Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUÁR 9.. HÉTFŐ Emlékezés Szalatnyay József festőművészre Nyughatatlan Január 3-án, nyolcvanévesen elhunyt Szalatnyay József Munkácsv-díjas festőművész. Aki ismerte Szepi bácsit, tudja: maga volt az éló' történelem. Az a nyolc évtized, ami a Teremtó' jóvoltából megadatott neki ezen a földön, az emberiség legcsodálatosabb, legizgalmasabb, egyben legborzalmasabb évszázadára esett. Az örökmozgó, tehetséges, az alkotásra és az alkotótársak segítésére mindig kész Szalatnyay József életére és pályájára is rányomta súlyos kézjegyét a huszadik század. Derékba, majd apró darabokra törte. lelke élni fog Szinyei Merse Pál leányának levele, amelyben közli Szalatnyay Józseffel, hogy édesapja festó'állványát neki ajándékozza Szepi bácsi Eperjesen, az egykori Sáros vármegye székhelyén született 1915-ben. Ötéves fejjel, a trianoni diktátum évében átélte a magyarokat sújtó kitelepítés szörnyű napjait. Szüleivel Budapesten kötött ki, s itt végezte tanulmányait. A Rökk Szilárd utcai iskola után a budai ciszterekhez járt, ott érettségizett, majd Szőnyi István festőművész magániskolájának növendéke lett. A festészet iránti érdeklődésében szerepet játszhatott az, hogy anyai ágon rokoni szálak fűzték Szinyei Merse Pálhoz. (Édesapja egyébként a nagy festő testvérének, Szinyei Merse Istvánnak, Sáros vármegye főispánjának személyi titkára volt). A képzőművészeti főiskola elvégzése után besorozták. Zászlósként szerelt le az erdélyi bevonulást követően. 1941-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba került, ahol hat évvel később, 1947 végén az elsők között „fejezték le”. Nem tűrtem a pártjelvénynyel festő szemetek hatalomra jutását — mondta egy ízben a rá jellemző indulattal, amikor eltávolításának oka felől kérdeztük. Soha nem tudott beletörődni az őt ért megaláztatásokba, az évtizedekig tartó mellőzésbe. És bár hosszú időn át, éppen az elhallgatás és az elhallgattatás miatt sokan csupán mint Dénes Zsófia férjét tartották számon, a beavatottak nagyon is tisztában voltak azzal: ki is valójában Szalatnyay József. Tudták akik szerették, tisztelték, s azok, akik tartottak tőle. ő ugyanis nem hallgatott, és nem volt rest, hogy környezetét minduntalan emlékeztesse azokra a bűnökre, amit vele s a magyarsággal szemben elkövettek az elmúlt évtizedek romlott rendszereinek kiszolgálói. Szepi bácsi sokat tudott. Nem volt lekenyerezhető és megvásárolható, ezért félre kellett állítani. Volt idő, amikor „orvosi” segédlettel, pszichikai kényszericezeléssel próbálták a bolondok házába juttatni — sikertelenül. A végtelenül hosszúnak tűnő félreállí- tás és agyonhallgatás után mégis eljött az idő, amikor nyilvánosan is tanúságot tehetett, s hangot adhatott mindannak, ami a szívét nyomta. Idősen, betegen, de fiatalos tűzzel beszélt. „Gyűlölöm azokat, akik a magyarok elpusztításával, kiszorításával szereztek jogtalan előnyöket. De sokkal nagyobb bűnnek tartom az embereknek okozott fizikai szenvedésnél az ország szellemi elpusztítását. A magam nevében sok mindent megbocsáthatok. Mások helyett azonban nincs jogom megbocsátani” — nyilatkozta lapunknak 1993 januárjában. Ugyanez év őszén, amikor már a világ egyik csodájának tartotta, hogy számos műtétje és nyavalyája dacára még él, a kormányzó kenderesi temetése kapcsán a Horthy-család- nak a magyar képzőművészetben játszott szerepéről elevenített fel már-már feledésbe merülő emlékeket. Szalatnyay József kitűnő festő volt. Egyik legismertebb