Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-11 / 9. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1995. JANUAR 11., SZERDA A Nagy Tücskök a legjobbak a megyében Perbálon nélkülözhetetlen a polgárőrség Egy település jelenét nem lehet megérteni a múlt ismerete nélkül. Éppen ezért, amikor a faluriportjaimhoz anyagot gyűjtök, a polgármestert mindig megkérem, hogy legalább néhány mondatban meséljen a falu történetéről. így tettem Perbálon is, ahol azonban Dudás Zoltán, a falu első embere udvariasan kitért a kérésem elől. Molnár Zoltán helytörténész saját pénzéből jelentette meg a Perbál történetéről szóló könyvét — Van, aki sokkal hiva- tottabb nálam arra, hogy a falu múltjáról beszéljen. Molnár Zoltán helytörténészre gondolok, aki könyvet is írt Perbálról — mondotta egy szép kivitelű, kemény fedeles, több mint százoldalas könyvet a kezembe adva. Címe: „Adatok Perbál történetéhez". Mielőtt a szerzőt felkerestem, gyorsan átlapoztam a művet. Ahogy a címe is jelzi, nem történelemkönyv ez, inkább időrendi sorrendbe szedett, fényképekkel, térképekkel gazdagított falu- történet. A kezdetektől 1967-ig szóló könyvből megtudhattam, hogy Perbál — Pest megye nyugati részén fekvő községek döntő többségéhez hasonlóan — a török hódoltság ideje alatt elpusztult, s csak a XVIII. században telepítették újjá — nagyobbrészt németekkel, kisebbrészt pedig szlovákokkal. Mára azonban a 2400 lelkes község lakóinak legtöbbje magyarnak vallja magát. Ennek nem elsősorban a beolvadás az oka, hanem sokkal inkább a II. világháború utáni nagy „népvándorlás”. A németeket erőszakkal vitték, a szlovákok maguktól mentek. Helyükbe távolról — Felvidékről, Heves, Borsod, Hajdú megyéből — és közelről, vagyis a szomszéd falvakból egyaránt települtek. Az addig túlnyomórészt mezőgazdaságból élő lakosságot téesz- be kényszerítették, ami miatt sokan lemondtak a földjeikről, s az ingázást vállalva inkább az iparban helyezkedtek el. A forradalom leverése után — mint ahogy szinte mindenütt — itt is újból megalakult a szövetkezet. Ez tehát nagy vonalakban Perbál története 1967-ig. Hogy miért éppen evvel az esztendővel zárul a községtörténet, azt már személyesen kérdeztem meg a szerzőtől, akit a lakásán kerestem föl. Molnár Zoltán láthatóan örült az érdeklődésemnek, s készségesen leült beszélgetni a faluról. Erezni lehetett rajta, hogy az ilyen látogatások is értelmet adnak a munkájának. — Ebben az esztendőben, vagyis 1967-ben egyesült a toki és a perbáli téesz. Az elnök, Rakusz József, nagy sportbarát volt. Perbál asztalitenisz-csapata az NB I-ig vitte, a hét, azaz hetes focicsapat pedig az NB II-ig. — Ezek a dicsőséges napok azonban mára eltűntek... — vetettem közbe. — El, persze, mivel Cser- venkáné, az akkori megyei párttitkár valami miatt levette a kezét Rakuszról, az új téeszelnök pedig sokkal kevesebbet áldozott a sportra, mint elődje. De nem is ezek miatt fejeztem be a könyvemet 1967-tel, hanem azért, mert ekkor alakult meg a helyi honismereti klub, s ekkor kezdtük el a krónikaírást. Ebből a csapatból azonban mára már csak én maradtam. A vitrinben sorakozó nagyalakú kötetekre mutatott. — Minden évben kettőt készítek belőlük. Az egyik az események feldolgozása, a másik a hozzá tartozó dokumentumok gyűjteménye. De nem csupán ezekből áll a helytörténeti munkám... A vitrin alatti szekrényből fényképalbumokat vett elő. Mindegyikben a község elmúlt évtizedeinek valamilyen nevezetes eseménye követhető nyomon. Találomra kinyitottam az egyiket. Az iskolai tornaterem építése elevenedett meg a lapokon az alapok kijelölésétől az ünnepélyes átadásig. — Az elmúlt négy esztendőnek ez volt a legjelentősebb beruházása — magyarázta. — És a gáz faluba vezetése — tette hozzá a felesége, aki egy pulóvert kötögetve hallgatta a beszélgetésünket. — Nem lehet olcsó mulatság helytörténésznek lenni — jegyeztem meg a számtalan albumra, krónikakötetre utalva. — Valóban nem — komolyodott el Molnár Zoltán —, különösen nem a pedagógusnyugdíjból. De hát nekem ez az életem... Tudja, Püspökladányban, ahonnan idekerültem, volt egy kiváló tanítóm, Kecskés Gyula bácsi, aki megszerettette a tanítványaival a helytörténetet. írt is egy kiváló munkát Ladányról. Az enyém a nyomába sem léphet — tette hozzá szerényen. — De azért valamilyen segítséget csak kap az ön- kormányzattól... — Hogyne, minden jegyzőkönyvet azonnal átadnak. — Anyagi segítségre gondoltam. .. — Korábban kaptam némi tiszteletdíjat, de 1990- ben behívattak a polgármesteri hivatalba, s azt mondták, hogy nincs szükség arra, amit csinálok, ezért nem tudják honorálni... A helytörténész hirtelen elhallgatott, majd néhány másodpercnyi szünet után új lendülettel folytatta: — De, hogy ne legyek igazságtalan, a könyvemből, amit saját pénzemen jelentettem meg, a zsámbéki tájvédelmi klubhoz hasonlóan az önkormányzat is előre megvett valamennyit, így tudtam kifizetni a nyomdaszámlát. — Ön szerint lesz, aki folytatni fogja a munkáját? — kérdeztem búcsúzóul. — Azt hiszem, nem — mondotta némi gondolkodás után. — De nem is elsősorban azért, mert ez többet visz a konyháról, mint amennyit hoz. A krónikaírás rendkívül aprólékos, napi munkát kíván. Ki ér rá manapság ilyesmire? Hogy Molnár Zoltán munkájának lesz-e folytatója, az azon is múlik, hogy milyen indítást kapnak a perbáli gyerekek. A településhez való kötődést munkálni leginkább hivatott alapintézmény, a nyolcosztályos iskola helyben van. Ahogy Veresné Szabó Ilona igazgatóhelyettestől megtudtam, a gyerekek jó tanulmányi eredményeket érnek el, szinte valamennyien továbbtanulnak. A német nyelvet például laborban sajátíthatják el. Van fúvószenekaruk, s magyar és sváb néptáncegyüttesük is. — A legbüszkébbek azonban a citerazenekarunk- ra vagyunk — mondotta az igazgatóhelyettes. — Két csoportban is zenélnek a gyerekek. A Nagy Tücskök már nagyon jól pengetik a hangszert, a megyei népzenei versenyen első helyezést értek el. A kedvező eredmények ellenére persze vannak gondok is. Leginkább az, hogy csak szűkösen fér el a 196 gyermek a négy különböző épületben, szükség volna még két tanteremre, s a tornaterem mellé egy szertárra is. Vajon tud-e minderre áldozni Perbál önkormányzata? A decemberben újonnan választott polgármesterrel beszélgetve kiderült: mindez még nem eldöntött kérdés. — Jómagam és a képviselő-testület tagjai még csak most ismerkednek a lakosság igényeivel — mondotta Dudás Zoltán. — Amikor már tudni fogjuk, hogy mit akarnak a perbáliak, akkor döntünk arról, hogy az anyagi lehetőségeink függvényében mely feladatok megoldását helyezzük előtérbe. Egyébként ez a választási programunknak is az első pontja. Sajnos a hivatalban nincs már belőle, de ha eljön velem, hazaug- rom, s adok belőle egy példányt. Abból látni fogja, hogy mit is szeretnénk megvalósítani az elkövetkező években. — Megalakultak a kisebbségi önkormányzatok is a faluban? — mutattam kifelé menet a kapunál lévő német és szlovák nyelvű feliratra. — Sajnos csak a német. A szlovákok egyelőre várnak, kíváncsiak, mi történik a németekkel. Azt mondják, nem akarják, hogy elvigyék őket. — Ezt komolyan mondja? — kérdeztem nem kis csodálkozással. — Teljesen komolyan. Magam se gondoltam volna, hogy ilyen rejtett, alaptalan félelmei vannak az itt élők egy részének... A 29 pontból álló programot kézbe véve láttam, hogy szinte mindent tartalmaz, ami a község életében előfordulhat. Mire visszaértünk a hivatalba, már többen is vártak a polgármesterre — ezért csupán egykét pontra kérdeztem rá. — Látom — utaltam az egyik programpontra —, az elkövetkező évek egyik lehetséges feladata a csatornázás... — A tervek már elkészültek, csak a kivitelezéshez szükséges pénznek vagyunk szűkében. Eddig ugyanis 30 százalékkal kellett a településeknek a csatornázáshoz hozzájárulni, s 70-et lehetett megpályázni. Mára ez az arány megfordult. — Be akarják vezetni a községgondnoki rendszert — olvastam egy másik pontot. v — A falu rendbetétele, a hibák felderítése, a szabálytalanságok megszüntetése lesz a feladata. — A polgárőrséget is újjászervezik. .. — Tudja mit kértek a perbáliak a választási gyűlésen a képviselőjelöltektől, hogy mit tegyenek, ha megválasztják őket? Azt, hogy állítsák vissza a csendőrséget. Mert az, ha letette a kalapját valahová, volt futás. A csendőrséget persze csak képletesen kell érteni, de az biztos, hogy nagyobb közbiztonságra volna szükség. A közelmúltban három lakást is kirámoltak fényes nappal. — Miért csak társadalmi megbízatású polgármesterséget vállalt? — kérdeztem a szórólap aljára tekintve. — Hál’ Istennek, jó munkahelyem van. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanítok, s ezt nem kívánom feladni. Polgármesterként ugyanis legalább száz ütközésre számítok évente. Nem lehet mindenkinek a kedvében járni, óhatatlanok a nézeteltérések. — Ha ilyen jó munkahelye van, akkor azt nem értem, miért vállalta a falu vezetését... — Belesodródtam — mosolyodon el Dudás Zoltán. — Az utóbbi évtizedekben — megítélésem szerint — a községben több rossz döntés született. Ezért a választások előtt felkerestem a falu diplomásait — sajnos nincs belőlük túl sok —, s kikértem a véleményüket, hogy mit s hogyan kellene változtatni a falu életében. Véleménye soknak volt, de amikor közelgett a választások ideje, s cselekedni kellett volna, vagyis képviselő-testületi tagságot vállalni, visszahúzódtak. Többen azt mondták, hogy csak akkor vállalják a jelölést, ha én pedig a polgármesteri tisztségért indulok. Megválasztottak, s a képviselő-testületben is többségbe kerültek az általunk alkotott választási szövetség tagjai. így aztán, ha minden igaz, egy olyan csapat állt össze, amely akar és sokat tud is tenni az itt élő emberekért. Hardi Péter Szükebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Perbál már a török uralom előtt is nagy múltra tekinthetett vissza. Középkori templomának János nevű papját a pápai tizedjegyzék 1333—34-ben említi. Romjai még a XVIII. század elején állhatták, mert az új templom építéséhez — ami 1752 körül fejeződhetett be — a régi falakat is felhasználták. (A mai templom szentélyének vakolata alatt középkori faragott kövek rejtőznek.) Nincsen adatunk arról, hogy a Zi- chyek támogatták-e az új templom építését, de mivel Zichy Miklóst, mint közismert mecénást említi az utókor — ő volt a zsámbéki és a budakeszi templomok építtetője —, valószínű, hogy Perbálon is számottevő volt a segítsége. E feltevést több felszerelési tárgy ajándékozásán kívül a templom belső térformálása is valószínűsíti. A homlokzati középtomyos, egyhajós, perbáli barokk templom egyszerű külseje ellenére belül igényes térkiképzésű: különböző boltozatok összekapcsolásából kialakított. (A hajó kétszakaszos csehsüveg boltozattal fedett, a lépcsővel emelt szentély pedig függő kupolaboltozattal, míg a torony alatti tér és a kórusfeljáró ezektől eltérő boltozást kapott.) Az ilyen szépen formált belső tér a Zichyek építkezésére vall. A templom berendezésében különösen hangsúlyos a rokokó angyalszobrokkal díszes orgonaház faragott és aranyozott kivitele, a rácsszerűen áttört aranyozott felépítményen (Janitschek József pesti or- gonakészítő műve), amely a hajótérbe mélyen benyúló orgonakórus mellvédjén áll. A szószék ugyancsak minőségi munka, szép faragott domborművekkel, (bár méreteit tekintve lehet, hogy máshonnan került ebbe a templomba). Pamer Nóra Az elmúlt esztendők egyik legjelentősebb beruházása az iskola tornatermének felépítése volt A szerző felvételei
