Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-07 / 6. szám

is PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1995. JANUÁR 7., SZOMBAT 3 Antall Józsefre emlékeztek Horn Gyula modernizációs programja Tette, amit tehetett Magyarország egy új Európában Oly nagyfokú érdeklődés kísérte a Zrínyi Hona Alapít­vány által rendezett Antall József-emlékestet csütörtö­kön, hogy a hallgatóság egy része be se fért a Hunyadi Klub előadótermébe. Voltak, akik a meghívott vendé­gek: Szabad György és Tölgyessy Péter (SZDSZ) gondo­latait az előtérben, illetve az utcán, ablakmélyedésbe tá­maszkodva hallgatták. Első szabadon választott miniszterelnökünk nagy ér­deme, hogy egyensúlyte­remtésre törekedett — muta­tott rá Szabad György, s hozzáfűzte: ő volt, aki a par­lamentáris demokrácia nyu­gati változatát szerette vol­na Magyarországon megva­lósítani. Ugyanakkor a Ke­letnek példát mutatott ab­ban, hogy a sztálinizmusig eljuttatott ország képes a de­mokratikus átalakulásra. Aki nem a róla mondotta­kat, hanem a tőle hallotta­kat veszi figyelembe, tud­hatja, hogy néhai miniszter- elnökünk bár beszélt a bal­oldal veszélyéről, a jobbra- tolódást is annak nevezte — emlékezett vissza a törté­nész-politikus. — Termé­szetesen küzdött a jobbolda­li értékeket leegyszerűsítő baloldali felfogás ellen, ám legfontosabbnak mégis a kö­zépről kormányzást tekintet­te. Antall József nem a múlt politikusa volt tehát, — Mi történt tegnap a Publika Rt.-nél, a lap eladá­sáról folyó tárgyalásokon? — A részvénytársaság igazgatótanácsának ülésén is­mertettek egy szerződésterve­zetet, amely a lap eladását cé­lozza. Ezután az igazgatóság egyhangúan felhatalmazta a Publika Rt. elnökét, hogy kössön eladási szerződést a vételi igényt bejelentő Nem­zeti Sajtó Kft.-vei. — Ezúttal más jelentkező' neve nem merült fel? — Nem. — Az adásvétel kérdése el­dőlt? — Minden lehetséges, hi­szen Isten útjai kifürkészhe- tetlenek. Nagy valószínűség­gel ez a szerződés tető alá ke­rül. — Lesznek-e a lap vezeté­sében személyi változások? , — Egyetlen személyi vál­hanem azé a nemzeté, amelynek múltbéli értékeit — a jövőre gondolva — a jelenben akarta kibontakoz­tatni — hangsúlyozta a volt házelnök. Tölgyessy Péter vissza­emlékezésében az MDF si­kereit és kudarcait elemez­te, s elmondta: véleménye szerint jórészt azok csatla­koztak már kezdetben a Ma­gyar Demokrata Fórumhoz, akiket valamilyen nagy sére­lem ért a szocializmus ko­rai szakaszában. A magyar társadalom generációinak többsége azonban a késő Kádár-korszak gyermeke — fejtegette az SZDSZ-es politikus —, s az ő problé­máikkal az MDF nem fog­lalkozott eléggé. Tölgyessy Péter szerint Antall József közvetlen volt, egyértelmű és világos, sőt humorérzék­kel is rendelkezett, ám ezt csak szűk környezete ta­pasztalhatta meg. Megnye­rő televíziós személyiséggé tozásról tudok, ez pedig a fő- szerkesztő személye. — Vagyis önnek mennie kell? — Fogalmazhatok így is, de inkább azt mondom, hogy az új tulajdonos főszer­kesztőként nem rám számít. A lapnál való maradásom szempontjából ez pillanatnyi­lag azt jelenti, hogy el kell gondolkodnom bizonyos dol­gokon, ezért a kérdésre vég­leges választ anég nem adha­tok. — Várható-e, hogy válto­zik a lap szellemisége, irá­nya ? — Azt gondolom, hogy igen. Ez szükségszerű, hi­szen mindenféle személyi változás egy lap élén