mint azelőtt, hiszen pár kilométerre tőlünk nem szabad a magyar szó, a magyar gondolat, a magyar imádság. a magyar élniakarás. A mi vérünkre, fajtánkra nézve a szabadság nem frázist jelent, hanem az életnek, a fennmaradásnak lehetőségét, elszakított véreinkre nézve pedig a kiirtástól való menedéket.

Ezután Kósa István, a Protestáns Diákszövetség ügyvezető elnöke lépett a szónoki emelvényre. Hangoztatta, hogy ifjúságunk lelkiismerete tudatában látja, miként rohan a világ eszeveszetten vesztébe. Kétségbeesve érzi azt is, •—■ mondotta, — hogy a háború jegyében eldobott kő elsősorban az ő megsemmisülését fogja jelenteni. A gyűlölködés esztelenül szított lángjával szemben ifjúságunk vezetői úgy nálunk, mint külföldön úgyszólván felcsaptak a márciusi eszmékhez híven: a szeretet és megértés utazó ügynökeivé. Utazótáskájukban a nagy nemzetközi diákkonferenciákra a jóság és a kiengesztélödés mintagyüjteményeit viszik. Ezek a cikkek ma még nem kelendőek, de eljön az idő, amikor nemcsak passzív szenvedői, hanem aktiv irányítói lehetünk majd saját sorsunknak.

A Himnusz eléneklésével ért véget az ünnepi ülés.

uság megmentéséről

szentbeszédét Ravasz László, — és nem lehet másképp megmenteni, mint hogyha mássá tesszük a,z ifjúságát s általa mássá a jövendőjét. Maga a világ gyógyíthatatlannak látszik, a békekötésekben ugyanaz az ádáz düh és gyűlölet lappang é3 ver fészket, amely a lövészárkok vérzivatarában tombolt, minden diplomácia csak út új háborúk felé és minden háború új kezdet még rettentőbb és még gyilkosabb politika számára: — a világot, magát megmenteni nem lehet, de meg lehet, menteni a gyermeket, az\ifjóságot. • y „

Ravasz püspök végül Isten áldását kérte a kormányzóra, a nemzetre és a magyar cserkészetre.

Március tizenötödike az Országzászlónál

Vasárnap egész délelőtt tartott a különböző testületek felvonulása a Szabadságtéren, az Ereklyés Országzászlóhoz. Déli tizenkét órakor sokezer főnyi közönség, számos közéleti előkelőség jelenlétében, valamint több németországi és egyéb külföldi vendég előtt folyt le az Ereklyés Ország- zá3zló Nagybizottságának ünnepsége, s ennek keretében az ünnepélyes őrségváltás. Az ünnepi beszédet Csélényi Pál dr. fővárosi bizottsági tag, társelnök mondotta. Ezután a MÁV Visszhang-zenekara adott elő hazafias dalokat.

Pékár Gyula nemzeti értékeink megvédéséről

A Petőfi-Tarsaság hatvanadik nagygyűlése

Március idusán tartotta hatvanadik nagygyűlését a Petőfi-Társaság a Tudományos Akadémia dísztermében. Az ünnepi nagygyűlésen Pékár Gyula v. miniszter, a társaság elnöke mondott megnyitóbeszédet ^Nemzeti értékeink megvédése” címmel s rámutatott a jelen legparancsolóbb szellemi kötelességére, hogy biztosítsuk nemzeti értékeink megvédését azokkal szemben, akik területi és gazdasági kiraboltatásunk után most még szellemi kincseinktől is meg akarnák fosztani minket.

— Szent hitem, — mondotta, — hogy egy nemzet jövőjét nem nyert, vagy vesztett háborúk döntik el, hanem szellemi kincseinek ama nemzeti fajaúlya, amellyel a V$ág szellemi javainak a* öaszeségét gyarapította. Az anyagi Magyarországot feldaraboló első merénylet után most a szellemi Magyarország ellen készül a második merénylet.

— Egyre vakmerőbben folyik a merénylet-hadjárat a szellemi haza kirablására, nemzeti értékeink aranyfajsúlyának az ellopására. A külföld nevetségébe fu’ó rágalmaknál fontosabb az a hajsza, amellyel irodalmunk, művészetünk és tudományunk- világraszóló nagyjait akarják elcsenni tőlünk. Szerintük Hunyadi János, Hollós Mátyás oláhok, Rákóczi, Madách, Kupeczky, Mikszáth, Jedlik Ányos csehszlovákok, Semmel- u'sis, Dürer, Munkácsy, Fadrusz, Beli ár németek, Zrínyink délszláv, Petőfink rác ...

