Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-16 / 13. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUÁR 16.. HÉTFŐ A vigasztalhatatlanul egyedi festőművész Tárlatlátogatóban Finta Editnél Nem léphetsz kétszer egymás után ugyanabba a folyóba — mondta Hérakleitosz ógörög filozófus; hiszen minden változó, minden megújul. Finta Edit művészetének akár mottójául is választhatta volna a változóbani megújulási-megmaradást. Ezzel semmiképp sem akarjuk tagadni az irányváltás lehetőségét egy művész életművén belül. Gondolkodó festőművész, és engedi — kényszeríti — gondolkodni a nézőt is munkái előtt. Ha majd valaki értekezést akar írni erről a megkapó alkotóműhelyről, az áttűnés fázisairól, minden bizonnyal foglalkozni kényszerül a kris- tályképződés, a gyöngy alakulásának fázisaival is. Kolozsvárról telepedett Budapestre 1992-ben kisfiával Finta Edit. Már volt — reméljük még lesz — kiállítása Gödöllőn, most az Országos Takarékpénztár Nádor utcai galériája adott otthont műveinek. A képzelet meg a titkok festője, ki „szerényen” ad kifutópályát a szemlélő képzeletének, tereli azt, és úgy végzi, hogy alig vesszük észre Király és királyné című festménye előtt (piros és fekete széket, üres trónust ábrázol... beavatottak szerint a diktátor „hagyatékát”), hogy már bebútoroztunk egy egész birodalmat. 1972-ben készült a Mítosz című képe, rajta lányalakok lenge sora. Innen egy 22 évnyi ív, és akár boldog kísértetek az emlék szebb birodalmából, elénk libbennek ma ismét a kék, a vörös, a zöld látóvizében a nőalakok — kereshetjük a változást bennük, magunkban, a művészben. Majd csöndben visszakerülünk a 22 év előttiekhez... Valami őstenger, valami biblikus sivatag az a színhely, ahová idéz bennünket Finta Edit, és szintén ez a „táj” az, ahová társalkodni jár nőalakjaival, melyek némely festményén már csak drapériák, ruhakellékek, le- omló fátylak, mintsem testbéli hölgyek. A néző már kutakodik, keresi a demiorguszt, a végső okot, azt az induláskori munkákon vélvén fölfedezni. KüEpilógus (olaj) lönös élménye van ebben is: Exterieur-interieur című, 1979-es keltezésű festménye színpadi díszletként hat például egy Tama'.vi-darabhoz; falusi ház belseje, kályha, asztal, és a festmény másik felén a ház kívülről nézvést. Ám ugyanaz a szabadság, a képzelet szabadesése és szárnyalása, az arra méltótól függően. A Triptichon (I—III) hármas siker festmény uralja a termet. És ahogy arról már szóltam, az éteri nőalakok jelzik uralmukat a művész képzeletén. Szinte a szimbolikáig illannak Finta Edit művészetén át máig ezek a nőalakok Tudunk békaperspektíváról (elnézést az említésért). Itt a Madarak nevű festmény megadja a tömegperspektívát, a kézközelítői a horizontban egybemodósott amorf, színtelen masszáig — a titkok végtelen távolságáig oldva azt. Nyughatatlan művész, de nem nyugtalanító Finta Edit. Mint aranypor lemez, ráilleszkedik művészete az asztrális emlékezetre, és ott szinte önhatalmúlag hívja elő önmagát a szépség és az értelem hiányérzetében. Vigasztalhatatlanul egyedi. Ezzel világlik társai között. Czegő Zoltán Király és királynő (olaj) Fél évszázad múltán is időszerű Szabó Dezső emlékezete Tudományos konferenciát tartott pénteken a Szabó Dezső Emléktársaság, a két világháború közötti Magyarország legnagyobb hatású író-publicista halálának ötvenedik évfordulóján. A Gellért Szállóban elhangzott előadásokat — amint lapunkban már jeleztük — Püs- ki Sándor nyitotta