együtt jár ezzel. — Vajon miként? — Azt nem tudom, itt csu­pán az emberi különbségek­nem tudott válni, a modem kommunikációs csatorna nem az ő műfaja volt. ' A hallgatóság ekkor meg­mordult és többen közbeve­tették: a médiát kézben tar­tók nem is engedték képer­nyőre a néhai miniszterelnö­köt. Tölgyessy Péter erre Deák Ferencet, a haza böl­csét idézte: A politika a le­hetőségek közötti tudo­mány, s jó, ha tudomásul vesszük, hogy ezen sajtóvi­szonyok között kell működ­ni. Az MDF akkor lesz is­mét sikeres, ha szembenéz azzal, hogy miért is veszítet­te el szavazóinak egy részét. A meghívott vendégek ezt követően kérdésekre vá­laszoltak, ám még mielőtt erre sor került, Szabad György nem hagyta szó nél­kül Tölgyessy Péter sajtó­val kapcsolatos megállapítá­sait. A többi között megje­gyezte: valóban volt olyan antalli beszéd, amelyet nem sugárzott a Magyar Televí­zió. Ha a politikusoknak jól kell tudniuk szerepelni — állapította meg Szabad György —, akkor színészek­re kellene bízni a politikát. bői indultam ki, vagyis ab­ból, hogy egy főszerkesztő egyénisége rányomja bélye­gét az általa irányított lapra. — Mégis, mire számít az. elkövetkező időszakban a lap működésére, irányultsá­gára vonatkozóan? — Van bennem egy nagy­fokú, együttérző kíváncsi­ság, hiszen túlságosan sok időt áldoztam az életemből ennek a lapnak. Ugyanakkor él bennem a remény, hogy si­kerül meghosszabbítani a lap életét a beláthatatlan idő­kig. — Az ellenzéki pártok ve­zető politikusai ezúttal is csendben vannak. Minek tu­lajdonítja ezt? — Ennek több oka is le­het. Ebben az esetben talán arról van szó, hogy nem lát­nak veszélyt ebben az üzlet­ben. Mivel közelről ismerik, úgy gondolom, reálisan meg is tudják ítélni ezt a helyzetet. (bánó) A Középtávú gazdasági straté­gia irányelvei című, a Pénz­ügyminisztérium által készí­tett munkaanyag csak egy ré­sze a hároméves stabilizációs csomag irányelveinek, s sem­miképpen sem maga a moder­nizációs program — hangsú­lyozta Forgács Imre, a Mi­niszterelnöki Kabinet Moder­nizációs ' Programirodájának vezetője tegnap az MTI mun­katársának. A Horn Gyula mi­niszterelnök szeptember végi parlamenti beszédében kilá­tásba helyezett, valószínűleg áprilisban az Országgyűlés elé kerülő modernizációs kor­mányprogram — amelynek munkacíme „Magyarország egy új Európában” — az emlí­tett munkaanyagnál sokkal szélesebb témaköröket ölel fel. Nemcsak közigazagtási kérdéseket taglal, hanem vizs­gálja a társadalompolitikai és nemzetközi összefüggéseket is, s külön figyelmet szentel az Európai Unióhoz való csat­Csoportok vetélkednek (Folytatás az 1. oldalról) E hónap végén országos vá­lasztmányi ülésen választják újra a párt vezetését; helyte­len lenne tehát, ha a jelenlegi ügyvezető elnökség bármi­lyen tartós megállapodásról tárgyalna partnereivel. Arra a kérdésre, vannak-e kérdőjelei „a tisztújításnak”, Surján László elmondta: a pol­gári pártok most arra figyel­nek, megmarad-e a KDNP ki­egyensúlyozott és centrista jel­lege, amely az elmúlt évek pártpolitikáját jellemezte, vagy netán olyan vezetés kap bizalmat, amely baloldalra, esetleg ezzel egy időben a szélsőjobbra is nyitott. Meg­ítélése szerint azonban ez az elmozdulás nem fog bekövet­kezni, de érezhető ilyen irá­nyú törekvés a pártban. A pártelnök utalt arra, hogy most nem személyek, hanem csoportok „vetélkednek” a