Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 5. szám
§ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1995. JANUAR 6., PENTEK Magukra maradtak a megyei települések Beszélgetés Schmidt Gézával, a közgyűlés új elnökével A fővárosnak es a megyenek együtt kell működnie — mondta Schmidt Géza, a Pest Megyei Önkormányzat új elnöke, akivel megyeházi hivatalában beszélgetett Vödrös Attila főszerkesztő és Bánó Attila főszerkesztő-helyettes. — Elnök úr honnan indult, s mivel foglalkozott korábban? — Budapesti születésű vagyok. Édesapám Békés megyei, közelebbről gyulai volt. En mindig a fővárosban éltem, és ennek megfelelően itt végeztem el valamennyi iskolámat. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1952-ben szereztem jogi diplomát, majd ezt követően elhelyezkedtem, és mindig pénzügyi, költségvetési területen dolgoztam. A munka mellett tovább tanultam, és ipari szakon mérlegképes könyvelői képesítést szereztem, ami a pénzügyi tevékenység szempontjából igen hasznosnak bizonyult. — Pénzügyekről hallva a laikusok gyakran valamiféle unalmas, száraz tevékenységre gondolnak. Vajon igazuk van-e, más szóval vannak-e a pénzügyekkel kapcsolatos munkáknak vonzó, szép oldalai? — Némi túlzással azt is mondhatom, hogy csak szép oldalai vannak. Nagyon sokan összetévesztik a költség- vetési munkaterületet, mondjuk az adóztatással. A kettőnek csak annyiban van köze egymáshoz, hogy a költségvetésnek az egyik jelentős bevételi forrása az adókból származik. Aki költségvetési területen dolgozik, az nem foglalkozik az adóbevallások készítésével, felülvizsgálatával, ami valóban egy másfajta tevékenység. — Miért szép a költségvetési munka? — Ha nagyon leegyszerűsítve akarnám megfogalmazni a választ, akkor azt is mondhatnám, hogy egy pénzügyi dolgozó számára már az is szépen hangzik, hogy kétszer kettő négy, hogy a könyvelés egyezik, hogy a zárások egyeznek, hogy mindezt az előírásoknak megfelelően, időben sikerül elvégezni. Ebben is van valamiféle szépség. Ennél azonban sokkal többre tartom a költségvetési munkát. Ugyanis a pénz fel- használásán keresztül valósulnak meg a legkülönfélébb dolgok. Ez nemcsak az egyének, a családok életében van így, hanem a közfeladatok ellátása során a társadalom egészét illetően is. A különféle ellátások színvonala nagymértékben függ attól, hogy miként alakul a költségvetés és mennyire értik a dolgukat azok, akik ezen a területen dolgoznak. Egy kórház, egy iskola, egy szociális otthon, vagy bármilyen más intézmény működését jelentősen befolyásolja az, miként használják fel a rendelkezésre álló pénzeket. Kevés pénzt is fel lehet használni jól, és sok pénzt is rosszul. Ez elsősorban a költségvetési szakembereken múlik. És amikor költségvetésről beszélünk, nemcsak a meglévő intézmények, létesítmények működtetésére kell gondolni, hanem az újak megvalósítására is. A szakembert is örömmel tölti el, ha azt látja vagy hallja, hogy épült egy új iskola, bővült egy kórház, egy szociális otthon, vagy új szakrendelés indult egy orvosi rendelőben. A költségvetés szépsége tulajdonképpen az ilyen eredményekben keresendő. Passzív szerep évtizedekig — Milyen szerepet játszik az ön életében a politika? — A társadalomban élő ember életéhez kisebb-na- gyobb mértékben a politika is hozzátartozik. Természetesen nem mindegy, hogy a politika irányítójaként, közreműködőjeként, szemlélőjeként, vagy éppen elszenvedőjeként veszünk