Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. JANUÁR 14.. SZOMBAT Osztrák lapvélemény hazánkról Bizalomvesztett koalíció világnap Manilában „Magyarországon emelked­nek az árak, és nő a szoci­ális feszültség” címmel kö­zöl budapesti tudósítást a Salzburger Nachrichten című lap tegnapi száma. Stephan Israel, a lap kikül­dött tudósítója az év eleji ár­emelkedésekről és a vasuta­sok sztrájkjáról, a pedagó­gusok és az egészségügyiek körében tapasztalható elége­detlenségről számol be. A koalíció iránti nagy bizalom kezdeti szakasza után — írja az osztrák lap tudósítója — nő az elége­detlenség Horn kormányá­val szemben. „A kormány­fő két malom között őrlő­dik, nem akarja elrontani a dolgát a vele rokonszen­Markó Béla, az RMDSZ el­nöke egy tegnap megjelent sajtónyilatkozatában kifejez­te reményét, hogy az RMDSZ etikai bizottsága tíz napon belül összeül a Nagy Benedek képviselő Tő­kés Lászlóra vonatkozó — a szerző által már vissza­vont, de a szövetségben nagy vihart keltett — írásá­val kapcsolatos kérdések megvizsgálására. Ide tartoz­nak véleménye szerint a szöveg publikálásának kö­rülményei is — azt ugyanis Borbély Imre képviselő tet­te közzé. Az etikai bizott­vezőkkel, egyidejűleg azonban a magas állam- adósság miatt szűk a játék­tér.” Az energiaár-emelés be­vezetésének halogatásáról, a nyugdíjemelések és a 13. havi fizetések körüli esemé­nyekről beszámolva a cikk­író a koalíciós partner véle­ményét is idézi. Mint írja, aligha hagyhatóak figyel­men kívül emellett a szocia­lista párton belüli ellentétek sem. Békési Lászlót idézi ennek alátámasztására, aki a tudósító szerint „mindun­talan Horn szemére veti, hogy Magyarország a köl- csöneiből él, és az adósságo­kat sürgősen meg kell szün­tetni. ság elemezni fogja a helyze­tet, és várhatólag nyilvános­ságra hozza határozatát — mondotta a szövetségi el­nök a Cronica Romana teg­napi számában publikált in­terjúban. A Tőkés Lászlónak egy román lap által tulajdonított szándékkal kapcsolatban, miszerint a jelenlegi tiszte­letbeli elnök az elnöki posz­tot szándékozná megpályáz­ni a májusi kolozsvári kong­resszuson, Markó Béla kije­lentette, hogy hamis állítás­ról van szó, a püspök nem tett ilyen nyilatkozatot. Ifjúsági Bányász Kató, lapunk tu­dósítója jelenti Rómából Holnap, vasárnap ünnepli a katolikus egyház a 10. if­júsági világnapot, ame­lyen személyesen részt vesz ihletője és megterem­tője II. János Pál is. A pápa csütörtökön érkezett az idei világnap színhelyé­re, a Fülöp-szigetek fővá­rosába, Manilába, ahol már a világ minden részé­ből érkezett fiatalok száz­ezrei várták, természete­sen a helybeli lelkes töme­gekkel együtt. II. János Pál pápasága első pillanatától állandóan bizonyítja, hogy az ifjúság mellett van, megérti és sze­reti a fiatalokat, bízik ben­nük és rájuk építi az egy­ház legfőbb reménységét. Ezt még jobban hangsúlyo­zandó, 1985-ben, az ENSZ által rendezett ifjú­sági év alkalmából elhatá­rozta, hogy azon túl az egyház minden évben egy napot az ifjúságnak szen­tel. A világnap tehát a pápa akaratából született, 1986-ban celebrálták elő­ször Rómában és a világ valamennyi egyházmegyé­jében. Páros években csak helyi ünnep és minden év virág vasárnapján tartják, míg páratlan években nem­zetközi