Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-27 / 23. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1995. JANUÁR 27, PÉNTEK Nem elég a sofőröket cserélgetni Kiragadni a kátyúból a kereszténydemokráciát A január utolsó hétvégéjére összehívott országos választmány fogja véglegesen lezárni a Kereszténydemokrata Néppárt életében azt a korszakot, amely a rendszerváltás évétől a második szabad parlamenti választásokig tartott. A KDNP tagsága körében sokan úgy vélekednek, hogy a párt elmúlt négyéves közszereplése és vezetési stílusa olyan akadályt állított az általuk is hirdetett megújulási folyamat elé, amit csak radikális személyi, szervezettségi és politikai változással lehet kiküszöbölni. Ugyanakkor a KDNP népszerűsége tavalyi fiaskója óta folyamatosan növekszik. Surján Lászlót, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökét először tehát arról kérdeztük: mindez már az arculatváltás eredménye? — Tavaly májusban a KDNP szavazatokat nyert, de illúziókat vesztett. Akkori kudarcunk azért következhetett be, mert nem tudtuk kellő határozottsággal eljuttatni a kereszténydemokrácia üzenetét a választópolgárokhoz. Az országgyűlési választások után épp ezért indítottuk el azt a nagymértékű megújulási folyamatot, aminek a következtében az ön- kormányzati választások során a KDNP jelentősen előretört. Polgármestereink számát megdupláztuk, és szinte mindegyik megyei közgyűlésben elnöki vagy alelnöki minőségben képviseltetjük magunkat. Kiemelkedő helyen kell a kereszténydemokratákra bízott városok közül Miskolcot említenem, amelyik az országnak talán az egyik legproblémásabb, ugyanakkor az egyik legjelentősebb települése is. Véleményem szerint tehát május óta jelentős lendületet vett a Kereszténydemokrata Néppárt. — Újra és újra felröppen az a találgatás, hogy a KDNP esetleg mentőkötelet nyújtana az MSZP-nek, ha a koalícióból liberális partnere kiválna. — Számomra teljességgel érthetetlen az MSZP-nek a koalíciós kormányzás tényéhez történő merev ragaszkodása. A szocialisták parlamenti túlsúlya Európában bárhol elegendő lenne az önálló kormányzáshoz. Ehelyett a jóval kisebb partnerük gazdaságpolitikai nyomvonalát követik, és már eljutottak odáig, hogy köszönő viszonyban sincsenek azokkal a gondolatokkal, amelyek Európában a szociáldemokráciát jellemzik. Ebből azonban nem következik az, hogy az SZDSZ-től esetleg megszabaduló MSZP partnere lehetne a KDNP-nek. Kapcsolataink előtt akadályt képeznek például azok a személycserék, amelyet a hatalom ma a gazdaság kulcsfontosságú helyein végrehajt. Ezt persze szakszerűségnek álcázza, de azt, hogy ezek bizonyíthatatlan kijelentések, mindannyian tudjuk. Lényegileg azt a garnitúrát hozták vissza, amelynek a gazdasági tevékenysége eredményezte az ország 1989-es válsághelyzetét. Nem hiteles tehát ezekre az emberekre automatikusan azt mondani, hogy ők „a” szakértők. Mindez az ország átalakításához szükséges további lépések elodázását is jelentheti, ami pedig súlyosabb bűn az egyszerű pozícióharcnál. Ezenkívül a munkahelyeken érezhetően megjelent a re- vánsszellem. Lehet, hogy ezt nem az MSZP gerjeszti, de azért, mert nem tesz ellene semmit, mégis politikai felelősség terheli őket. A KDNP a szociális érzékenység talaján természetesen közeledhetne az MSZP-hez, de ennek én még távlatosan sem látom az esélyeit. Azt azonban történelmi feladatunknak tekintem, hogy szembesítsük a szocialista pártot azzal a ténnyel, hogy letért a szociális igazságosság útjáról. — A demokráciának a többpártrendszer csak az egyik tartóoszlopa. Ide kell sorolni — többek között — a szakszervezeteket is. Milyen viszonyra törekszik velük a KDNP? — A keresztény érdekvédelem kérdésével mi a párton belül először 1991-ben kezdtünk el foglalkozni. Sokunknak akkor az volt a véleménye, hogy a már az akkor is jelentősen megosztott szakszervezeti mozgalmat fölösleges lenne egy újabb szervezet megjelenésével még tovább darabolni. Mindez ugyanis a munkás-érdekvédelem kárát is eredményezheti. Ugyanakkor a keresztény elvi alapokon álló KESZOSZ mégis létrejött. Erejét a többi szakszervezet nem sokra becsülte, viszont figyelemre méltó eredményt ért el a társadalombiztosítási