ve­zetésért. A január 28—29-ei orszá­gos választmányi ülés előké­szítését szolgálja az intézőbi­zottság mai tanácskozása is, amelynek Surján szerint nagy gondot fog okozni az alapsza­bály módosítása, a tervezetet ugyanis a Füzessy Tibor által vezetett bizottság csak decem­ber elejére készítette el, így nincs mód arra, hogy a tagság azt alaposan megvitassa. T. Á. ✓ Uj tulajdonos, új főszerkesztő', Uj Magyarország Az Új Magyarországnál várható tulajdonosváltásról és az ott kialakult helyzetről kérdeztük Fábián Lászlót, a napilap főszerkesztőjét. Magyarok Boszniában Általában úgymond soha nem tudni, ki sértette meg a tűzszünetet, az azonban bizonyos, hogy Szarajevóban naponta halnak meg az emberek. Ezt Török Ti­bor, a Bosznia-Hercegovinai Magyarok Humanitárius Egyesületének elnöke mondta a Határon Túli Magyarok Hiva­talában tegnap megtartott sajtótájékozta­tón, majd beszámolt a magyar főváros­ban elkezdett megbeszéléseiről, hiszen a bosnyák főváros azért élni szeretne, ehhez viszont nagyon kell a segítség, mert az embereknek egyszerűen nincs mit enniük. A háborús körülmények el­lenére — ha csökkentett szinten is — folytatják a termelést, ahol lehet s ami­kor van energia, működik a városi köz­lekedés — bár utazgatni a városban ki­egyenlítendő az orosz rulettal —, a diá­kok számára pedig lényegében folyama­tos az oktatás, annak ellenére, hogy a tá­madók gyakorta éppen az iskolákat sze­melték ki célpontnak. Élelmiszer, gyógyszer és ruhanemű kellene leginkább a három esztendeje ostromgyűrűbe zárt város megszenve­dett polgárainak. Ez ügyben látogatott Budapestre Török Tibor a Boszniában élő mintegy 1200 magyar képviseleté­ben. A segélyszállítmányokatni vi­szonylagos biztonsággal lehet eljuttatni a rendeltetési helyre, s most a Vöröske­resztnél, a Máltai Szeretetszolgálatnál, a Magyarok Világszövetségében, vala­mint a különféle alapítványoknál és hu­manitárius szervezeteknél tett látogatás után a Szarajevóban, Tuzlán és Mostar­ban élő magyarokhoz is már bizonyára eljut a segítség. S. P. lakozásból adódó feladatok­nak. A modernizációs program- iroda vezetője rámutatott: az átfogó program készítése so­rán olyan nagyságrendű egyeztetésre van szükség, amely nem kizárólag vala­mely tárca kompetenciája, s — mint Forgács Imre hozzá­tette —: valójában kormány­ügyről van szó. E feladat me­nedzselésére, „levezénylésé­re” jött létre a programiroda. A kormánytisztviselő az in- teíjú során több ízben hangsú­lyozta: a PM anyaga csak elő­zetes közgazdasági szakmai elképzeléseket tartalmaz. A dokumentum a gazdasági sta­bilizáció feladataiból indul ki, erőteljes benne a pénzügyi sta­bilizációs „vonulat”, s a jelen­legi gazdasági helyzetből adó­dóan a modernizáció folyama­tát a gazdasági lehetőségek függvényében vázolja fel. For­gács Imre szerint a középtávú gazdasági sratégia irányelvei­nek készítői nem annak elem­zésére vállalkoztak, hogy mire vezethető vissza a jelen­legi helyzet, s nem kerestek felelősöket, hanem a továbblé­pés lehetőségeit vázolták fel. Foglalkoztak a gazdaság mak­roszintjeivel, rögzítették az ál­lamháztartási reformmal, az adórendszerrel és a szerkezet­megújítás feladataival kapcso­latos kiinduló elgondolásaikat. Ezt a tézisanyagot jelenleg a PM és az általa felkért szak­értők és tudományos kutatók elemzik, de — mint ismere­tes — már az Érdekegyeztető