műve az a portré, amelyet Kodály Zoltánról készített, s amely jól tükrözi művészi felfogását, hitvallását. Nagyra becsülte a tiszta értékeket, a klasszikus mesterségbeli tudást. Minden érdekelte. S habár kiszorították a művészeti életből és a közéletből, soha nem veszítette el érdeklődését a művészetek, a közügyek, a politika iránt. Vibráló, nyughatatlan lelke még sokáig élni s hatni fog azok körében, akiknek megadatott, hogy ismerjék s szeressék őt. Bánó Attila Peremvidékről közelítő költészet Közel tíz évvel ezelőtt találkoztunk utoljára Domonkos Istvánnal az újvidéki lap- és könyvkiadó vállalat klubhelyiségében, s bár ismét Svédországba készült svéd feleségéhez és gyermekeihez, mégsem gondoltuk, hosszú esztendőknek kell elmúlnia a viszontlátásig. Akkor sem igazából hazai terepen, hanem itt, Budapesten, az írószövetség Bajza utcai székházában, ami ugyan szintén valamiféle otthoni környezetnek számít a vajdasági írók számára, ám most nem „felutaztunk” Domi kedvéért; az esten (még) fellépő társai közül Tolnai Ottó Palicson vett házat, bár legalább annyit tartózkodik Magyarországon is, Várady Tibor Pesten él, Balázs Attila szintén. S akik most eljöttek — a vajdasági magyar irodalom és újságírás színe-java — szintén itt valahol. Sokan megjelentek az egykor mozgalmat jelentő Új Sympozion gárdájából. Az Újvidéken megjelenő folyóirat amolyan európai kitekintő szerepet töltött be annak idején, amikor más tájakon még a szocialista realizmus volt a követendő minta. Ezzel a társasággal indult Domonkos István is, egy időn át ez a csoport volt az éltető lételeme, hogy megírja többek között a Kormányeltörésben című versét, amely a korszerű magyar irodalom mindenképpen egyik legjobb és legfontosabb darabja. Újabb verseinek az emigráns lét a meghatározója. A hallgatóságnak, barátainak ezt most nem kellett magyarázni, a késői találkozás öröme felett amúgy is minduntalan ott lengtek a honkeresés lidércei. S. P. Felújított filmek Jó ütemben halad a Magyar Filmintézetben az az 1989-ben megkezdett szisztematikus munka, amelynek során felújítják az elmúlt évtizedekben készített magyar játék- és dokumentumfilmek egy részét — tájékoztatott Gyiirey Vera, a Magyar Filmintézet igazgatója. Eddig csaknem százötven alkotást újítottak fel az 1945 és 1961 közötti magyar filmgyártás terméséből — mondta el. A hetvenes évek filmjei közül tizenkét művön végeztek munkálatokat á szakemberek. A Filmhíradó 1948 és 1961 között készült anyagaiból közel egymillió méter hosz- szúságú filmszalag restaurálása fejeződött be. Krimi igen, Pasztemak nem? A Vörös gáz című krimi vezette decemberben az oroszországi könyvek topplistáját, szerzője bizonyos Topol, még egy krimivel szerepel az első tíz között. Az előkelő he- lyezésűek között egyébként hat külföldi és négy orosz kiadvány található, a bestsellerlistán azonban hiába keressük Tolsztoj, Turgenyev vagy Dosztojevszkij könyveit, amelyek egyébként a szovjet időkben meglehetősen hozzáférhetetlenek voltak, esetükben azonban a várt érdeklődés elmaradt. A Bulgakovoknak és Pasztemakoknak volt ugyan 1991-ben egy rövid életű másodvirágzása, utána azonban a tömegízlés vette birtokába az orosz könyvkiadást, s most ezek a kiadványok lepik el a könyvesboltok pultjait meg az utcai könyvárusok standjait. (s. p.) Könyvespolc A politizáló vers közelében Az erdélyi Markó Béla költő első verseskötete, „A szavak városában” — két évtizede jelent meg. Azóta a költő politikai pályára lépett. Jelenleg a romániai magyarok politikai szervezetének, az RMDSZ-nek az elnöke. A költészettel azonban nem hagyott fel, de a szabad versformákról rátért a klasszikusan kötöttekre. Az Érintések című szabad- és kötött verseket tartalmazó könyve (Széphalom Könyvműhely —- Mentor Kiadó, Budapest — Marosvásárhely) nemrég hagyta el Pénzes Károly nyomdáját Solymáron. Jobbak leszünk-e? — kérdezi gyanakvón nyitó versként a költő. Majd, a szonett utolsó szakaszában, még ha nem is rous- seau-i tételességgel ugyan, de kérdésre kérdéssel válaszol: ...De hogyha mégse? / Ha Krisztust beszennyezi önnön vére, I a békét len áll az Úr színe előtt? Akkor milyen lesz a politikus költő? Hát a „könyvekbe préselt tavaszi mező”, „hogyha / kifújja égi lámpását a szél”. Nem beszélve az őszről, „ha pohárba csak ecet csorog.” De az őszi erdőről szóló mély-szép versben, amit Gálfalvi Györgynek dedikál a „bugyborékoló vér pokoli muzsikája” közben az imént föltett kérdés földi lényegéhez férkőzik, akárcsak a hóbundájú macskák, amikor egy-egy rémült szavunkat / gyorsan körömre kapják, egérként eleresztik, / de futni mégse hagyják, azért, hogy édesedjék a vérünk, mert „csak erre jó a játék”. Sajnos. Az önbeszennyezés viszont nem játék. Főleg akkor, ha az illető egysze- mélyben vezető politikus — macska-egérharci erőviszonyok közepette. Nagy ám a vérségi felelősség... Ugyanis: mikor nem édesedhet a vérünk? Akkor is úgy, ha meg se próbálunk elszaladni. Mert csak így nem adhatjuk meg a hóbundájú macskáknak ezt a plusz- nyi élvezetet — ellenünk. Még akkor sem, amikor a „Suttogva élek” címűben azt mondja Markó Béla: „egyebem sincs: csak gyáva félszavak”. Ezt azonban, mint a lapalji utalás jelzi, 1989 novemberében írta. Vagyis a Ceausescu- éra utolsó előtti hónapjában. Holott a Magyarországra átcsempészett és közölt verseiben már „mind hangosabb a szó.” A fordulat után pedig „ki szólni mert, miért hallgatna el?”, kérdi a költő. De az „Egy mondat a szeretetről” című 1991- ben datált versét már így kezdi: Az igazságot nem kell hangosan kimondani, / mert megváltoztatja életedet. Főleg akkor, amikor a filozófus szerint — e verslabilis politikai konjunktúrában — nem annak van igaza, aki azt hiszi, hogy annak van igaza, akinek igazat adnak. Nos, adjunk igazat Markó Bélának, vagy ne adjunk? Minek, hisz hazugságon rajt’ nem fogtuk — a költőt soha. Az „Érintések” pedig nagy emberi igazságokat érintenek. A költészetben. A politika az más műfaj... Demeter József Óvodai program Pásztori Az amerikai Head Start programot alkalmazza, egyelőre kísérleti jelleggel, a hátrányos helyzetű gyerekek személyiségfejlesztésére a pásztói 1. számú óvoda. A vegyes életkorú és a középső korcsoportban összesen 52 óvodás vesz részt a személyre szabott oktató foglalkozásokon — a kezdeti tapasztalatok szerint látványos eredménnyel. A Magyarországon egyelőre nem adaptált módszert kilenc hazai óvoda próbálja ki, valamennyi a szülők tevékeny részvételével, a program egyik sarkköve ugyanis az, hogy a szülők heti egy napon gyermekeik minden óvodai foglalatosságában részt vesznek. Számukra ez nem okoz különösebb gondot, hiszen a hátrányos helyzetű gyerekek szülei zömükben munkanélküliek. A Head Start programot alternatív módszerként alkalmazza a pásztói óvoda; kipróbálását a Soros Alapítvány két tanévre 7 millió forinttal támogatja. A keretből többi között a munkanélküli szülők közül egy-egy dajkát, illetve koordinátort alkalmaznak, a gyerekek napi kosztját pedig tejtermékkel, gyümölcscsel egészítik ki.