— Ne ámuljunk ellenségeink gyűlöletén,

inkább azon csodálkozzunk, hogy a külföldi agyarkodással szemben mi innen belülről nem teljesítjük százpercentes ercUyel kötelességünket nemzeti értékeink megvédésének a terén. Szomorú való, de nincs meg nálunk az a megalkuvást nem ismerő, egységes szellemi front, amely irodalomban, művészetben, színpadon, sőt a tudományban is ösztönös együttműködéssel képes lehetne a kívánt emberfeletti erőfeszítésre. Nézzenek körül hazánk szellemi életében, — a mi lángoló magyar táborunkkal szemben a bolsevista 1919 óta ma is ott áll a másik, az internacionalista tábor. Ez a nemzetietlen irány büntetlenül él, virágzik, sőt hódít ama hivatalos nagy tévedés alapján, amely azt vallja, hogy „mindaz, ami magyarul ira- tik, magyar s irodalmi jogosultsággal bir”... Végzetes tévedés ez, mert csak az a magyarul írt szó magyar, amely nem a hazát tagadja, hanem épp a nemzeti géniuszt szolgálja. s azt is magyaros magyarsággal, s nem kerékbetört jassz-nyélven. Francia, olasz, német, vagy angol földön a nacionalizmus ugyan hamar lesújtana az ily nemzetietlen manőverek ellen... E két csoport közt ott egy harmadik, a közönyösök gyáva nagy tábora, kik mint óvatos lesipuskások, nálunk se állnak sorompóba nemzeti értékeinkért, hanem lapulva várják a „konjunktúra” billenését.

Pékár Gyula ezután a kontárszellem felburjánzására mutatott rá egyes kultúrintézményeknél, felvetette továbbá a kérdést, a magyar ügyet szóTgálja-e az, aki az elszakított magyarságnak írt „pálya- díjnyertes” irodalomtörténetében átértékeli nemzeti irodalmunk nagyjait s a saját radikális világszemléletét vetíti vissza régmúlt idők leikébe.

Az ünnepi ülés közönsége lelkesen ünnepelte megnyitóbeszédének elhangzása után Pékár Gyulát, majd Havas István főtitkár tett jelentést a PetőlT-Társaság működéséről. Ezután bejelentette a főtitkár, hogy a Petőfi Társaság tiszteleti tagjainak sorába választotta Lörinczy Györgyöt, aki félszázados írói munkásságával feledhetetlenné tette nevét. Rendes tagok lettek: agyag- falyi Hegyi István költő és Földi Mihály, aki az új magyar regényirodalom egyik kiemelkedő alakja. Kültagok lettek: Kisfa- ludy-Stróbl Zsigmond és Lux Elek szobrászművészek.

Ezután Dutka Ákos a Gyulai-nagydíjról tett jelentést, majd az elnöklő Pékár Gyula átnyújtotta a nagydíjat jelképező plakettet Lázár Bélának és Szász Károly- nak, a nagydíj idei két nyertesének.

A továbbiak során Komin Gyula, a tár. saság tiszteleti tagja melyen szántó, érdekes székfoglaló előadást tartott ,fPetöfi pesszimizmusa” címmel.

Azt fejtegette, hogy Petőfi lelkét a fájdalmak iránt való nagy fogékonysága és ingerlékenysége különösen hajlamossá tette az érzelmi pesszimizmusra. Fokozott önérzete, tehetségének fölényes tudata, az embereknek vele szemben tapintatlannak, sőt rosszindulatúnak érzett bánásmódja, bírálóinak meg nem értő, sőt gyűlölködő modora hamar belehajtja az etikai pesszimizmusba, Ezt aztán csakhamar belevetíti a történelembe is. Petőfinek gyökerében egészséges, életkedvtől duzzadó lelke azonban mégis felülkerekedik az öröm és fájdalom aritmetikai mérlegén, éppen azért, mert őserős idealizmus hevíti. Nem a pesszimista Petőfi az igazi Petőfi: velejében nagy eszményhívő optimista. Minél meg- rendítőbb lelki válságok sújtják, annál szebb álmokat álmodik a jövendőről, annál erősebb hittel hisz eszményeinók megvalósulásában.

Kornis Gyula előadását a nagygyűlés résztvevői elismerő tapssal fogadták, majd vitéz Bodor Aladár költeményeit mutatta be. Ezután Csathó Kálmán olvasta fel pompás, derűs novelláját „János és a bicikli” címmel, amelyet a jelenvoltak sok nevetéssel és tapssal honoráltak. Végül Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház kiváló művésze Petőfi: Nemzeti dal-át adta elő gyújtó lelkesedéssel.

Az ünnepélyes nagygyűlésen az Akadémia dísztermében megjelentek József és József Ferenc királyi hercegek, a kultuszminisztérium képviseletében Mariay Ödön miniszteri tanácsos, a főváros részéről Sipőcz Jenő főpolgármester és ifj. Némethy Károly tanácsnok, az Akadémia képviseletében V&inovich Géza főtitkár. A Kisfaludy-Tár- saság megbízásából Kéky Lajos kormányfőtanácsos és még sokan mások.