részt a folyamatokban. Nem mindegy, hogy aktív, vagy passzív szerepet vállalunk-e. Nem politikusnak készültem, ezért természetesnek tűnhet, hogy nekem hosz- szú időn keresztül passzív szerep jutott. De ez nem mindig volt így. 1956-ban a politikai aktivitásom olyan formában is megnyilvánult, hogy a megye munkájában a forradalmi bizottság tagjaként vettem részt. Akkoriban a megyei tanács dolgozója voltam. Meg kell mondjam, hogy ez a politikai szerepvállalásom évtizedkre szólóan komoly hátrányokkal járt. — Tudna erre példát mondani? — A forradalom leverése után az osztályvezetőm első feladatai közé tartozott, hogy engem a Pest Megyei Tanács pénzügyi osztályáról eltávo- lítson. A Budai Járási Tanácshoz száműztek, ami szakmai tapasztalatszerzés szempontjából végül is hasznosnak bizonyult. Közelebb kerültem az élethez. 1957-től tíz éven keresztül dolgoztam a járási tanácsnál, és később nekem ez a tíz év annyit jelentett, hogy jobban, alaposabban ismertem a járás településeinek gondját-baját, mint az ottani járási vezetők. Ez az ismeretszerzés tehát hasznosnak bizonyult, és némileg ellensúlyozta azt a hátrányt, ami a politikai kiszorítottság- ból adódott. 1967-ben kerültem vissza a megyei tanácshoz, de egészen a rendszer- változást megelőző évig „élveztem” a forradalom idején tanúsított magatartásom miatti hátrányos megkülönböztetést. Arra mindig jó voltam, hogy dolgozzam, hogy a szakmai ismeretemet hasznosítsák, de vezetői poszt betöltése már szóba se jöhetett. Csak a rendszerváltozás előtti évben lehettem pénzügyi osztályvezető. — A budai járás alapos ismerete netán azt is jelenti, hogy ez a tájék közelebb áll a szivéhez, mint a megye más területei? — Ez már régóta nem így van. Kétségtelen, hogy a hetvenes években így éreztem, s azt hiszem, ez érthető. Az elmúlt évtizedek alatt azonban módom volt megismerni Pest megye valamennyi térségét, és ma nagyon kevés olyan település van, ahol a hivatali munkám során nem fordultam meg. Ma ki merem jelenteni, hogy ismerem a megye valamennyi régiójának jelentősebb gondjait, tehát fogalmazhatok úgy is, hogy ma a szívem csücske nem kizárólag a budai járás, hanem Pest megye egész területe. — A megye különféle régiói sok szempontból különböznek egymástól. Mások az adottságaik, a lehetőségeik. Miként lehet egyensúlyba hozni ezeket a térségeket? — Valóban nem könnyű kiküszöbölni az eltéréseket. Ezzel kapcsolatban komoly probléma az is, hogy Pest me' gyének nincs olyan megye- székhelye, mint az ország többi megyéjének. A tanácsi időszakban ennek talán volt annyi előnye, hogy amíg a legtöbb megyében a megye- székhelyt fejlesztették elsősorban, addig nálunk a pénzek megoszlottak a városok között. Más kérdés, hogy az elosztás milyen politikai szempontok szerint történt. Például Szentendre esetében egyértelmű, hogy az egykori tanácsi időszak kultúr- és művelődési politikájának következtében ez a város központi szerepet játszott bizonyos fejlesztések, beruházások terén. Említhetem a megyei művelődési központot, a könyvtárt, a legkülönbözőbb múze-« umokat, a számos kulturális programot és kiállítást. Ezt persze magyarázni lehet az ott élő alkotók nagy számával, de tudjuk, hogy a kiváltságos helyzet eléréséhez önmagukban az alkotók nem lettek volna elegendők. Tény, hogy az akkori párt- és tanácsi vezetés jelentős összegeket pumpált Szentendrébe, s emiatt komoly vádak is érték a várost, mert ilyen célú támogatásokra