Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1995. JANUÁR 9.. HÉTFŐ Összefogtak Inárcson a táborért Nyitott ajtókat döngettek Nehéz volt rávenni magam, hogy kérjek — mondja szerényen, szinte a gondolattól még szemét is lesütve Krizsán Sán- domé, Magdi, az inárcsi nagycsaládosok összefogója, szervezője. — Aztán amikor Dabason, talán a nyomdában, de lehet, hogy éppen a kenyérgyárban vagy a tejeseknél — nem is emlékszem pontosan — azt mondták: ugyan, mi nem könyör- adományt adunk az önök gyermekeinek, annak örülünk, amikor valamit adhatunk, hogy így közösen, önökkel együtt tehessünk az emberekért, már elmúlt ez a rossz érzésem. Riadótervre van szükség Szmogveszély Vácott Egy személyben tulajdonképpen ugyanezt teszi Magdi- ka is. Négy gyermeket szült, közülük három már kirepült a családi fészekből. Amikor csökkenni kezdett a gyermek- zsivaly az inárcsi házban, Mag- dika úgy döntött fétjével egyetértésben, hogy magukhoz vesznek nevelőszülőként egy állami gondozottat. Az egyből aztán kettő lett: a lányok ugyanis ikrek voltak. Magdikénak és Krizsán Sándornak nem volt szíve otthagyni a testvért. Ismét sokan lettek tehát a házban. Ám ez a Krizsánék számára természetes állapot sem tartott örökké. Három nagyobb saját gyerek családot alapított, s a két nevelt is önálló életvitel mellett döntött. (Igaz, azóta egyikük Magdi lányánál lakik albérletben.) Nem maradhat gyermeknevetés nélkül a ház; a még otthon lévő elemis fiúcska mellé újabb állami gondozottat szeretne befogadni az inárcsi család. Egyelőre próbaképpen, aztán ha beválik ez a nevelőszülőség, akár addig, ameddig a Jóisten erőt ad Magdinak, s férjének. — Hogy sose legyen üres a lakás — fejezi be a történetet Kri- zsánné, aki felidézi azt is, hogy karácsonykor 18-an ülték körül az asztalt. * Inárcson amúgy sem divat a gyermek nélküli otthon. Gyakori a három családot nevelő ház, de — nem utolsósorban Krizsánék vállalásán felbuzdulva — többen is nevelnek állami gondozottakat. Volt kikhez forduljon Magdi, amikor a helyi nagycsaládosok egyesületét kívánta megalakítani... — 1992-ben még csak 52 család csatíakozott hozzánk — idézi fel a kezdeteket Krizsán Sándomé. — Érdekes volt az, hogy többen, egy-két gyermeket nevelő szülők, például azért csatlakoztak egyesületünkhöz, mert tartozni akartak valahová. Az idő tájt ugyanis rajtunk kívül csak a polgárőrség alakult meg Inárcson. Igényelték hát az emberek a társadalmi szerveződést. A helyi NOE-csoport hiányt pótolt. Emellett természetesen szervezett keretet is biztosított — az egyre nagyobb számban csatlakozó — a többgyerekes családok számára. Hamar 89 otthon lakói vállalták az együvé tartozást. Megkezdődhetett végre az érdemi munka... A kezdeti lendület akkora eredményt hozott, hogy talán még maguk az inárcsiak is rácsodálkoztak: ilyen összetartó erő van egy társadalmi egyesületben?! — Elsőként egy varrótanfo- lyamot indítottunk — emlékezik vissza Magdi. — Igaz, alig volt néhány „tanítványunk”, a lelkesedésüket azonban jelzi, hogy valamennyien szervezői lettek a helyi nagycsaládos egyesületünknek. A következő vállalásunk ugyancsak megmozgatta a helybélieket: elkezdtük szervezetten látogatni beteg tagtársainkat. Nekik, vigasztalásképpen, a kis ajándék mellé 1000-1000 forinttal is kedveskedtünk. Ezt követte, pontosabban váltotta fel a kisgyermekes anyák