Az. ünnepélyes nagygyűlés után. a raegfcí_______ 1936 MÁRCIUS 17, KEDD

v

ott előkelőségek és a társaság tagjai a Dunapalota különtermében díszebéden vet» tek részt. Elsőnek Pékár Gyula a kormányzóra ürítette poharát, majd Gyökössy Endre mondott nagyhatású beszédet a Petőfi-ser- leg megemelésével. Majd József Ferenc királyi herceg emelkedett szólásra, aki lendületes szavakkal adott annak a reményének kifejezést, hogy a március idusa meghozza végre ennek a meggyötört nemzetnek a boldogulást és szebb, nyugodtabb jövőt.

Vitéz Somogyváry Gyula beszéde a Pátria Klub vacsoráján

A Pátria Magyar Hirlapirók, írók és Művészek Klubja március 15-én tartotta közgyűlését, amelyen három évre a következő tisztikart választották meg: tiszteletbeli elnök Herczeg Ferenc, ügyvezető-elnök Hindy Zoltán dr., ügyvezető-alelnök Baranyai Lajos, alelnökök Horváth Kálmán, Kiss Ferenc, Márton Ferenc, v. Somogyváry Gyula, Tóth László dr., igazgató és főtitkár Gáspár Jenő. Közgyűlés után társasvacsora volt, amelyen az első pohárköszöntőt Hindy Zoltán mondotta a kormányzóra, majd vitéz Somogyváry Gyula szólalt fel.

— A mai magyarság tragédiája — úgymond — nem pusztán magyar, hanem világtragédia. A nagy francia ébredés hármas jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség, nem válthatta meg a világot, mert a három fogaimat elválasztották egymástól. Nem tette boldoggá a győzőket sem, akik a szabadságot csak önmaguk számára értelmezik, s most ágyuk tömege és szuronyok erdeje sem biztosítja álmukat. Elválasztották egymástól a jelszavakat. A szar badságot úgy gondolták, elég ha megvan politikában és gazdaságban. A szabadság pedig egyenlőségtől és testvériségtől elszakítva rombolni kezdett. Üj zsarnokságok és új birodalmak születtek általa fegyverben és pénzben. Oligarchiák támadtak, amelyeknek intésére hajórakományok kincse süllyedt a tengerbe, az éhezők szemelát- tára. De nem emelt fel az önmagáért való egyenlőség sem senkit, sőt a hitványak közé ráncigálta le a nemeseket is. Az önmagáért való egyenlőség megfojtotta ikertestvéreit: a szabadságot és a testvériséget. A harmadik eszmével, a testvériséggel nem próbálkozott meg senki, noha hirdetője a názáreti ács házából lépett ki vele s azt mondotta: szeretet. Az embereknek azonban nem isteni igehirdető, hanem emberpróféta kellett. Ám menjen a világ a hármas eszme után, de ne válassza el őket egymástól, mert a hármas ige töretlen egységben világújító igazság, különváltan romlás és átok. Legyen szabadság, de ennek legyen korlátja és bölcs fékezője az egyenlőség és legyen egyenlőség, de ennek szelíd parancsoltja a testvériség legyen.

Az Újságírók Egyesületének szabadságlakomája

Az Újságírók Egyesülete vasárnap délben tartotta a Newyork-étteremben meg szabadságlakomáját, amely részt vett Mi- kecz Ödön miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője; helyettese, Rákóczy Imre dr. miniszteri tanácsos, Kalozsváry-Borcsa Mihály miniszteri osztálytanácsos, Mengele Ferenc, a külügy- mir.isztériumi sajtóosztály vezetője, Dumgy Ferenc miniszteri osztálytanácsos, továbbá Herczeg Ferenc és sokan mások.

Az ebéd végeztével az el3Ő pohárköszöntőt Márkus Miksa mondotta a kormányzóra, Utána Pethö Sándor tartotta a Jókai- serleg megemelésével az ünnepi beszédet, amelyben többek között ezeket mondotta:

— Itt, a magyar újságírók szabadságlakomáján meg kell mondanunk nyíltan és ünnepélyesen, — úgymond, —- százszor is jaj lenne nekünk, ha egy morzsányi igazság is találtatnék abban a felfogásban, hogy nemzetünk alkotmányos szabadsága kizárja, vagy lehetetlenné teszi azoknak a szociális koreszméknek megvalósítását, amelyekben való hitünk épp oly kigyilkolhatat- lan, mint aminő eltörölhetetlen és elaíkud- hatatlan kötelességünk őrködni és virrasz- tani alkotmányos és nemzeti önkormányzatunk ódon bástyái felett.

— A nagy magyar reformerek és nemzetvezérek világos és teljes tudatában voltak annak, hogy az ősi magyar alkotmány olyan szilárd és ruganyos konstrukció, amelynek keretei közé minden szubverziv és forradalmi kísérlet nélkül is he lehet építeni a legradikálisabb fejlődési erőket is.

Ezután a sajtóreform tervével kapcsolatban azt hangoztatta Pethő Sándor, hogy a reform megalkotásában tekintettel keli lenni az elszakított magyarságra is.