nem futotta a megye más településein. Ettől eltekintve a települések részére elosztott pénzek sze- pontjából nem volt kifejezetten hátrányos a megyeszékhely hiánya. Más szempontból viszont ez a hiány gondokat okozott. A főváros diktálni próbált — Pest megyének nincs megyeszékhelye, ám ehelyett itt a főváros, amely nem egy kérdésben kifejezetten riválisa, vitapartnere a megyének. Nem jelent ez külön terhet a megyei közgyűlés számára? — Ez mindenképpen nagy problémát jelent a közgyűlésnek és a megyei vezetésnek egyaránt. Az ésszerűség azt diktálná, hogy közöttünk és a főváros között egy jó együttműködés valósuljon meg. Emlékezetem szerint, s hivatali munkám tapasztalatai alapján is ezt kell mondanom, erre még nem került sor. A tanácsi időszakban is olyan volt a helyzet, hogy a főváros diktálni próbált a megyének, és a megyénél többnyire nem voltak olyan személyi feltételek, amelyekkel ezt ellensúlyozni lehetett volna. Igazság szerint az elmúlt vagy vélt hatalmi pozícióból, csak az egyenjogúság elvéből kiindulva. A munkám során ehhez mindenképpen ragaszkodni fogok. Különféle területeken ennek alapján fogom kezdeményezni a tárgyalásokat a főváros vezetésével. — Tudjuk, hogy a megyei közgyűlés elnöke, illetve Budapest főpolgármestere nem azonos hatáskörök és jogkörök birtokában áll a saját apparátusa, testületé élén. E tekintetben úgy tűnik, a mérSchmidt Géza: Dönstük el együtt, melyek a legfontosabb kérdések, amelyekért a megye vezetésének ki kell állnia Talum Attila felvétele négy évben sem változott sokat a helyzet. Anélkül, hogy bírálni akarnám az elmúlt ciklus önkormányzati vezetését, tényként kell megállapítani, hogy nem sikerült olyan kapcsolatot teremteni a főváros és Pest megye között, ami kívánatos lenne. A főváros és a megye sok vonatkozásban egymásra van utalva, egymást ki kell egészítenie. — Mire gondol? — Például a főváros vízbázisának tekintélyes része Pest megye területén van. E (vízbázisnak a védelme a fővárosnak legalább annyira érdeke, mint a megyének. A szemétégetés, a szemételhelyezés problémájával önmagában sem a főváros, sem a megye települései nem tudnak megbirkózni. A főváros munkaerő-ellátása sem képzelhető el Pest megye nélkül. Ugyanakkor a fővárosi lakosok jelentős része a megye területén tölti a szabadidejét, ide kirándul, itt van a hétvégi háza, kertje. Mindezzel szorosan összefügg a közlekedés kérdése. Nem értek egyet az olyan fővárosi szemlélettel és magatartással, amely például a közlekedés fejlesztése, a közlekedési vállalatok gazdálkodása, működése terén hatalmi szóval kíván eredményt elérni. Számtalan példát lehetne említeni azon kérdéskörökön belül, ahol a fővárosnak és a megyének együtt kellene működnie. Itt gazdasági, kulturális, politikai érdekazonosságok vannak, s ez utóbbi alatt természetesen nem pártpolitikai érdekazonosságra gondolok. Az együttműködés megvalósulásának nagyon sok feltétele van. Ezek között első helyen említem az egyenjogúságot. Nem lehet korrekt tárgyalásokat folytatni valós leg nyelve a főpolgármester oldalára billen. Nem jelent ez az ön számára kedvezőtlen helyzetet a felmerülő vitákban? — Nyilvánvaló, hogy egy főpolgármester hatásköre, jogköre, feladatai jóval meghaladják azt, amivel bármely Pest megyei önkormányzat vezetője rendelkezik. De ez esetben nem ilyen jellegű rivalizálásról van szó. A megye lakossága, a polgármesterek gyakran hiányolták az elmúlt négy évben azt, hogy a megyei önkormányzat szinte külön élte a maga életét, függetlenül a településektől. Nem hiszem, hogy ez valami félreértésből vagy abból adódott, hogy a megyei önkormányzat és a települések ön- kormányzatai között mellérendeltségi viszony van. A megyei önkormányzatnak igenis kell, hogy legyen olyan feladata, amellyel a települések munkáját, haladási irányát megpróbálja koordinálni, összhangba hozni. Öt hónapig voltam a megye alel- nöke a korábbi ciklusban, s talán tudvalevő, hogy bizonyos személyeskedésbe torkolló nézeteltérések miatt mondtam le e tisztségről. A megye egészében gondolkodva — Ezen időszakban nem egy alkalommal tárgyaltam Demszky úrral például az agglomerációt érintő közlekedési kérdésekről. E tárgyalásokon részt vettek a megye érintett településeinek a polgármesterei is. Amióta leköszöntem, nincs tudomásom arról, hogy megyei szinten folytatódtak volna ezek a megbeszélések. Vagyis a települések magukra maradtak. Létrejött ugyan e településeknek valamiféle spontán szövetkezése, de nyilvánvaló, hogy ez nem elegendő. Különösen nem, ha arra gondolunk, hogy a főváros mindig is igyekezett a maga számára előnyös pozíciókat teremteni. Polgármestereink korábban is tiszteletre méltó igyekezettel próbálták képviselni településeik érdekeit, de minden igyekezetük és jó szándékuk ellenére nem lehettek komoly partnerei a fővárosnak a felmerülő viták során. Például a főváros és Dunakeszi közötti, a szemételhelyezésről folyó vitákban a megye nem volt sehol. — Ebben szerepet játszottak a közgyűlésen belüli nézeteltérések? — Egészen biztosan. A megyei közgyűlés vezetőinek tevékenysége éveken keresztül jórészt abban merült ki, hogy különböző személyi vitákba bonyolódtak. — Eszerint az új közgyűlésnek jelentősen meg kell változtatnia a korábbi munkastílust. — Képviselőinknek meg kell ismerniük a megye ösz- szes problémáját. Ismerniük Leli azokat az összefüggéseket, amelyek megkönnyítik számukra a tájékozódást, mert nem elegendő az, ha a saját településük gondjait, igényeit ismerik. Az egyes települések érdek-képviseleti fórumait az adott települések önkormányzatainak testületi ülései jelentik. Itt a megye egészében kell gondolkodnunk, hogy segíthessünk azoknak a különbségeknek a csökkentésében, amelyekről már beszéltünk. Teljesen mások a gondok Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta mezőgazda- sági típusú vidékein, mint a Galga völgyében, vagy a Zsámbéki-medencében, illetve a Dunakanyarban, vagy a Ráckevei-Duna-ág térségében. Ha a különböző mutatókat egybevetjük, akkor azt látjuk, hogy már régen nem SZabolcs-Szatmár az ország legelmaradottabb része. Pest megye számos térségének az ottaninál sokkal rosszabbak az ellátottsági mutatói! Lehetne beszélni a lakáshelyzetről, az intézményi ellátottságról és sok egyébről. Fordult a kocka, mert Pest megye nem részesült differenciált kormányzat támogatásban. Mindent egybevetve, nekünk most az információáramlás érdekében megfelelő fórumot kell biztosítanunk polgár- mestereink számára. Döntsük el együtt, hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekért a megye vezetésének teljes mellszélességgel ki kell állnia. Ennek érdekében új formákra, új koncepcióra van szükség, hogy eredményesen képviselhessük a megyében élők érdekeit akár a fővárossal, akár a kormányzattal szemben. Végezetül megragadom az alkalmat, és boldog új évet kívánok Pest megye valamennyi lakójának.
