Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1995. JANUÁR 30.,' HÉTFŐ Korszerűsítette alapszabályát a KDNP Giczy György az új elnök (Folytatás az 1. oldalról) Kiemelte a budapesti fő­polgármesteri pozícióért in­dított polgári szövetség eredményét, és azt, hogy Latorcai János személyé­ben a főváros első emberé­nek majdnem sikerült egy kereszténydemokrata politi­kust megválasztani. Surján László beszédére Giczy György, aki akkor még alel- nök volt, úgy válaszolt, az országos választmány tétje a megújulás és az, hogy a KDNP ne legyen a nagy le­hetőségek elmulasztásának a pártja. A keresztényde­mokrácia ugyanis hazánk­ban sokszor került felszálló ágba, „repülni mégsem tu­dott”. Kiemelte, hogy az ön- kormányzati választások eredményei a helyi szerve­zetek munkáját és nem a központi vezetést dicsérik. Véleményem szerint a pol­gári szövetségbe a KDNP a budapesti főpolgármesteri kampány során került. Azt pedig nem tartja hihetőnek, hogy az MDF ezt a pozíciót ingyen adta volna át. Az első nap további ré­szében az új alapszabályról döntöttek, majd a tanácsko­zás tegnap az elnök megvá­lasztásával kezdődött. A vá­lasztmány tagjai 211-189 arányban Giczy Györgynek szavazott bizalmat, Surján László ellenében. Mivel az új elnök kijelentette, hogy Latorcai Jánossal nem tud­na együttműködni, a volt ipari miniszter erre visszalé­pett az ügyvezető elnöki cí­mért indított szavazás előtt, így Füzessy Tibor 191 sza­vazatot kapott, míg Gáspár Miklós az egyetlen talpon maradt ellenfele 137-et. A szavazást követő sajtó- tájékoztatón Giczy György kijelentette, hogy pártja sorsdöntő pillanatokat élt át. Továbbra is jobbközép politikát fognak folytatni, de kiegyenlített és kiszámít­ható módon. Azokat az em­bereket is meg szeretné hó­dítani, akik eddig még távol maradtak a politikától, amit az országos választások szo­morú tanulságának neve­zett. Füzessy Tibor, az új ügyvezető elnök is kudarc­nak értékelte a KDNP máju­si eredményeit. Kifejtette, hogy az akkor elmaradt ar­culatváltást és megújulást most mindenképpen végre kell hajtani. Giczy György a polgári szövetségről ez­után úgy nyilatkozott, hogy számára ennek célkitűzései elég homályosak. A Fidesz és az MDF között ugyanis megkezdődtek a tárgyalá­sok, amelyből a KDNP-t ed­dig kihagyták. Ezért nehéz­nek tartja egy „már mozgó autóba a beszállást”. Konk­rét állásfoglalást addig, amíg e tárgyalássorba nem kapcsolódhat be, nehéz ki­alakítani. Az erőt és figyel­met ehelyett ő egyelőre sa­ját pártja megerősödésére kívánja fordítani. Füzessy Tibor is nagy hangsúlyt he­lyezett az önálló arculat megteremtésére, az eredmé­nyesebb sajtókapcsolatok kialakítására és a párt fiata­lítására. Elmondása alapján az új alapszabály széles körű önállóságot adott a me­gyei szervezeteknek. A saj­tótájékoztató végén Békési László pénzügyminiszter le­mondását Giczy György úgy értékelte, hogy ezt a kormány rossz gazdaságpo­litikájának következménye­ként kell értelmezni. Jezsó Ákos Gyomról levél Alulírottak, Gyömrő nagyközség polgárai tiltakozásunkat fejezzük ki az elmúlt na­pokban a román hivatalos körök által tett éles támadások miatt, mely a romániai ma­gyarok törvényes