Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUÁR 2., HÉTFŐ Művelődési házat avattak Kákán Helye a hagyományápolásnak, helye a kultúrának Egy éve, tavaly januárban döntöttek Rókán az építkezésről, márciusban elkezdték a munkálatokat, decemberben felavatták a létesítményt. Ilyen tempóval épült meg az 1394 négyzetméteres sportcsarnok és az 1080 négyzetméteres művelődési ház, valamint az emeleti, 250 férőhelyes színházterem. A falu nem panaszkodhat, hogy karácsonyi ajándék nélkül maradt. Ennek örömére háromnapos megnyitóünnepséget rendeztek — december végén —, amelyen gyerekek és felnőttek százai vettek részt. Róka mintegy négyezer lakosa, érthető módon, büszke az új intézményre, amely számos programnak ad helyet ezután — film- és színházi előadások, koncertek, nagyobb rendezvények, sportesemények lesznek majd itt. A könyvtárteremben jelenleg helytörténeti kiállítás látható, de hamarosan helyükre kerülnek a könyvvel teli polcok. A két klub- helyiség valószínűleg állandó* „lakókra” talál majd, hisz sok tevékeny csoport működik a faluban. A sportcsarnokot — mivel az iskola szomszédságában van — valószínűleg maximálisan használatba veszik. „Várt lány várat nyer” — mondta a helyi plébános a megnyitóünnepségen, ez tükrözi élethűen a valót. Nem szabad elfelejteni azokat a régi iparosokat, akik megértették és megérezték a kultúra fontosságát, jelentőségét és építettek egy helyi művelődési házat is. Az igény és a lelkesedés viszont megmaradt. Alomból valóság lett december 28-ára. A megnyitó első napján a kókaiak apraja-nagyja színpadra lépett. A néptánccsoport, a balettcsoport, a karatetanfolyam növendékei, az óvodások és iskolások egyaránt, de a rendkívül lelkes nyugdíjasklub tagjai is. KézilabdaA kókai művelődésiház-avatón nyílt meg Klement Zoltán festőművész tárlata is, felvételünk a megnyitó után készült Klement Zoltán: Kaszáló (olaj) mérkőzés és Kovács Kati énekesnő fellépése színesítette a napot. December 29-én Papp László világhírű ökölvívó vendégeskedett Kókán, a ringben boksz- és karatebemutató tisztelgett neki és a közönségnek. Csongrádi Kata a kicsiknek nyújtott szórakozást. Este hét órai kezdettel a Kamaracentrum Aszód 1994 is felavatta a színpadot. Molnár Ferenc „Játék a kastélyban” című darabját mutatták be — telt ház előtt. Harmincadikén a faluku- pa-sportmérkőzéseket játKrekács Róbert felvétele szották le, délután suliszilveszter, este pedig egy 50 tagú vácharnyáni női kórus lépett fel. Az esti bálhoz az Atrium együttes szolgáltatta a zenét. A Szilveszter-napi rendezvény is telt házas volt. Nem kell ennél több bizonyíték arra, hogy szükség van ilyen „Faluházra”. Papp János régi-új polgár- mester, a helyi önkormányzat, Németh Mária az iskola kulturális helyettese, segítőkész kollégái és még sok-sok ember fáradozott azon, hogy a kó- kaiaknak „ne legyen okuk kókadni”. A centenárium hangulatában Kossuth-szobor Gödön 1994 decemberének utolsó napjával zárult egyúttal a Kossuth-centenáriumi év is. Emlékének kegyelettel adózván, Pest megyei szoborszemlével tisztelegtünk. Eddigiekben azokat a szobrokat idéztük —- szám szerint hat alkotást —, amelyeket a századfordulótól az I. világháború időszakáig emeltek a kormányzó emlékére. Ezt követően a két világégés közötti évtizedek alatt, itt a megyében, nem kapott szobrot Kossuth Lajos. A II. világháborút követően, az 1848-as forradalom centenáriumán, egyszerre több helyütt is állítottak emlékszobrot e hazában. Ezek közé tartozik a Gödön, 1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatott szoboralak. Itt, a Kossuth nevét viselő téren a lomboktól övezett parkban kapott helyet Sóváry János (1895—1966) által, műkőből megmunkált 90 centiméter magas mellszobor. Talapzatán ez olvasható: Kossuth 1848—1948. A nagyvilágban a hasonló köztéri szobrok közül ez sorrendben a 83. Bozó Emil A gödi Kossuth-szobor (1948) Szoborfogás Halnál jóval értékesebb zsákmánya akadt az óév utolsó hetében egy görög halásznak: valószínűleg a hellenisztikus korból származó bronzszobrot fogott ki a tengerből, Kálimnosz