felkeresése. Ugyanilyen ajándékkal leptük meg a kisbabákkal foglalatoskodó egyesületi tagokat is. Egyre tudatosabb tevékenységbe fogtak a nagycsaládosok Inárcson — rajzolódik ki az alig két esztendő munkatérképe Magdi elbeszélése alapján. Az egyéni és csoportos vállalások eredményeképpen mind szervezettebb lett az egyesület élete, tevékenysége. Bevásárlási akcióik sikere nyomán kezdeményeztek egy diszkont áron árusító boltot is. Ez ma — pénzügyi megfontolásból- - Krizsánék melléképületében üzemel, s heti egy alkalommal nyitja ki kapuit. — Amiről legtöbbet s a legszívesebben tudok mesélni az a tábor — néz el messzire, talán épp az erdő irányába Magdi. — Közös kirándulásokkal kezdődött... Aztán egyszer felfedeztem egy nyírfaligetet. Mint később kiderült, a falunk határában lévő egykori szovjet laktanya lőterét határolta be a természeti tünemény. Ide álmodtam meg égy nyári tábort... * Hétágra süt a nap, s egyben metsző hideg is fúj. Alig tudná megmondani az ember, fázik-e vagy melege van. Csak akkor derül ki, hogy valójában téli hideg van, amikor benyitunk az erdő közepén, a tisztáson felépített épületbe. A szélvédett házban konyha, háromszintes emeletes ágyakkal berendezett szoba, kamra van teljes felszereléssel. — Ezt már tavaly is használtuk. Tulajdonképpen ez az épület adott egy nagy lökést a táborozás ügyének. Addig ugyanis, amíg csak a közös sátorozás álma élt a fejemben, illetve amíg a tisztásról irtottuk a bozótot, sokan kételkedtek elképzeléseinkben. Igaz, a nyári étkeztetést biztosító szabad hely, a fedett hosszú asztal, mely alatt akár 70-80 gyerek is meghúzódhat a zivatarok idején, már sokakkal elhitette: lehet e szép, ám járatlan helyen tábo- roztatni a mieinket. A gondolatot tett követte: mindenki hozta, amije volt: ki a szögeket, ki a szerszámot, ki a tudását. Megindultak a helyi vállalkozók, cégek is. Ki-ki adta, amit tudott: az erdészet a fát, a helyi benzinkutas, Losonczi Ottó pénzt, a termelőszövetkezet erögépeket. A polgármester már azzal is sokat segített, hogy gyakran meglátogatta az egyesületet. Épült, szépült a táborhely. S alig észrevehetően lakhatóvá vált az erdő közepére álmodott telep. Kiderült, hogy vizet, áramot is lehet szerezni a közeli portákról, s a terület tulajdonjogát sem olyan nehéz rendezni. Sőt, nemcsak az építkezés haladt rohamléptekben előre, de a híre is egyre messzebbre jutott. Megtudták létezését a mo- noriak, az üllőiek, de a különféle egyházakon keresztül Erdélyből is jöttek már az első évben nyarain' a gyermekek. Segítőink is akadtak, s nemcsak itthonról: az Amerikai Egyesült Államokból például pénzt, segítőket is kaptunk: táborozó és építkező fiatalok jöttek hívatlanul... — Aminek a legjobban örültünk az az volt, hogy mindösz- sze napi 50 forintból nyaralhattak itt gyermekeink. Ezt az alacsony összeget nem utolsósorban úgy sikerült elérnünk, hogy a dabasi tejipari vállalattól, a pékségtől rendszeresen kaptak a gyerekeink tejet és kenyeret. Utóbbi vállalatoktól karácsonyra is érkezett ajándék a nagycsaládosaink részére... * A gyerekek még nem is tudják, hogy jövőre még meleg vízben is fürödhetnek itt, az erdő közepén. Farkas László, a NOÉ inárcsi csoportjának „második mindenese” nyitogat- ja sorra a leendő fürdőszobák és az angolvécék ajtajait. — Tudja — fűzi mindehhez gondolatait —, az egészben az a