szervezete — az RMDSZ — ellen irányul. Követeljük, hogy honfitársaink kapják meg az Európában elfogadott és a román külpolitikában oly sokat hangoztatott jogo­kat, melyekre a romániai magyarság már háromnegyed évszázada vár, melyekkel a mindenkori romániai politikai vezetés adós maradt. Követeljük, hogy az RMDSZ továbbra is rendelkezzen mindazokkal a jogokkal, melyek minden európai pártot megillet­nek. Ezen jogait senki soha ne csorbíthas­sa! Meggyőződésünk, hogy a román propa­ganda támadása az RMDSZ ellen árt a ma­gyar—román viszonynak és lehetetlenné az RMDSZ-ért teszi azt, hogy a Kárpát-medencében bé­kés, európai körülmények alakuljanak ki. Kérjük országunk, fővárosunk és me­gyénk vezetését, tegyen meg mindent azért, hogy az RMDSZ legitim szervezet maradhasson Erdélyben. Forduljunk együtt az ENSZ-hez és az európai szervezetekhez a tudatos diszkri­mináció, az RMDSZ betiltásának veszélye és a kisebbségi jogok megsértése miatt! Gyömrő, 1995. január 28. Garádi István polgármester A fenti levelet, melyhez már háromszá­zan csatlakoztak aláírásukkal, eljuttatják Göncz Árpádhoz, Horn Gyulához, Ko­vács Lászlóhoz, Schmidt Gézához, Demszky Gáborhoz, Pest megye polgár- mestereihez, s tájékoztatásul Tőkés Lász­ló püspökhöz­Megalapozott magánosítást (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt fél év ugyanak­kor bebizonyította, hogy mégis szükség van priva­tizációs miniszterre. A megalapozott magánosí­tást kell gyorsítani. A szo­cialista politikusok a mű­ködőtőke-bevonást hason­lóan fontosnak tartják. Békési László utódjául Medgyessy Péter és Ké­mé ne s Ernő személye ke­rül szóba, de erről a kor­mányfő még egyikükkel sem beszélt, mondván, hogy Siófokra készülve nem számolt a pénzügyi tárca vezetőjének lemon­dásával. VÉLEMÉNY Életünket életünk árán? Laptól a papírt elvenni any- nyi, mint élőlénytől a leve­gőt. Nos, ha nyolc oldal, hát nyolc oldal. Akkor rövi- debbre fogjuk mondandón­kat. Pest megyére katasztrófa árnyéka borul: Léva alatt, Esztergomtól 50 km-nyire szlovák atomerőművet ter­veznek, szlovák összeszere­lésben. Egy baleset Csemo- bil-kömyékké változtatná Budapestet, Pest megyét, sőt, Nógrád és Heves me­gyét is, de ha a szélirány ál­talános voltát tekintjük, Bor- sod-Abaúj-Zemplént is. A beruházást az EBRD (Euró­pai Fejlesztési Bank) finan­szírozná, amelyhez a törté­nelem fintoraként, most ke­rült Bőd Péter Ákos, hogy együtt és egyszemélyben képviselje Magyarországot és Szlovákiát. A megvalósu­lásnak azonban feltételei vannak: a szomszédos or­szágok beleegyezése. Éspe­dig nemcsak a kormányo­ké: települési önkormányza­toké és polgári szervezete­ké is. Ausztria már tiltako­zik. Magyarország hallgat, holott: a légáramlást tekint­ve, bennünket nagyobb ve­szély fenyeget. Információk szerint a kor­mány elküldte jegyzékét a szlovák félhez, amelyben közli, hogy Magyarország meghallgatást kér. A közvé­lemény háta mögött szakér­tői testületet állítottak ösz- sze, s ez február 9-én össze­hív egy népgyűlésszerű meghallgatást, de a hely­színt titokban tartják. Más információk szerint ide csak szakértők lennének hi­vatalosak, mert „szakmai ál­láspontot” kell kialakítani. Véleményünk