sziget partjainál — jelentette az AFP. Tanosz Mikrucikosz görög kulturális miniszter közlésére hivatkozva. A jó állapotban fennmaradt műalkotás egy tunikába öltözött, álló nőt ábrázol. A szobor 2 méter magas és 200 kilogrammot nyom. A miniszter nagyon jelentősnek nevezte a felfedezést, mondván, hogy egyetlen görögországi múzeum sem rendelkezik hasonló műalkotással. A lelet helyszínén nagyszabású, víz alatti ásatásokat fognak végezni — közölte Mikrucikosz. Az antik szobor még csütörtökön akadt fenn a szerencsés halász hálóján, s szombaton szállították Athénba. Karácsony Sándorra emlékeznek A budapesti „Fényes Szellők” Baráti Kör, A péceli Csök- mei Kör, valamint a földesi Karácsony Sándor Művelődési Társaság emlékünnepséget rendez január 8-án Budapesten — a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán —, Karácsony Sándor születésének 104. évfordulóján. Sáros-munkák a Balassiban Sáros András Miklós grafikus- művész munkáiból nyílik kiállítás pénteken, január 6-án (délután 5 órától) a fővárosi Balassi Kiadó könyvesboltjában. A tárlatot Bakos Ferenc író nyitja meg. Sáros András Miklós 1945-ben született a németországi Höchstadt an der Aischban, tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Rendszeres résztvevője a miskolci és sal- gótaijáni grafikai és rajztárla- toknaík; 1983-ban Munkácsy- díjat kapott. 1989-ben a váci képzőművészek Neufeld An- na-díját őneki ítélték oda. SZÍNPAD Rendezői Salome Eredetileg Oscar Wilde darabja, azonban a rendező, Ka- mondi Zoltán, tudva, hogy nem csupán a keresztelő szent meggyilkoltatásáról van szó, hanem egy halhatatlan bűnről, kitűzött három pontot az időben, ahonnan a tragikus vétség helye meghatározható. Szerző, rendező és tragika éles fényben ragyogó ponton keresztezték egymást: három súlyos egyéniség dermesztő találkozása a mű a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Ez még akkor is igaz, ha e három személy tulajdonképpen négy — azaz öt. A darab is három lábon áll. Egyik támasza értelemszerűen a bibliai történet; a másik kettő azonban az a téridő, amelyben a viszonzatlan szerelmű nő tettének lényege — megváltoztatva a megváltoztatan- dókat — a maga vázszerű tisztaságában mutatkozik meg. Természetes logikával, tói kínálkozik az őrület hasonszőrű játéka, az SS-tiszt, Salome Auschwitzban: beleszeret egy deportáltba — és a történet életben marad. Ebben a dimenziórendszerben teljesen kézenfekvő, hogy a bibliai Salome anyja, Heródiás szerepében nyűgöz le Margittal Ági, aki érett asz- szonyállatként jelenik meg a lágerben, s mint elagott, talán nem véletlenül skizofrén személyiségként vonszolja magával bűne és szerelme jelét, a félig oszlott koponyát, akivel meghitt (még csókra is jó) viszonyban van. A fiatal Salomét Létay Dóra játssza. Szóba sem keverve az obiigát hétfátyoltán- cos jelenetet, amelyben a szerephez méltó színvonalon játszik, az ifjú színésznő rohamos érésről ad bizonyságot: az így-úgy sablonos — mert mi más — lehetőségeken túllépve állította össze szerepét elemi indulatokból és elegáns elfojtásokból, amelyekStrassburger Alexandra felvétele nem csekély iróniával nyújtja a játék csápjait a mai létbe a rendező. Oly módon teszi, amiképpen csak nagyon jó vagy nagyon rossz kedvünkben pattannak elő a gondolatok. Kamondi állítólag látta a már nagyon öreg Léderemét, szeretője gyilkosát. Ennek mai-holnapi változatába egy közérteskocsiba költözött, kissé őrült banyában látjuk a posztbiblikus asszonyt, aki nejlonzacskóban hordja magával Jokanán (Kuna Károly lidércessé stilizált, remek játéka) fejét. E két pontról szinte magánek szinte ésszerű következménye, hogy kivívja magának a szerencsétlen — mindenkori rab — fejét. Eddigi legnagyobb teljesítményével fog egybe hűvös számítást, kielégítetlen vágyat, teremtés előttről eredő romlottságot és a világ megértésének pillanatából rafinériává züllő bölcsességet. Hogy mindebből mennyi Kamondi, nem tudható. Csapatmunka persze, más nem is lehetne, de a csapatkapitány Margittai Ági, általa válik remekművé a játék. Szitányi György