Tanács tagjai is tanulmányoz­hatják. Mindaddig azonban sem ez a PM-dokumentum, sem pedig az azzal párhuza­mosan készülő elemzések nem tekinthetők végleges­nek, amíg a kormány nem foglalkozott az anyaggal, s az abban szereplő témakörök­ről nem született politikai döntés — hangsúlyozta vége­zetül Forgács Imre. Mit csinál Fodor Gábor? A könyvtárügyet és a könyv­kiadást érintő igazgatási át­szervezéssel kapcsolatban nyílt levelet intézett Fodor Gábor művelődési miniszter­hez a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Könyvtári és Informatikai Kamara, a Nemzeti Kulturá­lis Alap könyvtári kollégiu­ma, a Kultúraközvetítők Ka­marája és a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Nehezménye­zik, hogy a szakmájukat, an­nak a társadalomban, a kultu­rális életben elfoglalt helyét befolyásoló mimisztériumi változtatásokat megelőzően nem egyeztettek a szakmai és érdek-képviseleti szerve­zetekkel. Meddig? Két címet szeretnék Kedves Olvasóink emlékezetében fölidézni tegnapi újságunkból. Az első: Kormányátalakí­tás?, míg a második: Lerombolta a mítoszát. A Kor­mányátalakítás? című tudósításunkban a nagy példány­számú cseh politikai napilap, a Mladá Fronta Dnes írá­sát idéztük, amelyben az MSZP és az SZDSZ közti fe­szültségeket elemezték. Míg a második cikk a Die Presse című bécsi lap írásával foglalkozott. Jól mutatja ezt, hogy közvetlen környezetünkben jókora Figyelmet szen­telnek a magyar kormány, illetőleg a koalíciós pártok te­vékenységének, de azt is, hogy bizony az 1990 és ’94 kö­zötti időszak nem múlt el nyomtalanul. Észreveszik ám külföldön és mind többen itthon is, hogy a „szakértőket a kormányba” jelszó végül is semmivel nem ér többet, mint a „tudjuk, merjük, tesszük”... Ezek a hangzatos jelszavak az akkori ellenzéki pártok vezetőinek szájából ragyogóan hatottak, ám mára kiderült: az Antall-kabi- net, majd később a Boross-kormány ezerszer bátrabban cselekedett, mint utódaik, nem beszélve arról, hogy az Antall József illetve Boross Péter által vezetett társaság (mármint a kormány) a mostani kormányhoz képest nemhogy szakértőinek, hanem egyenesen zseniálisnak mondható. 1990 és ’94 között Magyarországnak jól ala­kult az a képe, amelyet róla külföldön festettek, igaz e kedvező képbe magyarországi tollnokok mindig igyekez­tek belepiszkítani, de — lássuk be — Antall József meg­tehette, hogy fölényesen söpörje ez utóbbiakat a szőnyeg alá. Mára sajnos megértük, hogy alig-alig hárul feladat ezekre a hazánkkal szemben rosszindulatú tollnokokra, hiszen a Die Presse utal Horn Gyula diplomáciai ügyet­lenségeire, arra, hogy külföldi megnyilatkozásait mind­untalan helyre kell igazítani. Ez kiváltképp súlyosbítja helyzetünket, s lássuk be, ha az egykori külügyminisz­ter, aki szakértőket ígért, követ el ilyen jellegű „ügyetlen­ségeket”, akkor a nála sokkal gyakorlatlanabb miniszte­rek miféle szakmai munkát végezhetnek? Némely csele­kedetüket ismerjük, hiszen Kuncze Gábor az átvilágítá­sok lebonyolításával megbízott bírót például megfenye­gette, ami nem annyira szakmunka, mint inkább baklö­vés, na és hosszan lehetne sorolni mindazt, ami lehet, hogy belefér az SZDSZ „tudjuk, merjük, tesszük” jelsza­vába, ám egy normális embernek azonnal föl kell tennie a kérdést: Vajon még meddig merik? (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents