Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUÁR 18., SZERDA Színek és formák üzenete Csepeli beszélgetés Kéri Mihály festőművésszel Vörös kép, Hosszú kép, Tabu, Ezoterikus táj, Teljesen ismeretlen táj — különleges festmények különleges címei, melyeknek a Csepel Galéria ad otthont február 5-éig. Alkotójuk Kéri Mihály festőművész, aki 1949-ben született Sárbogárdon, és 1960 óta Érden él. Több művészeti csoport tagja, alapítója az Insula és az X-art egyesületnek, és nem utolsósorban az Érdi Művelődési Központ igazgatója. A megnyitón dr. Hann Ferenc művészettörténész a kiállított egyik alkotást elemezve elmondta: a mű egy, a sötétből a fénybe rohanó emberi figurát ábrázol. Széles firkaszerű pasztell ívek jelzik a gyors mozgás képzetét. Ha letakarjuk a kép bal felét, s az emberi figurát, csupán egy izgalmas megfestett felület marad ott. Nem hagyományos értelemben vett kompozíció. A továbbiakban Kéri olyan módszert választ — mondotta Hann Ferenc —, amelyet akár „centralizmusnak” is nevezhetnénk, azaz a részletek kiemelésének. A figura nem fontos már. Az expresszív felületkezelés az érdekes, a nagy homogén felületre betüremkedik néha egy-egy sárga vagy fekete sejtszerű pont. Kéri Mihály címadásai (például „Szörnyű éjszaka”) poetikusak. Új képei is azok, belülről jövő munkák, melyek belső rezdülésekről, hangulatokról szólnak. Boldog, aki tiszta szépségükben gyönyörködik. A megnyitó után a művésszel beszélgettem. Kéri Mihály így vallott pályakezdéséről. veszek részt. Legutóbbi önálló kiállításom a Szentendrei Művésztelepi Galériában volt 1989-ben. Külföldön pedig Németországban, Lengyelországban, Svédországban, Litvániában, Romániában és Olaszországban láthatták vásznaimat. — Mit fest szívesen? — kérdeztem. — Amint a kiállításon ezek többnyire absztrakt képek. Valamiféle érzelmi állapotot próbálnak megfogalmazni és közvetíteni. Meglehetősen komor hangulatot árasztanak, eléggé sötét a színviláguk is. Úgy gondolom, hogy Magyarországon meg is felel az ilyenfajta borongós szemlélet a mostani állapotoknak. — Szimpatizál valamely alkotói irányzattal? — Nem tudok közelebbi kapcsolatot mondani egyetlen stílusirányzattal sem az absztrakción belül. Nem követem tudatosan egyiket sem. — Mit jelentenek ezek a sötét tónusok azonkívül, hogy tényleg ez jellemző mot mutassa meg. A művészet velejárója az is, hogy a drámai hatásokat vagy magát a rútságot, a csúfságot is megfogalmazza. Elsősorban ennek a kelet-kö- zép-európai valóságnak számomra inkább a drámai hatásai mutatkoznak meg, és időnként az unesz- tétikus megnyilvánulásai érdekelnek. — Hogyan jut ideje a festésre a népművelői feladatai mellett? — E kettő egymáshoz nagyon közelálló dolog. Időben pedig mindent meg lehet oldani. Különben elég ritkán születnek képeim, csak akkor, ha van valami határozott előérzetem a leendő festménnyel kapcsolatban, ami aztán megfogalmazásra és kivitelezésre sarkall — fejezte be beszélgetésünket Kéri Mihály. — A képzőművészettel, festészettel és rajzolással tulajdonképpen már 4-5 éves korom óta foglalkozom. Azóta folyamatosan, de komolyabban csak 17-18 éves koromban kezdtem. Autodidakta módon fejlesztettem magam. A 80-as évek elején lettem a Képzőművészeti Alap tagja, s azóta hivatásszerűen művelem a festészetet. Elég ritkán állítok ki, inkább csoportos tárlatokon