választások során. Nekünk tehát ehhez a helyzethez igazodnunk kellett, és azóta nyitott, partneri viszonyt folytatunk velük. Ez azonban nem követel kizárólagosságot! Nem leszünk tehát féltékenyek rájuk, ha együttműködési szándéknyilatkozatot írnak alá az MDF-el. — Térjünk vissza a KDNP belső ügyeire. Ön miben látja a Surján—Latorcai és a Giczy—Füzessy páros közti különbség lényegét? — Nagyon keveset lehet tudni még arról, hogy Giczy György milyen programot képvisel. Úgy nyilatkozott, hogy a nagyválasztmány előtt kívánja majd bőven kifejteni az álláspontját. Füzessy Tibor úr viszont a közelmúltban azt mondta az egyik napilap tudósítójának, hogy egyenlő távolságot kéne a KDNP- nek a pártoktól tartania. Ha ezt egy olyan szónoki fordulatnak tekintette, amely pártunk önállóságát jelzi, akkor teljesen egyetértek vele. Ha viszont arra gondolt, hogy az egyenlő távolság kedvéért közelednünk kéne azok felé a pártok felé, amelyektől a barátainkhoz képest jelenleg nagyobb távolságok választanak el, akkor én azt elhibázott dolognak tekintem. — Elképzelhető, hogy az országos választmány nem önnek, hanem Giczy Györgynek szavaz bizalmat. .. — A változás igényét természetesnek tartom. A párt megújulása viszont nem keverhető össze a személyi változásokkal. Ez a két dolog összefügghet egymással, de minden párt nagyot csalódik, ha semmi mást nem csinál, mint a „sofőröket cserélgeti”. Ennél a kérdésnél én lényegesebbnek tartom a KDNP szervezeti átalakulását. Ebben egyébként versenytársam is egyetért velem. Attól tehát nem tartok, hogy a KDNP a szakadás felé szaladna. Remélem, a nagyválasztmány értékeli azokat a lépéseket, amelyek az elmúlt fél év alatt történtek, mérlegeli azokat az okokat is, amelyek miatt nem tudtunk még hatékonyabban dolgozni, és ennek megfelelően bölcs döntést hoz. Ez járhat olyan következménynyel is, hogy engem továbbra is megbíz a párt vezetésével. Ha nem, akkor én ezt is természetszerűleg és zokszó nélkül tudomásul veszem. Ezért a pártért ugyanis nem csak a pártvezetői tisztségben lehet dolgozni. Surján László: Lényeges a KDNP szervezeti átalakítása Az országos választmányon az elnöki és ügyvezető elnöki megbízatásért az eddigi szervezeti keretek megújítását hirdető Surján László és Latorcai János ellenében a párt folyamatosan létező és egyre erősödő belső ellenzékéből kinövő, a radikális változásokat igénylő Giczy György és Füzessy Tibor szándékozik indulni. Utóbbit, a KDNP parlamenti frakcióvezetőjét az általa ajánlott medicina előtt először pártja eddigi közszereplésének értékelésére kértük. — Az elmúlt négy év munkáját elsősorban a választópolgárok értékelték. Igaz, hogy tavaly az 1990-es országgyűlési választások eredményeihez képest minimális előrelépést fel tudott mutatni a KDNP, de ha a számok mögé tekintünk, észre kell venni, hogy ez a valóságban mégis visszalépést jelentett. A Kereszténydemokrata Néppárt ugyanis a rendszerváltást követő első szabad választásokon a többi párthoz képest országos szervezettségét tekintve jelentős lemaradással indult. Öt megyében ezért nem is tudtunk listát állítani. Most viszont ennek az alapvető elvárásnak már mindenhol eleget tudtunk tenni! Eredményeinket egyébként nemcsak pártunk tagsága, hanem Surján László elnök úr is egyértelmű kudarc-' nak tekintette. Az, hogy a közvélemény hogyan értékelte a koalíció többi pártjának a munkáját, az számunkra csak nagyon sovány vigaszt nyújt. Véleményem szerint pártunkat nemcsak e két választással kéne szembesíteni, hanem azzal a várakozással is, amely egy lehetséges kereszténydemokrata előretörés iránt még politikai ellenfeleink részéről is megnyilvánult. Mindez tehát olyan helyzetet teremtett, amelyben a kiforrott demokráciákban a pártvezető csakis egy dolgot tehet: bejelenti, hogy nem sikerült megvalósítania célkitűzéseit, pártja érdekében ezért átadja a kormányrudat és ezzel együtt a bizonyítási lehetőséget egy másik csapatnak. Kudarcunk egyik kiváltó oka szürkeségünk, arctalanságunk volt. Pedig ez a kis párt az elmúlt négy évben nagyon igyekezett. Ez alatt az idő alatt nagyon sok belső kezdeményezés született, amely ezen a helyzeten szeretett volna változtatni, de az a szoros koalíciós