szerint nincs szó szakmai kérdések­ről. Arról van szó, hogy nem engedhetjük meg egy új Csernobil telepítését észa­ki határunkra. Ez nem szak­értők, hanem Magyarország lakosságának dolga, pártkü- lönbség nélkül. Tudjuk, hogy a kérdés bonyolult. Megértjük, hogy a szlovák alapszerződés szükséges, mint egy falat kenyér. Ám életünket nem védhetjük meg életünk árán. Nem áll­hatunk a miniszterelnök mögé sem a dunakiliti fe­nékküszöbig való hátrálás­ban, sem további hátrálás­ban a mohi (mohovcei) nuk­leáris erőmű esetleges elfo­gadásáig. Hiszen ezt az atomerőművet vegyes nyu­gati és orosz berendezések­kel szlovákok szerelnék ösz- sze: ez már maga képtelen­ség. Nehéz helyzetben va­gyunk. Minden oldalról és belülről is szorongatnak. Ugyanakkor az európai in­tegráció feltétele a szerző­désben biztosított harmónia a szomszédokkal. Ám azt senkitől sem le­het követelni, hogy öngyil­kos legyen, csak azért, mert szomszédai csak úgy tud­nak harmóniát elképzelni, ha ő eltűnik a föld színéről. Sándor András Az általam szeretve tisztelt Sándor Andrással legna­gyobb sajnálatomra vitába kell szállnom. Erre már az is kötelez, hogy tisztelem őt. Ha nem tisztelném, nem vitat­koznék vele. Ilyen egyszerű. Mert sehogyan sem megy a fejembe Sándor András Hom-apologetikája. Világos, hogy Sándor nem a ,jó cár” szemlélet rabja, és az sem két­séges, hogy nincs az égvilá­gon semmi oka arra, hogy Hornról valami olyan jóságot és tisztaságot tételezzen fel, ami a miniszterelnöktől távol áll. Azt kell hát hinnem, hogy Sándor András tud vala­mit Hóm Gyuláról, amit mi többiek e honban nem tu­dunk. És ha így van, tisztelet­tel kérem, kösse az orrunkra, mi az a rendkívüli adat, infor­máció, netán titkos értesülés, amit ő megszerzett a mai kor­mányfőről, ami számunkra, egyszerű magyar szabad új­ságírók, választók, kormány- pártiak és ellenzékiek számá­ra hétpecsétes titok. Gumiparagrafusok a törvényjavaslatban Kézi vezérlésű kultúra? Ülést tartott szombaton a Magyar Demokrata Fó­rum parlamenti frakciója, amely után az illetéke­sek sajtótájékoztatón ismertették álláspontjukat az új privatizációs törvényjavaslatról, valamint a kul­turális tárca eddigi tevékenységéről. Szabó Iván frakcióvezető elmondta, hogy ez a törvény- javaslat szinte a totális kor­rupciót vonhatja maga után. Véleménye szerint a privati­zációs folyamatok nem lesz­nek sem áttekinthetők, sem ellenőrizhetők. Mint mond­ta, az új törvény tulajdon­képpen legalizálná az olyan ügyleteket, amelyek ugyan eddig is előfordultak, de amelyeket az emberek több­sége etikátlannak minősített és elítélt. A törvényjavaslat további hibájaként említet­te, hogy az tele van „gumi- paragrafusokkal”, amelye­ket mindenki a maga szája íze szerint alkalmazhat. Hangsúlyozta továbbá, hogy ez a javaslat az állami vagyon teljes elértékteleníté- sének a „garanciája”, így ter­mészetesen nem szolgálja az ország érdekeit, ezért mindenképpen vissza kelle­ne adni a kormánynak ala­pos átdolgozásra. Fekete György, a kulturá­lis tárca eddigi tevékenysé­gét elemezve elmondta, hogy a minisztérium vezeté­se nyolc hónap alatt tizen­két súlyos baklövést köve­tett el. Ezek közé sorolta a nemzeti