Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
Söfojch chámoszcho - Hálél-Nirco: A Hálél folytatása
53 PESZÁCHI HÁGÁDÁ Náchálo löJiszroél ávdoj, ki löojlom chászdoj. Sebösiflénu zochár lonu, ki löojlom chászdoj. Vájifrökénu micorénu, ki löojlom chászdoj. Nojszen lechem löchol boszor, ki löojlom chászdoj. Hojdu löEl hásomojim, ki löojlom chászdoj. (136. zsoltárok] Örökségbe szolgájának, Izraelnek, mert kegyelme végtelen! Ki megalázottságunkban megemlékezett rólunk, mert kegyelme végtelen! Ki megszabadított ellenségeinktől, mert kegyelme végtelen! Ki kenyeret ad minden halandónak, mert kegyelme végtelen! Adjatok hát hálát az ég Urának, mert kegyelme végtelen! Nismász kol cháj, tövoréch esz simcho Adojnoj Elojhénu, vöruách kol boszor töfoér uszörojmém zichröcho Málkénu tomid, min hoojlom vöád hoojlom Ato El, umibálodecho éjn lonu melech gojél umojsiá pojde umácil umöfárnész vöojne umöráchém böchol ész coro vöcuko. Éjn lonu melech elő Oto. Elojhé horisojnim vöhoáchárojnim, Elojhá kol börijojsz, ádojn kol tojlodojsz, hámöhulol börojv hátisbochojsz, hámönáhég ojlomoj böcheszed uvörijojszovböráchámim, váAdojnoj hiné lőj jonum völoj jison. Hámöojrér jösénim vöhámékic nirdomim, vöhámésziách ilmim vöhámátir ászurim, vöhászojméch nojflim vöházojkéf köfufim, löcho lövádcho ánáchnu mojdim. Ilu finu mólé siro kájom, ulösojnénu rino káhámojn gálov, vöszifszojszénu sevách kömerchávé rokiá, vöénénu möirojsz kásemes vöchájoréách, vöjodénu föruszojsz könisréj somojim, vöráglénu kálojsz koájolojsz, éjn onu mászpikim löhojdojsz Löcho, Adojnoj Elojhénu vElojhé ávojszénu, ulövoréch esz sömecho ál áchász méelef álfé álofim vöribé rövovojsz pöomim hátojvojsz niszim vönifloojsz, seosziszo imonu vöim ávojszénu milöfonim. MiMicrájim göáltonu, Ádojnoj Elojhénu, mibész ávodim pödiszonu, böroov zántonu, uvöszovo kilkáltonu, mécherev hicáltonu umidever miláttonu, umécholojim roim vöneemonim diliszonu. Ád héno ázorunu ráchámecho, völoj ázovunu chászodecho, vöál titsénu Adojnoj Elojhénu lonecách. Ál kén évorim sepilágto bonu, vöruách unösomo senofáchto böápénu, völosojn áser számto böfinu, hén hém jojdu vivorchu, visábchu vifoáru, virojmömu vöjááricu, vöjákdisu vöjámlichu esz simcho Málkénu. Ki chol pe löcho jojde, vöchol losojn löcho szisóvá, vöchol ájin löcho szöcápe, vöchol berech löcho szichrá, vöchol kojmo löfone-Minden élőlény lelke áldp a Nevedet, Örökkévaló Istenünk, minden halandó szüntelenül a Te felséges nevedet magasztalp, mióta világ a világ. Te vagy a mi Istenünk és Kívüled nincs megmentőnk, se oltalmazónk, mert csak Te szabadítasz és mentesz meg minket. Te látszel bennünket, sbaj, szorultság idején Te könyörülsz meg rajtunk. Nincs nekünk urunk, csak Te. Te vagy a kezdet és a vég Istene, ura mindennek, ami e világon mozog. Hódolunk hát Neked és magasztálunk Téged, ki a világot kegyelmesen, lakóit irgalmásán vezeted. Nem alszol Te, s nem szenderegsz, hanem Te ébreszted az alvókat, költögeted a szunnyadókat, megszólaltatod a némákat, megszabadítod a foglyokat, megtámogatod a roskadókat, kiegyenesíted a meggörbedteket. Csak Neked hódolunk! És ha tele volna tengernyi dallal a szánk, ha háladalunk túlharsogná a tenger zúgó hullámait, s ajkunk rebegése betöltené a menny boltozatát, ha szemünk forró hálánktól úgy izzana, mint a nap, ragyogna, mint a hold, két karunk úgy tárulna szét, mint a sasnak szárnyai, lábaink mégoly könnyen futnának Elébed, mint a táncos lábú szarvasok - akkor sem tudnánk kellőképpen hálát adni Neked, Örökkévaló Istenünk, atyáink Istene, akkor sem tudnánk elégszer megköszönni szent Nevednek azt a töménytelen jótéteményt, csodálatos csodatetteket, amit őseinkkel és mivelünk cselekedtél. Örökkévaló Istenünk, Te szabadítottál ki bennünkét Egyiptomból, Te váltottál ki bennünket a szolgaság házából. ínségben tápláltál, bőségben jóltartottál, kardtól megmenekítettél, járványoktól megkíméltél, súlyos betegségektől megóvtál bennünket. Mindmáig megsegített a könyörületességed, nem hagyott cserben irgalmasságod. Ne is taszíts el bennünket soha, Örökkévaló Isten! Mi pedig testünk minden sejtjével, amit Te plántáltál belénk, lelkünk minden rezzenetével, amit Te leheltél belénk, nyelvünk minden hangjával, amit Te kölcsönöztél nekünk, csak Téged dicsérünk, magasztálunk és ünnepelünk, hogy kellőképpen dicsfénybe vonjuk, és megszenteljük királyi Nevedet. Minden száj Téged dicsérjen, minden ajak Rád esküdjön, minden szem rajtad csüngjön, minden térd Előtted hajoljon