Regős István (Szentendre): látszik, nincsen tematikusán megfogható oldala ezeknek a képeknek. Inkább a színek vagy a színte- lenség, tehát a monokroni- tásban, a formákban, a színekben lévő lehetőségek érdekelnek. Ilyen módon Nemere (akril) hangulatunkra manapság? — A drámaibb szemlélethez való kötődést jelentik. A művészetnek nem feltétlenül az a dolga, hogy — amit sokan szeretnek benne — a harmóniát, a szépséget, az esztétikuA kiállítás február 5-ig tekinthető meg, naponta 10-től 18 óráig (hétfő kivételével) a Csepel Galériában (Budapest XXL, Szent Imre tér 3.). Simon Andrea Megemlékezés Mikes leveleiről Hazánkban mindenki ismeri Mikes Kelemen nevét. Hallottunk bujdosá- sáról, nem létező nénjé- hez írott irodalmi leveleiről. Kevesen tudják azonban, hogy múlt év végén volt a levelek megjelenésének 200. évfordulója. A Magyar—Török Baráti Társaság és a Magyar Kultúra Alapítvány (az utóbbi székházában) bensőséges hangulatú rendezvényen emlékezett meg kultúránk eme évfordulójáról. Az alapítvány székházában, a Szentháromság téren tartott esten közreműködött Leyla Tepedelen török művésznő, Puskás Tamás színművész, Hopp Lajos irodalomtörténész, Hóvári János történész, Kobzos Kiss Tamás népzenész. Megnyitót a budapesti török nagykövet mondott. Külön színfoltként hatott néhány levél török nyelven való felolvasása. Új dolgokat hallhattak a megjelentek a rodostói évekről, Mikes nélkülözéséről. Néha tintája is megfagyott — tudtuk meg —, ennek ellenére 1717—1758 között 258 fiktív levelet írt 400 oldalon, amelyek Szombathelyen kerültek kiadásra 1794-ben. Ezenkívül feltehetőleg még 7000 lappangó Mikes-kézirat létezhet. A leveleket 1941- ben törökül is kiadták. Mikes levelei a szülőföldhöz, a székelyföldhöz való ragaszkodás és a magyar haza szereteté- nek nagyszerű példái. Róbert Péter Találkozó Békéscsabán Szlovák írók öt országból Húsz magyarországi, szlovákiai, romániai, kárpátaljai és vajdasági szlovák író s költő részvételével kétnapos találkozót tartottak Békéscsabán. A békési megyeszékhelyen átadás előtt álló Szlovák Kultúra Háza adott otthont a Magyarországi Szlovák írók Szövetsége, valamint a Békéscsabai Szlovákok Szervezete által rendezett szlovák írótalálkozónak. Ehhez hasonlót két évvel ezelőtt tartottak az alföldi — s egyben a hazai — szlovákság szellemi központjának számító Békéscsabán. A megnyitóünnepségen Fuhl Imre költő, a Magyarországi Szlovák írók Szövetségének az elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit. Könyvespolc A Nagy-életfa ága... Koronája teszi a fát termővé. A korona ágakból áll. Az ágakat —_ esetünkben — csak egy Ágh testesíti meg. És ez nem mesefa, hanem életfa. Családfa. Ágh István! Nos, famotívum ide vagy oda, Nagy László öcs- cseként nem könnyű verset írni — rügyezni, virágozni, teremni... Örökzöld igazság, hogy nagyjaink árnyékában lehetetlen sütkérezni; de Ágh- ként igen — még a Nagyéletfán is. Akárcsak a verssorok mögött, vagy fölött a költő. Ágh István Évfordulók (Orpheusz Kiadó) című kötetében — akarva-akarat- lan a famotívumokat keresem akkor is, amikor „didereg a csontra vénült lélek”. A hó pedig „képzelt gyerekálom”. Es az ág zúzmarát virágzik. Vagy tán azt sem? Pedig „a sellők hátulról nézvést” „hóvatta gyalázatban” ülnek. Ott, ahol a „hóemberből urna lesz” — „hullasárga” urna. Mert a hó