intézmények ellen indított támadássorozatot, ki­emelve a Nemzeti Filharmó­nia, a Műcsarnok és a Nem­zeti Színház elleni támadáso­kat. Mint mondta, Sík Fe­renc, a Nemzeti Színház igazgatója bele is halt Fo­dor Gábor intézkedésébe, így ő tekinthető a miniszter első halálos áldozatának. To­vábbi baklövésként említet­te, hogy a minisztérium mű­velődéspolitikai főosztályt állított fel, amire szerinte még a legsötétebb bolsevik időkben sem volt példa. Végezetül hangsúlyozta, hogy meglátása szerint „ké­zi vezérlésű” irányítást kí­vánnak bevezetni a kultúrá­ban, ami a magyar társada­lom és a magyar kultúra nyílt arculcsapása. F. R. Adórendszerváltást! Az APEH Üldözöttéinek Szövetsége (APÜSZ) sze­rint Békési László pénzügy- miniszter bukását elsősor­ban az okozta, hogy a gaz­dasági reformok hangozta­tása ellenére érdemben nem nyúlt hozzá az adó­rendszerhez. Elődeihez ha­sonlóan a költségvetési hi­ányt ő is az adóprés fokozá­sával, az üldözéses adórend­szer szigorításával kívánta finanszírozni. Ugyanakkor az APÜSZ álszent demagó­giának tartja az MDF saj­nálkozását amiatt, hogy nö­vekedtek a lakosság adóter­hei. Hiszen az általa veze­tett kormánykoalíciónak négy éve volt arra, hogy véghezvigye az adórend­szerváltást. Nem tette meg! Mint ahogyan sajnos a je­lenlegi kormányzat sem mutat hajlandóságot erre, és lényegében az előző kor­mány adópolitikáját folytat­ja — mutat rá a szövetség tegnapi közleménye. Várva a revelációt, nem merek már most részletekbe menően vitába szállni Sándor Andrással. De addig is hadd kérdezzem meg: 1. Mire alapozza a szomba­ti Pest Megyei Hírlapban megjelent ama véleményét, hogy Hóm „vergődik a fasisz­ta hálóban?” Mert nem látom be, hogy a hazánkban alkot­mányosan legerősebb kor­mányzati személyiség kifeje­zetten „vergődik” és nem irá­nyít. Ha háló van, akkor talán helyénvaló lenne az a költői kép, hogy pók gyanánt az ál­tala (is) szőtt háló kellős köze­pén ül és várja az áldozatokat. 2. „Csak mi állunk ki Hor­nért, akik ellene szavaztunk” — úja Sándor András. Bocsá­nat, de a többes szám haszná­lata ellen halkan tiltakozni merészelek. Engem legalább­is szíveskedjék kihagyni a Hóm úrért „kiállók” közül. 3. Hogyan értsem, hogy a „kábított nép mindinkább benne ismer önmagára”? 4. Mi bizonyítja holmi kö­dös megérzéseken kívül, hogy Hóm „borsszem-Bo- tonddá, magányosan improvi­záló nemzeti hőssé” válik? 1956-ban Kádárról azt írta egy francia lap, hogy ő is ma­gányosan vergődik, ő a Le ca­nard enchainé (a leláncolt ka­csa) mintájára a Kádár enchai­né. Most higgyük el, hogy mi­niszterelnökünk gúzsba köt­ve táncol... a nemzetért? őszinte érdeklődéssel várom Sándor András válaszát. Mert sajnos egyelőre azt kell hinnem, hogy Hom-apologe­tikája kizárólag azon alapul, amit megkapó stilisztikai bra­vúrral így írt le szombati cik­kében: ,A két szemünknek, saját égő bőrünknek, fülünk­nek, fájdalmainknak hi­szünk.” Én azért a tényekre is kíváncsi volnék. Mert az én égő bőröm, fülem, fájdal­mam nem éppen azt súgja, amire illusztris idősebb kollé­gám utal. Bizonyosan ben­nem van a hiba, és szeret­ném, ha felvilágosítanának. Sugár András Mi állunk ki?

Next

/
Thumbnails
Contents