kapcsolat, amely bennünket az MDF-hez fűzött, elképzeléseinket sorra megtorpedózta. Amikor 1990-ben először felmerült az a gondolat, hogy a KDNP csatlakozzon-e a Demokrata Fórum által vezetett kormánykoalícióhoz, és ha igen, akkor milyen formában, Keresztes Sándor, pártunk akkori elnöke és én, aki akkor alelnök voltam, azt az álláspontot képviseltük, hogy ideológiai hasonlóságunk révén a parlamentben frakciónkkal kívülről kellene támogatni őket. A kormányba viszont ne lépjünk be, mert önállóságunkat a jó viszony megőrzése mellett csak így tudjuk megőrizni. Azonban bizonyos külső és belső erők hatására pártunk döntésre jogosult szerveinek — az intézőbizottság és a frakció — szavazásai megváltoztatták ezt az irányvonalat. Ez után kötöttük meg azt a koalíciós szerződést is, amely bennünket oly erősen a Demokrata Fórumhoz kötött. Ekkor emelte be Antall József Surján Lászlót pártunk felső vezetésébe, aki előbb volt miniszter, mint a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. A KDNP régi vezetőségét pedig félreállították. Ugrin Emesét és irányzatát kizárták, Keresztes Sándort megajándékozták a távoli vatikáni nagyköveti tiszttel, én pedig a frakció vezetője lettem. Ezen a poszton pedig a párt irányvonalát kell képviselnem és szolgálnom, illetve a megbízatását kell végrehajtanom. — Miben látja a jelenlegi pártelnök és Latorcai János, illetve Giczy György és az ön által képviselt megújulási programterv közötti különbség lényegét? — 1992-ben Gödöllőn a KDNP kongresz- szusa rögzítette a párt alapelveit. Az akkor meghatározott rövid és hosszú távú programok helyességét azóta sem vitatja senki. Viszont a megvalósítás útvonalát igen. Giczy Györggyel egyetértésben én következetesen végre kívánom hajtani ezeket a célkitűzéseket, mert meggyőződésem szerint a társadalom számára ennek jelentős üzenetei vannak. Pártunk eddig azért nem tudott jobban fejlődni, mert megalkuvók voltunk, hiszen a koalíció fenntartása érdekében az elveinket folyamatosan fel kellett adnunk. A múlt tapasztalatai alapján ezért jelenleg egyetlen párttal sem kívánnánk szorosabb kapcsolatra lépni. Szervezeti felépítésünket is jelentősen át kéne alakítani. Nem biztos, hogy erre Latorcai úr alkalmas. Nem mintha kételkednék szervezői képességeiben, de ő még csak egy évet töltött el közöttünk, és ezért nem ismerheti olyan mélységben a jelenlegi helyzetet, mint azok, akik már a KDNP megszületése körül is bábáskodtak. Egy másik jelentős különbség például SurFüzessy Tibor: Kudarcunk oka szürkeségünk, arctalanságunk volt ján úr felfogásától és politikájától a szak- szervezetekhez fűződő viszony eltérő értelmezése. Ezen a területen a KDNP négy éven át hihetetlenül ingadozó álláspontot képviselt! — Véleménye szerint indokolt volt a KDNP-nek az országgyűlési választások alatti eladósodása? — Szükségszerű volt. Négy év alatt a vezetőség ugyanis semmit sem tartalékolt a választásokra. A kampány előtt derült ki, hogy nem tudjuk miből fedezni a kampányt! Jellemző, hogy milyen akadályokba ütközött a bankkölcsön felvétele. Rám, mint a kampánytanács vezetőjére hárult az a feladat, hogy a kölcsön ügyében eljárjak. Ekkor derült ki, hogy a székház telekkönyvi kivonatán 1994 áprilisában még mindig az állott, hogy a ház a Pest megyei pártbizottság tulajdonában van! Ennyire elmaradtunk az adminisztratív feladatokkal is! — Együtt tudna működni Surján Lászlóval, ha továbbra is ő maradna a pártelnök? — Egy rossz házasságban is lehet élni, de azért az nem az igazi... Kölcsönös visz- szafogottsággal a közös cél, vagyis pártunk érdekében tehát igen, de azért ennél én sokkal szerencsésebbnek tartanám azt, ha az előttünk álló komoly feladatok elvégzését egy összeillő és egymást régóta ismerő párosra bíznák. Nagyon remélem, hogy ezt a nagyválasztmány is meg fogja érteni, és nem kényszeríti rá egy különös házasságra az egymástól sok szempontból eltérő és több kérdésben egyet nem értő feleket. Tehát nem öncélúan, vagy bárminemű sértődöttség, hanem a KDNP jövője iránt érzett felelősségtudatom miatt vállalkoztam arra, hogy Giczy Györggyel karöltve megpróbáljuk kiragadni a kátyúból a hazai kereszténydemokráciát. Az interjúkat készítette: Jezsó Ákos