legcsodálatosabb, hogy mindvégig nyitott ajtókat döngettünk. Amikor kérni mentünk, vagy amikor terveinkről, álmainkról beszéltünk, mindig voltak, s nem is kevesen, akik azonnal mellénk álltak, s segítettek, amivel csak tudtak. Sohasem hittem volna, hogy ilyen nagy erő van a kisemberekben, a helyi kezdeményezésekben, a civil szervezetek vállalkozó kedvében. Ez az erdei tábor azonban minderre jó példa: mintázza, milyen egy eredményes összefogás, mivé lehet az alulról jövő kezdeményezés. Akkor, ha sokan egyet, s ugyanazt akarják. Miként történt, s történik ez ma is Inárcson... Maliár Éva (Folytatás az 1. oldalról) — Hogyan alakultak a szennyezettségi adatok a múlt év során? — Lehangoló képet lehet festeni a városról a mérőállomások által 1994-ben rögzített légszennyezettségi adatok alapján. Vác levegőjének szállóportartalma az elmúlt 12 hónap alatt mindig az egészségügyi határérték fölött volt, s az előbbinél kettő, az utóbbinál pedig egy hónap kivételével ugyanez mondható el az ólöm, illetve a benz- (a)pyrén esetében is. Ezek alapján azt kell mondjam: a város lakói, illetve a Vácra látogatók szélcsendes, párás időben — gyalogosként — jobban teszik, ha elkerülik a Csányi körút belvárosi szakaszát. — A már korábban is meglévők mellett nemrégiben új, immáron a negyedik közlekedési lámpa kezdte meg működését a Csányi körúton. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új villanyrendőr üzembe állítása óta jócskán lelassult az út forgalma, ami, gondolom, tovább növeli a környék levegőjének szennyezettségét. — Bár erre vonatkozóan most még nem állnak rendelkezésre pontos adatok, minden további nélkül kijelenthetem: ez sajnos minden bizonnyal így lesz. — Számítani kell arra, hogy Vácott a szmog, illetve annak veszélye miatt a jövőben időnként korlátozni kell a belváros autóforgalmát? — Mint ismeretes, szmog akkor keletkezik, ha a levegőt szennyező különböző anyagok aránya tartósan az egészségügyi határérték fölött van, s hosszú időn át szélcsendes, párás az időjárás. Mivel erre Vácott a Csányi körút óriási forgalma, valamint a belváros nagyfokú beépítettsége, vagyis széltől való védettsége miatt bármikor számítani lehet, az önkormányzatnak véleményem szerint sürgősen szmogriadótervet kell alkotnia, s adott esetben forgalomkorlátozást, egyes különösen veszélyeztetett közintézmények esetében pedig szünetet kell elrendelnie. (ribáry) A közös, tető alá hozott étkező az első büszkesége volt az építkezőknek (Felvételeink a nyári táborban készültek) Kábeltévé és telefon Korszerű kábeltelevíziós szolgáltatást is biztosít a Mo- nor Telefon Társaság — az MTT-t 1,2 milliárd forintos alaptőkével hívták életre, s 75 százaléka amerikai, 25 százaléka pedig magyar kézben van — a megye azon negyvenhárom településén, amelyeken a telefonvonalakat is kiépítik. A decemberben Monorcn felavatott telefonközpontba így nemcsak a primer körzetet ellátó vonalakat kapcsolják be, hanem a kábeltelevíziós hálózatot is. A szolgáltatások közel 220 ezer embert érintenek, s a Monor Telefon Társaság ígérete szerint a közeljövőben megcsörrennek a lakásokban a telefonkészülékek, és nézhetők lesznek az adások Vimola Károly felvétele A monori kisiskolások is eljöttek vendégségbe az erdei táborba A táborélet nélkülözhetetlen velejárója: a tűzrakás. A felvételen erdélyi gyerekek segítenek ebben