találkozóvá válik, amelyen a pápa is megjele­nik. Argentína, Spanyolor­szág, Lengyelország és az Egyesült Államok után ez­úttal a Fülöp-szigetekre esett a pápa választása, ahol Ázsia legnépesebb ka­tolikus közössége él. Január 11-én, szerda este indult II. János Pál Rómából 63. Itálián kívüli zarándokújára, hogy tíz nap alatt 34 ezer km-t meg- téve látogatást tegyen a Fü­löp-szigetek után Új Gui­neába, Ausztráliába és Srí Lankába. Mint a pápa vala­mennyi távoli földrészek­re való látogatása, ez is a különböző vallásokkal, or­szágokkal és népekkel meglévő kapcsolatok javí­tását, illetve a párbeszéd felvételét is szolgálja. Most a buddhizmus és Kína felé kíván hidat építe­ni a szentatya, a buddhis­ták delegációjával Srí Lan­kában fog találkozni janu­ár 21-én, akiktől már bo­csánatot kért indulása előtt. A buddhisták ui. sért­ve érezték magukat a sza­vakért, amelyeket a pápa vallásukról írt „Átlépni a reménység küszöbét” című interjúkönyvében. A Vatikán és Kína 1993-ban, 45 évi hallgatás után vette fel újra a pártbe­széd fonalát Roger Etche- garay bíboros félhivatalos pekingi látogatását követő­en. Peking a dialógus szá­mára fenntartott feltételei: a Vatikán lemondása Kína belügyeibe való beavatko­zásról. Mit is jelent valójá­ban ez utóbbi formula? A püspökök kinevezéséről való lemondást? Nem való­színű, hogy a Vatikán egy ilyen kérdést teljesítsen, hiszen a pápa az egész vi­lágon szabadon nevezi ki püspökeit, anélkül, hogy ez bármilyen problémát is okozna. A kínai kérdést megne­hezíti, hogy a kínai katoli­kus egyház ma két részre oszlik. A pápához hű kö­zösség még törvényen kívü­li Mao-Ce-tung 1956-os ha­tározata óta. Ez körülbelül 8 millió hívőt és 700 papot jelent, utóbbiak zöme 70 / éven felüli. Hivatalosan> mintegy 5 millió katolikust tartanak számon, akik az ún. hazafias kínai egyház tagjai, amely születését tá­mogatta a kormány, és en­nek eddik nem voltak kap­csolatai a Vatikánnal. Ta­lán most fog küldöttségük találkozni a pápával. VI. Pál küldte az első baráti üzenetet Kína felé 25 év­vel ezelőtt a Hongkongban és Manilában tett látogatá­sa alkalmával, hogy a vi­lág két legrégibb diplomá­ciája vegye fel egymással a kapcsolatot. És most Jai­me Sin, a Fülöp-szigeteki bíboros-prímás mondotta, hogy meg kell szűnnie a Kína és a Szentszék közti szakadásnak, mert az egy­ség szellemének kell ural­kodnia. A nagyvilág hírei * Illúziókeltés volna a tag­ságra váró országokban azt a hitet táplálni, hogy az eu­rópai unióbeli tagsághoz ve­zető' folyamat lezárulhat a századforduló eló'tt — vélte Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnök egy lapnyi­latkozatában. Hozzátette, hogy nézete szerint a biz­tonságpolitikában hama­rabb képzelhető' el az integ­ráció kiterjesztése, mint az EU esetében. % Négy egyiptomi polgár és két argentínai turista megse­besült a felső-egyiptomi Lu­xor közelében, amikor az Asz- szuánból Kairóba tartó vonat­ra iszlámisták automata fegy­verekkel rájuk lőttek — közöl­te a rendőrség. A tájékozta­tás szerint a sebesülések nem súlyosak. * II. János Pál pápa teg­nap manilai látogatásának második napján találkozott Fidel Ramos Fülöp-szigete­ki elnökkel. Ramos — fele­sége, Amelita asszony társa­ságában — hivatalában, a Malacalang-palotában fo­gadta a pápát. Lemondott tegnap Andrzej Olechowski lengyel külügymi­niszter. Tulajdonképpen ez a lengyel diplomácia vezetőjé­nek harmadik lemondása — az első két alkalommal ami­att döntött így a múlt év vé­gén és ez év elején, mert az igazságügy-miniszter törvény- sértéssel vádolta, amiért két állami megbízatás után vett fel fizetést. ’ Tisztáz az RMDSZ EGY HÉT Rémmese a Híradóról H ol volt, hol nem volt, még a csúnya-csúnya konzer­vatív kormány idején, amikor a Népszabadság, az akkor még szocialista napilap azt hitte, hogy van önál­ló, saját, külön bejáratú tv-kxitikai rovata. György Pé­ter esztéta (van, ki e nevet nem ismeri?) írta szorgalma­san hétről hétre dolgozatait, s hogy, hogynem, tíz írás­ból általában tíz foglalkozott a Tv-híradóval. Esztétánk állandóan ezt a műsort elemezte, Pálfy G.-t cincálta, szidta, falra kente, bírálta, lehülyézte, tiltakozott, műbí­rált, összehasonlított, szóval tette a dolgát mint kritikus. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, de esztétánk május óta (a parlamenti választások — A szerk.) felha­gyott ebbéli szorgalmával, s nem osztja meg ítészi gon­dolatait azzal az egymillióval, aki őt naponta olvasta. Mondhatnánk, hogy eltűnt, mint Haraszti és/vagy a szürke szamár a ködben, de nem mondjuk. Esztétánk tehát nincs, de híradónk az van. Tudjuk, hogy kék, tudjuk, hogy a régi az egy nulla volt, ám hogy ez az új milyen, egyre inkább talány. Történt pedig, hogy máris a lényegre térjek, hogy kedden délelőtt esett a hó. Sűrű pelyhekben havazott, amikor átszáguldottam a Hősök terén. Történelmi nagyjaink szobrait szemmel látható gyor­sasággal öltöztette fehér lepelbe a havazás, amikor a Fi- desz-székházba érkeztem. Igaz, hogy a reggeli kávézás közben azt olvastam, hogy a párt megválik — adóssá­gai miatt — ettől az épülettől, de ez most nem tartozik ide. Év eleji sajtótájékoztató, újságírók, kamerák, fényké­pezőgépek, fontoskodók. Nem számoltam, de körülbe­lül harminc ember. (Ennek még a későbbiekben lesz je­lentősége.) A pártelnök, Orbán Viktor szokásos pragmatizmusá­val négy témát vázolt fel, s valamennyit, mintegy tíz-ti­zenöt percben kifejtette. Beszélt a kormány eddigi tevé­kenységéről, hazánk nemzetközi megítéléséről, a nyug­díjemelésről és a polgári erők összefogásáról. Hogy mit mondott az első három témáról, megírták az újsá­gok, köztük mi is. Szidta a kormányt, mint a bokrot, hogy nincs semmiféle elképzelése, a kabinet kaotikus és kiszámíthatatlan, amelynek ráadásul a koalíciós párt elnöke (Pető Iván — A szerk.) a belső ellenzéke. Felvá­zolta továbbá, hogy országunk nemzetközi megítélése 1990 óta most a legrosszabb, és ezt természetesen meg­felelő érvekkel és tényekkel alá is támasztotta. Beszélt aztán a nyugdíjak emelésének nyögvenyelős, már-már törvényen kívüli hercehurcájáról, majd a polgári pár­tok összefogásának örvendetes eredményességét, jövő­beli szükségességét hangsúlyozta. Ezután Deutsch Ta­más kapott szót, aki a parlament munkáját jellemezte, finoman fogalmazva eléggé kritikus hangon. Eltelt a mintegy húsz perc, s ezután záporoztak az új­ságírói kérdések. Mi van Simicskával (a Lajossal — A szerk.) és mit mondott Waschler Tamás? A kép tisztul. A kormány tevékenysége, a nemzetközi megítélésünk, a nyugdíjak — és akkor mi van Simicskával? Csak úgy záporoznak a kérdések. Hogy gondolja, elnök úr, hogy W. Tamás kirohanása pártja és annak elnöke el­len, mit jelent? Tudvalevő, hogy W. Tamás Duracell elemei kimeríthetetlenek, éveken át a Honvédelmi Mi­nisztérium számlái kötötték le rendíthetetlen figyel­mét, most ez az energiabázis azt javasolta, hogy helyte­len az orbáni út, egyetlen megoldás a Mérleg utcával kötendő szövetség. Nem tudom, miért maradt le W. Tamás a Fodor— Ungár—Molnár-féle szellemvasútról, mindenesetre fi­gyelemre méltó, hogy a szalámitaktika, a megosztás elve hóesésben is milyen szépen működik. Orbán Vik­tor persze azt felelte, hogy tavasszal elnökválasztás lesz, és ez, mármint W. Tamás elmélete a kampány ré­sze. Talán megbocsátható, hogy a cikkírónak is vannak gondolatai, különösen akkor, ha nem a Fidesz belső válságáról, hanem a közszolgálati Magyar Televízió legfontosabb hírműsoráról, a Híradóról akar írni, s kü­lönösen akkor, ha már nincs György Péter. Szóval el­jött az este, s a szerkesztő úr, már-már elfelejtvén, hogy hol járt harmincadmagával délelőtt, magánember­ként figyeli a képernyőt. Es csak ámul. Mert mit tud meg az a néhány millió Híradó-néző? Hogy sajtótájé­koztatót tartott a Fidesz. És a Wachsler Tamás így meg úgy, meg hogy áll a Simicska-ügy, ragozva, körbetán­colva, amúgy kékesen. A pártelnök már-már dadog a képernyőn, nem hallott Simicska-ügyről, de majd utá­nanéz. Az a néhány millió, aki nem volt a harmincak között, meg nem hall semmiféle kormánybírálatról, nemzetközi megítélésünkről, nyugdíjakról, a törvény­hozói munka kritikájáról, csupán a polgári pártok ösz- szefogásáról néhány kurta mondatban. Demszky még egy hókotró vezetőülése mögül elmondja a felemelt hó­munkásbéreket, aztán vége a hírműsornak. Az ember hátradől a fotelban és gondolkodik, mité­vő legyen. Vehetjük idegre is a figurát, jöhet a dühkitö­rés, mennyire manipulált, szemét, hazug, egyoldalú, a nézőt hülyének tartó műsor volt. Lehetnének hivatalo­sabbak is, tisztelt Horváth Ádám úr, a minap a Híradó egyik tudósításában... Lehetnénk még hivatalosabbak, tisztelt Galimer úr, mint a sajtószabadság nemzetközi tekintélye, bizonyára értesült arról, hogy hazánkban a kormányváltás után az elektronikus médiákban... De oda lehetne szólni kollegiálisabban is: Betlenkém, már megint mit csináltok. Az idő persze múlik, a dühkitörés csillapul, eljön a tízórai Krónika. Szó van — ez természetes — a cse­csen helyzetről, Boszniáról, svéd szociáldemokraták­ról, szlovák kőolaj-finomítókról, mindenről. A politi­kai államtitkár afelett örvendezik, hogy csaknem húsz­milliárddal kevesebb a költségvetési hiány, hála a pót­költségvetésnek. Aztán még hírek innen-onnan, a Fi- deszről egy mukk se, míg biztos, ami biztos alapon, még egyszer bejátsszák teljes terjedelemben az állam­titkár örömét. Kétszer ad, aki gyorsan ad, mindegy, hogy őrjöng az egész ország az áremelések miatt, lé­nyeg, hogy hasznos volt a pótköltségvetés. A technikai hibáért (?) elnézést kérnek, aztán sport, időjárás és jó éccakát! Mi meg reggelig merenghetünk azon, miért nincs sasszemű tv-kritikusa a Népszabadságnak. Székely Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents