Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1995. JANUÁR 12., CSÜTÖRTÖK 7 Tel-avivi politológus állatokról és újságírókról Hering József még lehet műszerész, de Tucker Tamás sosem lehet bölcs szandálkészító' vagy favágó Vödrös Attila főszerkesztőnek Pest Megyei Hírlap, Budapest Örülök, szívből örülök, hogy megjelenik a Pest Megyei Hírlap. Bizony, ha anyagi nehézségek miatt be kellene zárni, hiányozna a magyar zsurnalisztika színes palettájáról. Hiányozna, mert a profi lapoknál bizony nagy az újságírók közötti verseny, és nem valószínű, hogy Hering József ott megjelentethette volna 1994. november 23-án a Tudósítások a Szentföldről című cikkét. Szerencse, hogy a Pest Megyei Hírlap teret ad egy pályáját elhagyó műszerésznek, Hering Józsefnek, hogy próbát tehessen egy egészen más világban, a hírlapírásban. Hering úr próbálgatja szárnyait, és mint minden ilyen kezdeti próbálkozás, vad csapkodással kezdődik. Még nem tudja, mint egy pelyhes fióka, hogyan kell a levegőt beszívni, hogyan kell szinkronizálni a testet a szárny- mozgáshoz, hogy valóban repülés legyen belőle. No ja, mondhatnák egyesek, vannak futómadarak is, mint a strucc. De hát azért az kész biológiai csoda lenne, ha a Hering struccként jelenne meg. Pedig most azt hiszem, egy ilyen csodának vagyunk a tanúi. De a mi struccunk nem futással kezdi, hanem először homokba dugja a fejét — vagy csak úgy tesz. Hering József izraeli működése idején bizonyára megfigyelte, hogy miután ott zsidók és arabok élnek egymás mellett, az ivrit (Heringnek: héber) és az arab nyelv sok szava keveredett egymással. így aztán a cabar, vagy a szobra szavak felcserélődésére talán kevesebb figyelmet kellene fordítania. Hacsak nem határozta el, hogy héber nyelvvédő lesz. De nem, Hering nem héber nyelvvédő, hanem — jelenleg — magyar fajvédő. Amit rendesen ki is kérne magának, mint ahogy egy púposra sem szabad azt mondani, hogy púpos, és egy utcanőt sem szabad lekurvázni. Mert miután Hering úr valami oknál fogva itthagyta a Szentföldet, visszament Magyarországra, hogy ilyen november 23-i cikken keresztül is bebizonyítsa: ő még Csurkánál is ma- gyarabb. Ehhez éppen elég lenne, ha pusztán elismerné barátai előtt, hogy anDr. Tucker Tamás izraeli politológus, szakterülete Oroszország, valamint a Szovjetunió utódállamai. Korábban a Rámát Gan-i vallásos irányzatú Bár lián Egyetem előadója volt, s jelenleg a Fogéi Intézet munkatársa. nak idején betérése a zsidó hitre egy pillanatnyi tévedése volt. Nem, ő ehelyett csapkod, fröcsköl, szittyás- kodik. A fröcsök először a két izraeli magyar lapot, az Új Keletet és A Hét Tükrét éri. Hering nem árt nekik. Ezeket ma már csak a 70-80 éves, és azon túl lévő korosztály olvassa, akik négy évtizedes izraeli létük alatt nem tanultak meg ivritül (Heringnek: héberül). Nekik ez a két lap bőven megfelel, no meg, ez a két lap másra nem is igen való. Ráadásul még a legnagyobb jó- vagy rossz- indulattal sem lehet ezekre ráfogni, hogy magyarellenesek lennének, hiszen újságíróik ott lebzselnek a magyar nagyköveti fogadásokon egy kis ingyen téliszalámis (tréfli) szendvicsért, amiért lapjaik hasábjain bőven meg is szolgálnak. A sikamlós heringi kritika következő céltáblája egy újságíró-tudósító volt, aki őszerinte megkérdezte a valóban román állampolgárságú Tőkés László püspököt, hogy izraeli útja során miért a magyar nagykövetségen ad fogadást. Tényleg, miért? Gondolom, attól minden békebeli heringnek égnek állnának a pikkelyei (sőt dobozolás után lerázná magáról az ecetes hagymát is), ha mondjuk, egy magyar rabbi külföldi útja során az izraeli követségen adna fogadást. Akkor Hering emiatt tajtékoz- na, rögtön azt írná, hogy aki izraelinek érzi magát, az menjen oda. Ha Hering Józsefnek az izraeli tudósító kérdésétől borzong újdonsült magyar öntudata és nem attól, hogy az akkori (Heringnél nem kevésbé) dilettáns és soviniszta magyar politikusok mekkora baklövést követtek el, csak sajnálni lehet. Hering József szittya szíve könnyeket hullajt a „szabadságukért küzdő” Hizbullah terrorszervezetért. Érdekes, Hering szolgált az izraeli hadseregben, ennél fogva valamivel több tájékozottság várható el tőle e kérdésben. De tegyük fel, (állat)örvosi javaslatra szelektálta emlékeit. Ma Magyarországon minden nyugati lap, sok tévéállomás, és, aki akarja, annak izraeli forrás is elérhető. Ha nem Heringnek, hát a Pest Megyei Hírlap szerkesztőinek kellene felhívni a pikkelyes, pelyhes, szárnyait próbálgató kollégája figyelmét arra, hogy a Hizbullah és a Hamász Izraelben, valamint néhány arab országban (Jordánia, Egyiptom) nem szalonképesek. Az izraeli—palesztin, majd az izraeli—jor- dán békekötés egyik feltétele volt a fundamentalisták elleni közös fellépés. Eddig csak Egyiptom tett ellenük hathatós lépéseket. De az a „szabadságmozgalom” amúgy sem talál megértésre sem Washingtonban, sem a világ más táján. Vagy talán Hering úr nagy magyar szíve akkor dobbanna az örömtől, ha a Mátyás-templom mellett egy új mecsetet építenének iráni pénzen? Vagy Hering úr elővette a régi moszkvai lemezt, a cionista-amerikai igában senyvedő arab népekről? Ézzel elkésett. Bár, ahogy életkorát és cikkét elnézem, az újságírással is. Remélem, műszerészszerszámait még nem adta el. Dr. Tucker Tamás Tel-Aviv * Dr. Tucker Tamás úrnak, Tel-Aviv, Izrael Tisztelt Uram! A megszólítás és elbú- csúzás nélküli levelére kissé megkésve válaszolok, s ennek az utóbbi hetekben a Pest Megyei Hírlap fennmaradásáért vívott küzdelmünkön túl egy további oka is van. Hetekig töprengtem ugyanis azon, hogy miként válaszoljak a Hering József kollégámat minősíthetetlenül durva és alpári hangvételű, „mósze- roló” (a tisztelt Olvasónak: ez egy héber szó) levelére. Faxlevele útján sikeres új esztendőt kíván a szerkesztőségnek, miközben mondandóját azzal a cinikus megjegyzéssel indítja: örül annak, hogy lapunkat anyagi nehézségek miatt eddig még nem kellett bezárni... Az Ön által profinak tartott, de valójában csak nyelvükben magyar lapok, illetve az Ön szívéhez és eszmerendszeréhez nagyon is közel álló hazai és külföldi körök megtettek, s meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy a manapság már egyedüli konzervatív-keresztény újság végleg eltűnjön „a magyar zsurnalisztika színes palettájáról”. írása végén Ön ajánlatot tesz arra, hogy telefonon is beszélgessünk. De miért tenném ezt? Azért, hogy meghallgassam az Ön további sárdobáló, a kollégámat mindenáron befeketíteni kívánó, pallérozatlan mondanivalóját? Erre én nem vagyok hajlandó, s levelét is csak azért jelentetem meg, hogy minél többen lássák, milyen lelkiviláguk van azoknak az embereknek, akik minket idehaza és szerte a nagyvilágon sovinisztáz- nak, fajvédőznek, antisze- mitáznak. Hering József valamikor valóban orvosi műszerész szakmát tanult. A fizikai munka az én és a hozzám hasonlóan gondolkodó emberek szemében egyáltalán nem szégyen. Hadd éljek itt a zsidó történelemből vett szép és elgondolkodtató példával. Az ókori Júdeábán, Nagy Heródes király uralkodása idején élt egy Hillél nevű híres vallástudós, aki végtelen türelméről és toleranciájáról is nevezetes volt. Az elszegényedett Hillél a tanulás és a tanítás mellett a mindennapos favágásból tartotta fönn magát. De említhetném még Johanán rabbit is, aki szandálkészítő, azaz cipész volt. Hering Józsefet a világért sem kívánom az említett nagy tudású vallásbölcsekhez hasonlítani, de azért valamit közölnék Önnel, illetve Krausz úrral, izraeli informátorával: Hering kolléga a Pest Megyei Hírlapnál nem „próbálgatja szárnyait”, hiszen korábban a Pesti Hírlap főmunkatársa volt, valamint az Ön hazai elvbarátai által szétrobbantott, s egykor igen színvonalas Panoráma című külpolitikai tévéműsor munkatársaként 1994- ben négyszer is járt a Közel-Keleten. De ha Önnek még ez sem elég, elárulhatom azt is, hogy Izraelből (miután a hazai hatóságok törölték a feketelistáról) a Népszabadság, a Pesti Hírlap és a Heti Magyarország tudósítója volt, az említett lapok megelégedésére. Az Aczél György nevével fémjelzett időszakban Hering József intelligenciája és tájékozottsága ellenére sem végezhetett egyetemet Budapesten, hiszen akkoriban elsősorban az Önhöz hasonló káderek és azoknak gyermekei koptatták a hazai felsőoktatási intézmények padjait. S ameny- nyiben még ez is kevésnek bizonyult, akkor a magyar nép pénzén kiküldték őket a Szovjetunióba. Mint ahogy kiküldték Önt is, hogy visszatérve, jól felkészülten utazhasson ki az ősatyák földjére, s onnan kísérje figyelemmel a magyarországi soviniszta és fajvédő zsurnalisztika tevékenységét. Ez az elsődleges oka annak, hogy kollégámnak akkoriban „csak” a műszerészszerszámok maradtak. A Pest Megyei Hírlap örömmel ad publikálási lehetőséget Hering Józsefnek, miután az Ön által eszményített, s Önöknél állandó bocsánatkéréssel kilincselő mostani magyar kormány médiabeli napszámosai közel 300 nemzeti szellemiségű újságírót tett az utcára. Levelében Ön magyar fajvédőnek, szittyás- kodónak és sovinisztának nevezi a kollégámat. Akár csak az Anfa//-kormány tagjait. De mégis miért? Talán azért, mert eddigi írásaiban megsértett, megalázott valamely népet, vallást vagy nemzetet? Eddig én nem olvastam ilyen jellegű írását. Hering József a szerkesztőségben mindig a legnagyobb szeretettel és tisztelettel szól a héber nyelvről, az izraeli kultúráról, illetve az ottani lakosság többségét kitevő tisztességes, demokratikus érzelmű emberekről. Hering úr Izraelbe érkezésének története van. Mégpedig igen híres története, mint ahogy oka van a hazatérésének is. Izraelben több mint tíz esztendőn át becsületesen szolgált a hadseregben, eleget tett állampolgári kötelességének. De Izraelben a zsidó hitre térése ellenére is másodrendű állampolgárként kezelték. Ezt persze Ön és elvbarátai sem idehaza, sem pedig a Szentföldön nem hajlandók beismerni. Nem akarok bizonyos nem kívánatos érzelmeket fölszabadítani, s ezért csak egyetlen esetet említek meg Hering József szentföldi történetéből. Élettársa 1982-ben már a hetedik hónapban volt, de az ottani fajvédő hivatalos szervek még akkor sem engedélyezték a házasságkötését. Később pedig kiadtak egy hivatalos írást, amelyben többek között az áll: kétséges az, hogy az élettársa méhében lévő magzat az övé, hiszen nem zsidó... Felteszem Önnek a kérdést: Végül is ki itt a fajvédő, a soviniszta? Mit szólna Tucker úr ahhoz, ha Szittyaföldön (a jelenlegi és a korábbi, Ön által sovinisztának nevezett) magyar kormány ilyen erkölcstelen, fajvédő törvényekkel nyomorítaná meg az itt élő tekintélyes lélekszámú zsidóságot vagy másokat? De miként várjak én Öntől humánus hangvételt, igazságérzetet, becsületet, amikor „vallásos” ember létére az izraeli hadsereget is megjárt honfitársát „állatorvosi” kezelésre javasolja? Persze a zsidó származású, a magyarsággal kapcsolatot fönntartó honfitársaival szemben sem sokkal tapintatosabb. Hiszen őket azzal a megalázó váddal illeti, hogy „egy kis ingyen téliszalámis szendvicsért” eladják a lelkűket a magyaroknak. A Hizbullah és a Hamász nevű iszlám fundamentalista szervezetekkel kapcsolatban Hering József az Ön által nehezményezett cikkében már leírta: a Hizbullah létrejöttéhez nagyban hozzájárult az, hogy az izraeli hadsereg Ariel Sáron tábornok vezérletével Libanonban terrorbombázásokat, népirtást hajtott végre a polgári lakosság körében. A másik fundamentalista szervezetre, a Hamászra terelve a szót, idéznék Önnek két neves izraeli újságíró, Zeév Schiff és Ehud Jáárí Intifada című könyvéből: „Az izraeli katonai kormányzat nem kis mértékben járult hozzá a vallásos szervezetek szerteágazó infrastruktúrájának a kifejlesztéséhez. Az izraeli hatóságok ugyanis abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a Muzulmán Testvériség előretörését megfelelő ellenőrzés mellett ki lehet játszani a PFSZ befolyásának a csökkentésére.” A szerzőpáros még leírja azt is, hogy a megszálló izraeli katonai kormányzat a ’70-es években milliókat fordított a Hamász bölcsőjének számító fundamentalista szervezetek anyagi támogatására, sőt még új mecsetek építésére is. Remélem, a két neves izraeli újságírót Tucker úr nem tartja sovinisztának és antiszemitának. A Hamász nevű gólem tehát, akárcsak a prágai Löw rabbi esetében, ezúttal is alkotója ellen támadt. Levelem végén azt ajánlom, hogy jöjjön vissza Magyarországra, mert manapság nálunk valóban nagy az újságírók közötti verseny a profi lapoknál. Az SZDSZ hívei által lehengerelt magyar sajtóban ugyanis az Ón által képviselt érvek, nézetek nagyon is kelendők mostanában. A mások érzelmeit durva módon megsértő stílusa jól beleillik a hazai újságírás jelenlegi gyakorlatába. Igazán kár a gyűlölettől átitatott írásait drága faxon küldözgetni a Szentföldről. Jöjjön visz- sza, idehaza nagy szükség van az Ön eszmeiségére, szakértelmére és stílusára. Bánó András, Frei Tamás, Kalmár György és mások társaságába színes mozaikként Ön is könnyen beépülhet. Jöjjön, hadd legyen még élénkebb a magyar zsurnalisztika színes palettája! Tisztelettel: Vödrös Attila főszerkesztő
