Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1995. JANUAR 4.. SZERDA Öt település többre mehetne... • • Legyen-e város Örkényből? A mai Örkény területén húzódó homokos puszta a török kiűzetése után, Mária Terézia uralkodása idején került a Grassalkovich család tulajdonába, maga a település csak ezt követően kezdett épülni. Az akkori viszonyokhoz képest ez a folyamat rohamosan megy végbe, a fejlődés látványos. Az 1700-as évek derekán már elkészült a postakocsi-állomás és a hozzá tartozó istállók, s ezzel Örkény egyik láncszeme lett a Pest-Buda és Kecskemét közti posta- és utasforgalomnak. Idővel eme rangjától a vasút megfosztja, a technika leparancsolja a delizsánszokat az országutakról. A postaállomás más funkciót kap, közel másfél száz év alatt volt kocsma, raktár, magtár, utoljára pedig mozi. Az Örkényi falumúzeum. A százéves portát az ön- kormányzat mentette meg az enyészettől, s itt állították ki azokat a tárgyakat, dokumentumokat, amiket Rogoz János helytörténész gyűjtött össze harminc év munkájával a községben Hogy miért pont ezt a momentumot ragadtam ki Örkény történelméből? Mert az öreg bagolyvár kapcsán igazolva látom egy régebbi állításomat, amit Kovács Istvánról írtam le. Nevezetesen azt, hogy Örkény polgármestere ritkán és keveset ígér. De amit megígér, azt mindenkor betartja. Nyilván vannak, akik még emlékeznek rá, miként ebrudalták ki Török György tanár urat annak a zeneiskolának az igazgatói székéből — Dabason —, melynek ő volt az alapítója. A történtek után Kovács István azt mondta Török Györgynek: „Emiatt ne legyen gondja, tanár úr. Egy év alatt tető alá hozzuk az Örkényi zeneiskolát, s önt hívjuk meg igazgatónak.” Kovács István állta a szavát, 1994 szeptemberében 1,2 millió forintos ráfordítással megnyílt az iskola. Igaz, egyelőre a művelődési ház és az általános iskola ad otthont az új intézménynek, de csak az első tanévben. Mert közben az önkormányzat megváltotta a megyei mozivállalattól az egykori postakocsi-állomást, mely végső otthona lesz a Cziffra György nevét viselő, Török György által igazgatott térségi zeneiskolának. — Az én felfogásom szerint nincs ebben semmi különös — hárítja a dicséretet Kovács István kint, a helyszínen, az új metamorfózist megélő épületnél. — Számomra az magától értetődő, hogy egy polgármester ne locsogjon, ne ígérgessen felelőtlenül, mert a be nem váltott ígéretek tekintélyrombolók. — Ön tehát a szavahihetőségével vívta ki a lakosság bizalmát? — Merem remélni. És úgy érzem, rá is szolgáltam. Már ami a szavahihetőségemet illeti. Minden más cselekedetem megítélésére a lakosság hivatott. Abból következtetve, hogy Kovács Istvánt egyedül jelölték polgármesternek, a lakosság róla alkotott megítélése pozitív. Egyike volt a térségből azoknak, akikkel kapcsolatban fel sem merült a kétség, hogy újraválasztják. Örkény az elmúlt négy évben rendkívül sokat fejlődött, s nem kizárt, hogy egyszer visszanyeri régi helyét, újra rangelső lesz a térségben. Az elmúlt negyven év településpolitikája Dabas- ból, illetve a Dabast alkotó három társközségből mondvacsinált várost kreált, és ezzel helyzeti előnyhöz juttatta. S míg Dabasnak csörgött, Örkénynek csak csöpögött a fejlesztésre kiutalt pénzekből. — Ha előbb adatik meg, hogy önmagunk útjait járjuk, akkor ’90-ben nem szakad ránk annyi gond. így viszont olyan alapvető feladatok megoldásával kellett szembenéznünk, mint az intézmények működtetése, a szolgáltatások színvonalának felfejlesztése, ezen belül mindenekelőtt a kereskedelmi hálózat átszervezése. Ehhez persze nem elég a vállalkozói kedv. Hely is kell hozzá. Községi tulajdont képező telkeket parcelláztunk ki és adtunk el olcsón, de azzal a feltétellel, hogy csak üzletet lehet rajta felépíteni. Ha jól megnézem, most értünk el oda, hogy Örkényen mindent meg lehet venni, nem kell Dabasra, Kecskemétre vagy Pestre utazni. Hasonló metamorfózison ment keresztül — nem kis pénzért — az egészségügyi ellátás. Műszerezettség, szakorvosi rendelés, gyógyszerellátás szempontjából Dabas után mi következünk a térségben. Az olyat mint gáz-, víz-, úthálózat-korszerűsítés meg sem említem, mindezt majd minden önkormányzat rendezte az elmúlt négy évben. A szennyvíztisztítás már keményebb dió volt, egyedül, csak a magunk erejéből nem tudtuk volna előteremteni a rávalót. így aztán társultunk Hemáddal, s Örkény külterületén megépítettük a közös szennyvíztisztító-telepet. Az 52 millió forintos nagyberuházás 60 százalékát állami támogatásból finanszíroztuk, a fennmaradó összegen arányosan osztoztunk. Hemád adott 8,3 milliót, a többit mi álltuk. Gondolom, ma már senki nem vitatja, hogy megérte, hisz mindkét községben évtizedes gond volt a szennyvíztárolás. Egyebek mellett pont emiatt nitráto- sodott el a kutakat tápláló talajvíz. — Hemád, Kakucs, lnárcs a telefont is megoldotta, ebben önök lépéshátrányban vannak. — Valóban megoldották, felvállalták a Matávval való együttműködést s az ezzel járó költségvonzatot. Mi, ismerve az anyagi lehetőségeinket, ki kellett vámunk egy kedvezőbb megoldást. Örkény társadalmi összetételét tekintve hátrányos helyzetben van. A 4680 lakos egynegyede etnikumi kisebbség, az ezzel járó szociális gondokkal. így aztán nekünk nem mindegy, hogy egy telefonállomás 15 vagy 30-40 ezer forintba kerül. Ezért húzódott el a telefonprogramunk, ám fél éven belül ezt is megoldjuk. — S milyen a település közbiztonsága ? — Amióta saját rendőrőrsünk van, merőben más a helyzet e téren, mint korábban. Polgármesterként és magánemberként elégedett vagyok a rendőrök munkájával. Statisztikailag nem készültem erre a beszélgetésre, javaslom, hallgassuk meg az őrsparancsnokot. Gelle Ferenc rendőr századost 1991-ben vezényelték Örkényre, akkoriban négy emberrel kellett öt település közbiztonságát ellátnia. Ma 14-en vannak, s a rendőrök mellé az Örkényi, a hernádi, táborfalvai, tatár- szentgyörgyi és pusztavacsi faluvédők is felzárkóznak. — A hathatós rendőri munka elképzelhetetlen személyi és tárgyi feltételek nélkül — véli a százados. — A személyit a dabasi rendőrkapitány, a tárgyiak zömét az önkormányzatok biztosítják. Itt, Örkényen megszervezték az állandó diszpécserszolgálatot, ami a járőrökkel, a rendőrséggel és a társközségekkel tartja a kapcsolatot. Az eredményeink önmagukért beszélnek. 1993-hoz viszonyítva száz százalékkal csökkent az ismerté vált bűncselekmények száma, a felderítési mutatónk pedig 50 százalék fölött van, ami országosan és megyei szinten is több mint jó. És ez a csoportmunka eredménye. Itt mindenki egy emberként húz, ebből a társaságból 1991 óta senki nem volt betegállományban. A rendőrőrsről békésebb vizekre „evezünk”, meglátogatjuk a tavaly átadott falumúzeumot, a művelődési központot, az utóbbi évben kiépített játszótereket, a példás rendben tartott temetőt, a horgásztavat, s azt az emlékműegyüttest, amit egy helyi vállalkozó, Túri Mihály emeltetett saját költségén az első és második világháborúban elesett Örkényi hősök tiszteletére. — Nem volt ön túl szerény, amikor a lehetőségekről és megvalósításokról beszélt? — kérdem Kovács Istvántól a téli széltől hullámzó horgásztó partján. — A választási kampány során feltettem a kérdést a lakosságnak: legyen-e város Örkényből. Ebben az is benne volt: folytassuk-e azt a fejlődési törekvést, amit 1990-ben elkezdtünk. Vélem, azzal, hogy újraválasztottak, a városiasodásra is voksoltak. Nem csinálok belőle titkot, a távlati terveimben az is benne van, hogy a déli térség öt településének mi legyünk a központja. Ehhez adott az egészségügyi központ, egy minden igényt kielégítő művelődési ház jól felszerelt nyomdával, mely alapja lehet egy térségi újságnak, egy szakközép- és szakmunkásképző iskola, a körzeti zeneiskola, a rendőrőrs, no meg egy korszerű üzlethálózat. Tévedés ne essék, mi nem hegemóniára törekszünk, nem akarunk Her- nád, Táborfalva, Tatárszent- györgy és Pusztavacs fölé „terebélyesedni”, mint a régi járási központok. De mint azt az Örkény—hernádi szennyvíztisztító megépítése is bizonyítja, összefogással, az egységben az erő elv alapján az öt község többre mehetne. Ebben szeretnénk mi partnerek lenni. Matula Gy. Oszkár Szukebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Örkény valaha Zsigmond király feleségének, Borbálának birtoka volt. A török alatt a XVI. században elpusztult. Újratelepítésére csak a XV111. században került sor, amikor Grassalkovich Antal Gödöllőt megvette. Örkény ettől fogva jó ideig a gödöllői uradalom tartozéka lett. 1770 körül Grassalkovich itt is építtetett kastélyt, amely a mai Fő út 20. telkén áll. A nagy kastélyépítő Grassalkovich, amikor Gödöllőt megvette, sem gróf, sem báró még nem volt. Csak 1743-ban emelték grófi rangra. Ez ösztönözte további kastélyépítésre a gazdag mágnást, ahogy ezt Badál Ede kutatásai kimutatták. Gödöllő után Gyöngyös, Hatvan, Tatárszentgyörgy és Örkény kastélyainak építése következett. Csak ezután nyerte el a hercegi címet. Badál említett kutatásai szerint a török utáni kastélyépítés legfőbb indítéka általában a rangemelkedés elérése volt. Ez a megfigyelés a Pest megyei kastélyok esetében hangsúlyozottan érvényes. Az Örkényi kastély később a Sina családé lett, majd a Langrand-Dumon- ceau Bank birtokában találjuk, utóbb pedig a Várady, a Katona és a Pálóczi- Horváth családok váltják egymást mint tulajdonosok. A Grassalkovich Antal által épített kastélyból napjainkban már csak kevés részlet ismerhető fel. A részben emeletes, részben földszintes, L-alap- rajzú barokk épületet teljesen átépítették. A földszintes homlokzat négyoszlopos előcsarnoka, valamint a két szélső, manzárdtetős és oszlopdíszes épületrésze feltehetően Grassalkovich elképzelése szerint épült. Minden azonban csak beható falvizsgálattal és építéstörténeti kutatással volna eldönthető. Ma a kastély eklektikus jellegű. Belül még vannak boltozott helyiségek a földszinten, és a folyosók egy része is ilyen. Az 1950-es években még a kápolna helye is meghatározható volt. Az épületet a második világháború után iskolaként vették használatba. Ma kultúrotthon céljait szolgálja. A különböző tulajdonosok kezén eklektikussá vált kastélyt ma műemlék jellegű épületként tartják számon. Pamer Nóra Egy üzlet a sok közül, amely az elmúlt négy év során épült Örkényben. Küllemben jól illeszkedik a környezethez, az árukínálat pedig bőséges A Túri Mihály által adományozott hősi emlékmű az 50-es út mellett. A márványtáblák egyike tiszteleg a térség tragikus sorsú költőjének, az orosz hadifogságban elpusztult Gyóni Géza emlékének is . * J A szerző felvételei