az ég cseresnyevirága- ként lehullva bár, de élő szőnyegként terül a tájra. Hisz, mint tudjuk, a cseres- nyefa virága nem fonnyad el; nem elszáradva, s nem elsárgulva hull a tavaszi földre. Fehéren. Ezt akár úgy is nevezhetnünk, hogy: Nagy-életcseresnye- fa — melynek földre lehaj- lik az Ágha... Holott „ének tárja a fát Isten felé” — úja Ágh István a Meg ne halld, meg ne lásd című versében, melyet Bella Istvánnak ajánlott. Örökfehéren... Abba(n) a könyvben, ahol „a Tejút majdnem leszakad”. Ott ugyanis „szénné süllyednek a falvak”. Mint ahogy az örökzöld erdélyi fenyves egy részéből is szén lesz. Még télen is. A székely szénégetők csöntörgés-bütykös keze nyomán. Koromfekete szén. A szikrázó fehér „Gyergyói csillagok” alatt. Hol csattogó hidegben fölfelé göndörödvén a füst; az emberlakta zordon tájról zaklatottan élők köréből bár, de békés füstjelüzenet száll — mégis — sóhajt fel versében a költő: ott „egyedül félnék, mint az Isten” — „teremtés előtt”. Végezetül pedig kötetzáró ciklusként Eljárulás István királyhoz dialógus-kó- rusos poémáját „teremti meg” a költő, Ágh István. Vogul népköltészetből (is) gyökerez( tét) vén. Életfaszépen. Képletes versimája fohász — Ághként su- sog(tat)ván mennyeien jelenít „levele tükrösén”, hogy .Jöjj el, István király!” Jöjj el! Jöjjön el, helyesebben: jöjjön vissza a Te országod, legyen meg a mi akaratunk — életfánkon innen és túl, miként a Nagy-nem- zetfánk alatt is. Örökkön örökké. Demeter József Ezeréves a magyar iskola A vitézség és a kard helyett itt az ideje, hogy a magyarság a tudásával és a kultúrájával legyen jelen Európában — idézte Ko- sáry Domokos, az MTA elnöke, az Iskolatörténeti Emlékbizottság elnöke minapi sajtótájékoztatóján Bessenyei Györgynek, a magyar felvilágosodás jelentős alakjának gondolatát. Kosáry ezzel arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a honfoglalás és az államalapítás évfordulójának ünnepségeire készülve sokan e kettő jelentőségét nem választják külön. Pedig míg a honfoglalást követően Nyugat-Európa a kalandozó magyarok nyilaitól rettegett, addig az államalapítással, az iskolák megszervezésével a magyar nép az egyetemes keresztény európai kultúra részesévé vált. Ez utóbbit kell az ünnepségsorozat középpontjába állítani, ennek lenne méltó eseménye, ha 2000-re csatlakoznánk az Európai Unióhoz — mondta az MTA elnöke. Kelemen Elemér, az Iskolatörténeti Emlékbizottság ügyvezető igazgatója ismertette, hogy az újjáalakult Iskolatörténeti Emlék- bizottság szervezi az ezeréves magyar iskola történetének megünneplését, amely a millecéntenáriumi rendezvények sorozatához kapcsolódik. Az emlékbizottság elnöke Kosáry Domokos, társelnöke Báthory Zoltán művelődési minisztériumi helyettes államtitkár, tagjai a történelem, a tudomány, a muzeológia és a pedagógia jeles képviselői. A millecentenáriumi ünnepségsorozat keretében reprezentatív kiállítások mutatják majd be a magyar iskolatörténet: a 996-ban alapított Szent Márton-hegyi bencés kolostor falai között működő első iskolától a modern polgári közoktatás történetéig. A magyar iskola első századait a győri Xantus János Múzeumban, a reformáció iskclaügyét a debreceni Református Kollégium Iskolatörténeti Múzeumában és a Déri-múzeumban, míg a modern polgári közoktatás történetét a budapesti Petőfi-múzeumban mutatták be.
