Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
Söfojch chámoszcho - Hálél-Nirco: A Hálél folytatása
45 PESZÁCHI HÁGÁDÁ Kitöltjük a negyedik poharat és Élijáhu próféta serlegét. Majd kitárjuk az ajtót és ezt mondjuk: Söfojch chámoszcho el hágojitn áser lőj jödoucho, vöál mámlochojsz áser bösimcho lőj korou. Ki ochál esz Jáákojv vöesz novéhu hésámu. Söfoch áléhem zámecho váchárojn ápcho jászigém. Tirdojf böáf vöszásmidém mitáchász söméj Ádojnoj. Zúdítsd haragodat azokra a népekre, akik nem ismernek el Téged, és azokra a birodalmakra, amelyek nem idézik a Nevedet. Mert elemésztették Jákobot és feldúlták tanyáját. Borítsd rájuk haragodat, érje utol őket izzó dühöd. Üldözd őket kíméletlenül, irtsd ki őket mennyboltod alól. (,Zsoltárok 79:6-7'., uo. 69:25., Siralmak 3:66.) Hálél-Nirco Zsoltárok, befejező dalok Lőj lonu Adojnoj lőj lonu, ki lösimcho tén kovojd ál chászdecho ál ámitecho. Lomo jojmru hágojim: ájé no Elojhéhem. VElojhénu vásomojim, kojl áser choféc oszo. Ácábéhem keszef vözóhov, máászé jödéj odom. Pe lohem völoj jödábéru, énájim lohem völoj jiru. Oznájim lohem völoj jismou, áf lohem völoj jörichun. Jödéhem völoj jömisun, rágléhem völoj jöháléchu, lőj jehgu bigrojnom. Kömojhem jihju ojszéhem, kojl áser bojtéách bohém. Jiszroél bötách báÁdojnoj, ezrom umoginom hu. Bész Ahárojn bitchu váÁdojnoj, ezrom umoginom hu. Jiré Adojnoj bitchu váÁdojnoj, ezrom umoginom hu. a15. zsoltár 1-11.) Ádojnoj zöchoronu jövoréch, jövoréch esz bész Jiszroél, jövoréch esz bész Áhárojn. Jövoréch jiré Ádojnoj hákötánim im hágödojlim. Jojszéf Ádojnoj áléchem, áléchem vöél bönéchem. Böruchim átem láÁdojnoj ojszé somájim voorec. Hásomájim somájim láÁdojnoj, vöhoorec noszán livné odom. Lőj hámészim jöhálelu Ja, völoj kol jojrdé dumo. Váánáchnu növoréch Ja méáto vöád ojlom, hálelujo. fi 15. zsoltár 12-18.) Ne miértünk, Örökkévaló, ne miértünk, hanem irgalmas és igazságos Tenmagadért. Szerezz dicsőséget szent Nevednek! Miért kérdezzék a népek: Hol van hát a ti istenetek? Holott a mi Istenünk itt van felettünk az égben, és kedve szerint cselekszik. Az ő bálványaik azonban, még ha ezüstből, aranyból valók is, csak gyarló emberek kezeművei. Van ugyan szájuk, de nem beszélnek, szemük is, mégse látnak, fülükkel nem hallanak, orrukkal nem szagolnak, kezükkel nem tapintanak, lábukkal nem haladnak, torkukból nem száll lehelet. Ez legyen mindazok sorsa, akik őket alkották s bennük bíznak. De te, Izrael, csak az Örökkévalóban bízz, segítséged és pajzsod Ő! Áron népe, az Örökkévalóban bízz, segítséged és pajzsod Ő! Ti istenfélő jámborok, csak az Örökkévalóban bízzatok, segítségetek Ő s pajzsotok! Istenünk, megemlékeztél Izrael házáról, Áron népét áldd meg, áldd meg népünket, Áldásod szálljon a jámborokra, kicsikre, nagyokra egyaránt, Sokasítson meg benneteket és gyermekeiteket, kik áldottai vagytok az Örökkévalónak, az ég és a föld Alkotójának. Mert a mennybolt az Örökkévalóé, csak a földet adta az embereknek. Nem a holtak dicsérik Istent s nem a majd sírba hanyatlók, hanem mi, élők áldjuk a nevét most és örökön-örökké, háleluja!