meg és Hegedűs Lóránt református püspök igei köszöntője vezette be. A reggeli áhítatban elhangzott krisztusi intelem — „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, hogy az ő akaratát elvégezzem” — ott feszül Szabó Dezső szellemi horizontján — mondta a püspök —, ez az isteni akarat boltozó- dik egész életműve fölé. Szabó Dezső életpályája minden egyéni karrierizmuson túl lévő eleve elrendeltetéses küldetés. Szabó Dezső protestáns nézeteiről, s arról, mi az, ami ma is fontos lehet tanításaiból, fíeke Albert tartott előadást. A református életforma lelkiforma is egyben — mondta —, melynek sajátosságai az élet minden területén meg kell hogy mutatkozzanak, hogy Szabó Dezső vezérgondolata nyomán a tettekben megnyilvánuló, életté lett hit eligazító, válaszadó, a nép kérdéseire figyelő és figyelmező nemzetépítő program lehessen. Irodalmunk és publicisztikánk legtudatosabb és legcéltudatosabb művelőjéről Ludwig Emil így fogalmazott: eleget tett a felvilágosultak irodalomkövetelményének, miszerint az írott műnek tanító, nevelő hatása folytán van létjogosultsága. Öt évvel ezelőtt a Szépirodalmi Kiadó válogatást készített a publicista, közíró Szabó Dezső pamfletjeiből. A könyv szerkesztője a kötet előszavában a „pamflet Michelan- gelo”-jának nevezte az írót. .Aligha vitatható — írta —, hogy éppen a legsajátosabb műfajban, a pamfletben illeti meg őt kiemelkedő szerep. A tizenhetedik század óta hozzá - hasonló erejű, verbalitású és lendületű író aligha volt írói bátorság dolgában sem akadt hozzá méltó a prédikátor írók óta” — tette hozzá a szerkesztői méltatáshoz az előadó. A pamflet volt Szabó Dezső igazán testhez álló műfaja, az irodalmi köntösbe öltöztetett politikum, bár egész életműve egységes, zárt egészet képez, hisz a kései, Kolozsvárra küldött rophatok sem választhatók külön a negyedszázaddal korábban keletkezett kulcsregénytől, Az elsodort falutól. A Szabó Dezső-i életművet és szellemiséget nagy ívben végigpásztázó előadások során hallhattunk a pedagógus Szabó Dezső munkásságáról, a készülő bibliográfiáról, a nagy író Istenképéről, a magyar zsidósággal való kapcsolatáról, de méltatták a kor formanyelvét meghatározó, hatalmas nyelvalkotó képzelettel megáldott zsenit is. (r. b. a.) Bakos István könyvbemutatója Közel két évtizedes vajúdás után megjelent Bakos István Közszolgálatban című könyve. Három évtized kutatói-köztisztviselői munkássága során született írásait, tanulmányait és dokumentumait, az abból készült válogatást adja közre a szerző. Bakos István jelenleg a Magyarok Világszövetségének főtitkára — korábban ifjúsági és kollégiumi diákvezető, majd a szövetkezeti mozgalom, a művelődésügy szakembere. Munkássága a magyar tudomány és felsőoktatás szolgálata. Olyan szellemi műhelyek alakítója és résztvevője, mint az Eötvös Kollégium, a Bethlen Gábor Alapítvány, a lakiteleki és a szárszói találkozó. Szerzője és munkatársa több folyóiratnak. Közéleti szerepvál- lalásai miatt három könyvének és számos írásának kiadását a ’80-as években nem engedélyezték. A kötetet ma délután 5 órakor mutatják be a Püski Könyvesházban (Krisztina körút 26.). Könyvespolc Tolnai Lajos Nagykőrösön Ismét szép kötettel jelentkezett az Unikomis Kiadó. Asbóth János Álmok álmodója, Reviczky Gyula Apai örökség és Tolnai Lajos A sötét világ című regényeit adta la igényes külsejű kötetben. Mindhárom mű a kiegyezés utáni rohamos fejlődés időszakában született, azt ábrázolja. Ennek az emelkedésnek voltak árnyoldalai és hajótöröttjei is. Ezeknek a sorsát látjuk viszont mindhárom regény oldalain. Tolnai Lajos ifjúságának egy jelentős szakasza Nagykőrösön zajlott, az ottani gimnáziumban. Mégpedig nem akármilyen időszakban. Nem hiába kapta a Nagykőrössel foglalkozó fejezet az Athenae a magyar Alföldön címet. Az 1850-es években valóságos kultúrközpont volt ez az ízig-vérig magyar alföldi mezőváros. Egyszerre tanított itt Arany János, Mentovich Ferenc, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Acs Zsigmond, a nagy nyelvész, majd Losonczy László, Salamon Ferenc, Jánosi Ferenc és még számosán a Bach-korszak háttérbe szorult magyar értelmiségi rétegéből. Tolnai Lajos hosszan foglalkozik velük is és a diákélettel is. Arany Jánost így jellemzi: „Koronája az egész fényes testületnek Arany János volt. Én e lángelmű költőt férfikora legszebb éveiben ismerhettem meg. A latin nyelvet és a magyar irodalmat tanította. Nem volt élénk pedagógus tanár, de rendszerető, sőt szigorú, ki a legkisebb helytelenséget sem tűrte el szó nélkül. (...) Soha legtávolabbról sem árulta el, hogy ő is írt verset, magától soha egy sort nem engedett volna szavalni.” Szeretettel ír a többi tanárról is, akiknek dicsőségét azóta a tankönyvek lapjai őrzik. Összességében így jellemzi az intézményt: „Ez a gimnázium akkor az ország összes gimnáziuma fölött toronymagasságnyi- ra állott. Olyan fényes tanári kart, amilyennel az Alföld e híres főiskolája dicsekedhetett akkor, sem azelőtt, sem azután nem tudott többé a gazdag egyház összeállítani.” Ilyen tanári kar természetesen nagyszerű embereket nevelt. Titkos irodalmi társulat működött a gimnáziumban, lapokat is adtak ki. Arany János felismerte Tolnai Lajos irodalmi érdeklődését, bár nem őt tartotta legtehetségesebbnek diákjai közül. Kettejük kapcsolata a gimnáziumban nemcsak irodalomtörténeti, hanem lélektani érdekes- ségű is. Két bonyolult ember találkozott és hatott egymásra. Természetesen nemcsak ezért a Pest megyei vonatkozású fejezetért érdemes Tolnai Lajos művét elolvasni. Pest, Marosvásárhely és a többi színhelyek csodálatos tablót nyújtanak a múlt század második felének társadalmáról. Szép feladatot vállalt a kiadó, amikor e méltatlanul elfelejtett magyar írónemzedéknek állított emléket. Róbert Péter A tankönyvkiadás gondjairól A közoktatás tankönyveinek nagyobb részét, azaz 58 százalékát megjelentető Nemzeti Tankönyvkiadó elindította az 1995/96-ra megrendelt 12 millió darab könyv nyomtatását. Idén 40 új tankönyvlistás kiadvánnyal jelennek meg a piacon. A nyomtatást július végéig szeretnék befejezni — tájékoztatott Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Elmondta azt is, hogy az 1995. évi tankönyvgyártási hiteligényük 1,1 milliárd forint, s azt kereskedelmi kamatra kapják. Ez azt jelenti, hogy minden tankönyvre 15 forint kamatteher jut. A kormánygaranciával működő hitelrendszert két éve vezették be. A tankönyvek átlagára az 1994/95-ös tanévben 173 forint. Jövőre a tervezett inflációnál valamivel kisebb lesz az áremelés, annak ellenére, hogy a papír- és energiaárak növekedtek. A papírár egyébként a tankönyvár 18-20 százalékát teszi ki. Ábrahám István szólt arról is, hogy gondok vannak a tankönyvek kifizetésével. Az iskolafenntartók ugyanis visszatartják a pénzt, vagy az iskolák nem fizetnek addig, amíg minden merendelt könyvet meg nem kapnak. A kiadó kinlevősége jelenleg 20 millió forint.
